|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.19. 08:28 - |
Ma már Tayki és csapata tanyáznak itt.. az épület hatalmas, s sok titkos rejtekhelye van. Folyosók, emeletek, szobák és egyép helyiségek találhatók.. |
[147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Nézi, hogy Kaname odamászik hozzá, a kérdésére elgondolkozva a plafonra néz. Elmosolyodik, és átkarolja a lány vállait.*
- Gyorsan terjednek az információk.. biztos vagyok benne, hogy már útban vannak. Ha Tayki szólt nekik, akkor tuti, hogy azonnal jönnek. Már csak az a kérdés, hogy hogyan és hol..
*Néz körbe, hisz ha ők nem tudnak kimenni, nem tudja hogy a megmentőosztag hol tudna bejönni. Megrázza a fejét, hogy kiűzze a gondolatot, és Kanaméra néz.*
- Nyugi, megoldják ^^
|
*Ronnie hevességére megrázza a fejét. Nem lesz ez így jó..*
- Ronnie..
*Sóhajt, de nem tiltakozik inkább. Fut utána, előveszi ő is a fegyvert. Elgondolkozik, majd elkapva a lány karját visszahúzza.*
- Figyelj.. ha a bejárati ajtón megyünk, felhívjuk magunkra a figyelmet.. ez nem megoldás.. ott kell bemennünk, ahol egyszer megszöktünk.. vagy egy másik helyen, de a bejárati ajtót felejstd el!
*Húzza össze szemeit, majd elengedi lassan a lány karját és elnéz az épület felé.*
|
*A cella minden oldalát végignézte, s töprengett valami szabadulási terven. Kyo hangjára odanéz, majd megcsóválja a fejét.*
- Nico nem hinném, hogy mérges lenne rád.. hisz nem te sodortál bajba.
*Dönti oldalra a fejét és négykézlábra állva odamászik a fiúhoz és leül mellé. Nekidől és egy sóhajjal felnéz.*
- Szerinted értünk jönnek?
*Sandít a fiúra, majd vissza a plafonra.*
- Úgy értem.. szerinted tudják már, hogy mi itt vagyunk..?
*Húzza össze szemeit és kíváncsian Kyora néz.*
|
- A terv egyszerű... *susognak a levelek s el-elakad szoknyája az ágakban, ahogy sebes léptekkel átszeli az erdőt, szinte futni kell utána. A tár kattanva érkezik meg a fegyverébe* ..bemegyek a bejárati ajtón és szétrúgom a seggét! Aki az utamba áll, azt lelövöm
*Paskolja meg a fegyver alját, majd az övébe csúsztatva még sebesebb tempóra vált. Nem.. nem mérges.. ahogy feltűnik az épület, összehúzza a szemeit, és határozottan a bejárati ajtó felé indul. Komolyan gondolta az előző tervét..*
|
*A válaszra elhúzza a száját. Hát persze.. megfordul, s hátát a rácsoknak döntve lecsúszik a földre. Sóhajtva elnéz Kaname felé, közben felhúzza az egyik térdét, és ráfekteti a karját. Szájhúzva visszanéz maga elé, és a földet kezdi el fürkészni.*
~Talán mégsem vagyok olyan jó, mint Ronnie, vagy Nicolas.. az értelmetlen erőlködésem csak egy szikra az ő tüzükhöz képest. Nem vagyok biztos benne, hogy meg tudok tanulni mindent, amit beléjük gyerekkoruk óta vernek~
*A hajába túrva félreigazgatja a frufruját, majd elnéz oldalra. Megpillantja a tetőn a nyílást és összehúzza a szemeit. Nézi egy kicsit, majd tovább néz, Kanaméra.*
- A bátyád elég mérges lesz rám.. hát még Ronnie.. bele se merek gondolni, mit kapok tőle..
*Vigyorodik el, s már előre érezve a nyaklevest a tarkójához nyúlva megdörzsölgeti.*
|
*Kyo lehurrogására vissza tudna szólni, de semmi kedve összeveszni vele. Csak durcásan félrenéz, majd leül a földre és felhúzza lábait. A fiú kérdésére felnéz, majd el az őrökre.*
~Nem hiszem, hogy elmennének és hoznának neki vizet..~
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt véve lehajtja a fejét a lábaira.*
*A két őr egy értelmes grimasszal ránéz Kyora és megcsóválja a fejét. Egymásra néz a két ember, majd vissza a fiúra.*
- A főnök megöl, ha megszöknek.. szóval nem kapsz semmit!
*Bólintanak és a falhoz állva karbateszik kezüket.*
|
*Tayki után néz összehúzott szemekkel, közben eltöpreng. A kése az nem úgy működik, hogy zsinórt köt a végére, leszúr vele valakit aztán szépen visszahúzza, és újból dob.. csak egy esélye van, és jól meg kell fontolnia, hogy hol és mire használja, mert utána számolnia kell a következményekkel is. Talán ki tudná piszkálni a zárat, de amíg két gorilla is figyel rájuk, addig ez nem fog menni. Kaname kijelentésére meghökken, majd egyhelyben ugrálva elkezd toporzékolni.*
- A táskád most a legkisebb baj!!! Áh, nők
*Teszi karba a kezeit, és inkább elfordul. Töri a fejét, majd a rácsokhoz lépkedve ráfonja ujjait. A két embert kezdi el fürkészni, de okulva a parki jelenetből, talán nem lehetnek olyan okosak.. jó, nem kéne lenéznie őket, de akiben van erő, abban nincs ész. Persze ez az ő esetében nem igaz. Füttyent egyet, és körbenéz.*
- Szomjas vagyok! Kérhetnék vizet?
|
*Kyo ölelésére felnéz rá, a szavakra bólint és körbenézve elkezd gondolkodni. Hogyan juthattak ki..? A kérdésre összerezzen és ránéz.*
- Persze, jól vagyok..
*Mosolyodik el halványan, majd feláll a fiúval együtt. Leporolgatja a ruháját, ahogy Tayki kimegy összehúzza szemeit. Megcsóválja a fejét és egy sóhajjal csípőre teszi a kezeit. Ekkor veszi észre, hogy nincs meg valami. Eltáltja a száját.*
- A táskám..
*Néz hol jobbra, hol balra, majd egy morranással karbateszi kezeit.*
- Mindenem abba volt.. erre elveszik..
*Morog halkan és a falhoz hátrálva nekidől.*
|
*Szeme sarkából látja, hogy a két fiatal már felkelt. Egy sóhajjal feláll és méregeti őket egy ideig, majd vállatvonva lepakolja az újságot és a teáját. A cellákra pillant, majd egy sóhajjal kilépked az ajtón. Két ember bent marad vigyázni a két jómadárra.*
|
*Kaname puszijára kipattannak a szemei, s az első amit meglát az a plafon, néhány kékes tinccsel be-beúszva. Pislog kettőt, s lassan a lányra néz. Átkarolja, és vele együtt felül. Hát, ez nem volt kellemes szunya.. Taykira nézve összehúzza a szemeit, közben magához öleli a lányt, és nyom egy puszit a fejére.*
- Nincs baj.. a nővérem és a bátyád megszökött már egyszer innen, mi is megoldjuk
*Néz körbe töprengve, de tekintete visszatéved Taykira. Keksz és teljes szórakozás.. szuper, mintha ez egy műsor lenne.. Kanaméra nézve végigsimít a hátán.*
- Jól vagy?
*Ha választ kapott, akkor kitapintja a kését, majd egy sóhajjal feláll és felsegíti a lányt is, ha szükséges.*
|
*A kemény földön fekszik, meg sem mozdul egy jódarabig. Lassan megmozdul a keze, majd a fejéhez nyúlva felszisszen és felül.*
- Mi történt..?
*Néz körbe, de Taykit meglátva beugrik neki. Körbenéz Kyot keresve, akit meg is talál és halkan odamászva hozzá az arcához hajol és egy puszit nyomva az arcára felnéz., végül vissza rá.*
- Kyo..
*Akár felkelt, akár nem rádől a mellkasára és odabújik hozzá. Fél, az az igazság..*
|
*Hamarosan meg is érkeznek a rejkethelyre, ami ugyebár egy régi cég épülete. A két jómaradat behurcolták a cellákba, átkutatták őket, de nem találtak náluk semmit. Kaname táskája az ajtó mellett található, amit tuti nem ér el onnan. Ő pedig a kényelmes kis székében ücsörög, olvasgat és teázik pár keksz tásraráságban. Na meg pár embere az agyára megy a folytonos kérdésekkel.. de ő elvan.*
|
*A fiú szavaira teljesen meglepődik, és még pislogni is elfelejt. Csak azt az egy szót próbálja emészteni.*
~Mit tegyek? Mit mondjak? De hisz kollégák vagyunk.. társak.. ezt nem lenne szabad..~
*Hajtja le a fejét, a házba belépve körbenézni is elfelejt, szembefordul Nicoval és felnéz rá.*
- Figyelj.. holnap minden kemény és hivatalos lesz, vitákkal és lelki megterheléssel.. ma estére felejtsük el kicsit az időt.. tegyünk úgy, mintha csak két teljesen átlagos, a mindennapját élő ember lennénk korlátok és következmények nélkül..
*Nico szemeibe próbál nézni, de persze félreáll, hogy be tudjon jönni ő is.*
|
*A kérdésre megtorpan, majd tovább is megy.*
- Nekem elég sokat.. mivel úgy érzem szeretlek..
*Halkítja le a hangját, majd a házhoz érve megszaporázza lépteit, a leolvasohóz érve elővesz egy kártyát, végighúzza a fénynél, majd kattan a zár, s nyitva is van. Előre engedi a lányt.*
|
*Nem hagyja nyugodni a kérdés, bár ő hozta fel. A házra nézve bólint, és az eget kezdi el fürkészni.*
- Miért, neked... mit jelentett?
*Néz a szeme sarkából a fiúra, majd ismét előre.*
|
*A válaszra kicsit csalódottan néz a lányra, majd megvonja vállait. A kérdésre elmutat egy ház felé.*
- Ott! Abban.. mindjárt odaérünk..
*Von vállat, majd mély levegőt vesz. Nem tud most mit mondani, vagy tenni.*
|
*A kérdésre megtorpan, majd sietve tovább indul és zavartan oldalra néz. Az ajkaihoz nyúl.*
- Csók?
*Töpreng el, de tűntetőleg oldalra néz, és nyel egyet. Zavartan megvonja a vállait.*
- Csakőő.. csakőő.. ki voltam kicsit bukva, azt hittem hogy itt kell hagynom téged, és bajod esik.. deőő.. semmi olyasmi! Semmi olyan amire te gondolsz!
*Néz a fiúra, és megköszörüli a torkát. A házakat kezdi el fürkészni. Cseppet sem akar témát váltani, áá*
- Melyikben laksz te?
|
*A szavakat hallva elhúzza a száját, s lehajtja a fejét.*
- Értem..és teljesen igazad van. Bár félek, nem lesz jó döntés, ha a cégeteknél maradok..
*Elhúzza a száját, majd megvonja vállait.*
- És mi volt az a csók?
*Néz a lányra kíváncsian, s mély levegőt véve maga elé. Meggyorsítja a járását, s a talajt kezdi el fürkészni.*
|
*Felzárkózik Nicolas mellé, töprengve átveszi a nyakláncot, nézegeti egy darabig, majd a haját előrefogva a nyakába akasztja. Sóhajt egyet, Nico szavait hallva odanéz, majd le a földre.*
- Igazából eleinte nagyon mérges voltam rád, mert tudtad, hogy ez nekem mennyire sokat jelent.. és hogy miért nem akarom elmondani senkinek, és te mégis.. de aztán nem tudom. *Rázza meg a fejét* Már nem merném rád bízni az életemet, de amikor a cellában ültünk, egyszerűen nem tudtam visszautasítani semmit.. követtelek, pedig tudtam hogy könnyedén elárulhatnál ismét. Ez érdekes helyzet.. elvágtam a köztünk levő bizalom fonálját, de valami mégis köt hozzád.
*Néz fel Nicora, majd ismét le a földre. Mély levegőt vesz, összefonja maga előtt a karjait.*
- Mérges voltam.. nem csalódott, inkább mérges, hogy ismét megtörténik. De amikor odakerültem, hogy lelőhettelek volna, nem bírtam megtenni. És a cellában is.. úgy érzem hogy a társam vagy, és akármi történik, az is maradsz.
*Gyorsít kicsit és az égre néz, félretűr egy kóbor tincset a szeméből, és mély levegőt vesz.*
- De ne hidd, hogy teljesen el van felejtve a dolog.. az emberen nagy sebet ejt az ilyen, és attól hogy én erre fittyet hányva mindig az ellenkezőjét tettem.. *mosolyodik el, de aztán gyorsan el is komolyodik, és Nicora néz.* Ne hidd, hogy minden el van felejtve.. ennek következménye lesz, mégpedig óriási! De ha azt súgja az ösztönöm hogy hivassam meg magam teára, akkor meg is fogom hivatni magam.
*Bólint makacsul, és előre mered.*
|
*Ahogy meghallja a lány kiáltását megtorpan, de nem fordul hátra. Egy sóhajjal az égre néz, végül hátranéz a válla felett. A kérdésre sóhajtva benyúl a zsebébe, kiveszi a nyakláncot. Ránéz, majd eltöpreng.*
- Végülis.. miért ne..? Gyere
*Int a lánynak, s ha mellé ért, akkor odaadja a nyakláncot is.*
- Ez nálam maradt..
*Lehajtja a fejét, s zsebredugja kezeit.*
- Szóval.. itt vagyok. Megbeszélhetjük a helyzetet, ha akarod..
|
[147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
