|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Kinyúlik ismét a pénztárcája felé, de pillantása megakad a lányon, amint épp öltözik. Ha kutya lenne, most csorgatná a nyálát, ehelyett csak mosolyogva figyeli, és teljesen bebambul. A kérdésre észbekap, szaporán bólogat, töprengve kivesz egy megfelelő összeget, és a lány kezébe adja. Egy csókot dob a lány után és derékig magára húzza a takarót. Ha kiment akkor sóhajt egyet, és mint egy zsák krumpli, hátradől. Mosolyogva elkezdi a plafont pásztázni.*
|
*A szavakra csípőre teszi kezeit, s jelentőségteljes pillantást vet Kyora.*
- Ha ettünk, a tiéd vagyok
*Bólint egyet, a szavakra megrázza a fejét, majd beleegyezik.*
- Hát jó..
*Lemászik a fiúról, végignéz magán, majd összeszedi gyorsan a ruháit, de csak egy pólot kap magára és a bugyit. Körbenéz, majd meglát egy fekete köntöst, odaszalad, lekapja, majd magára húzza. Meglöti a derekánál, majd a fiú felé fordul.*
- Elvileg egy beteg így is kimehet a büfébe.. nem?
*Mosolyodik el, de nem vár választ. A fiúhoz hajolva lop tőle egy gyors puszit, s ha megkapta a pénzt, akkor elmosolyodva az ajtó felé lépked.*
|
*A lány kérdésére megrázza a fejét, hogy semmin. Ahogy felül a hasára mosolyogva végigméri, a kérdésére eltöpreng.*
- Hát, ha azt mondom hogy téged egész napra, akkor szerintem meghúzod a fülem, így ezt nem mondom.. jó lesz az, ami neked lesz.
*Mosolyodik el, a csókot természetesen viszonozza. Végigsimít a lány arcán, és körbenéz.*
- Adok pénzt.. vedd úgy, hogy meghívtalak, csak én nem léphetek ki innen.
*Nyújtózik ki az éjjeliszekrényre felé, de mivel a lány a hasán ül, ez nehézkes.*
|
*A csókra felnéz, majd ismét az ablak felé sandít.*
~Nem bántam meg.. ez tény.. de egy kórházban csinálni.. *elhúzza a száját* Előre látom, hogy Nico mit fog tenni.. de azt nem akarom.. nem. De ha kiderül? Letagadni nem fogom. Megtettük, jó volt.. és nem lehet visszacsinálni. Ezen nincs mit beszélni.. de ha nem is derül ki, akkor talán más úton-módon fog.. attól félek csak..~
*Néz le a hasa felé, de Kyo vigyorgós képére összehúzza szemeit, s felül a hasára.*
- Min mosolyogsz? Kezdek éhes lenni..
*Kordul meg a gyomra, s körbenéz. Sóhajt.*
- Felöltözök, hozok valami harapni valót.. mit kérsz?
*Hajol oda a fiúhoz, de mielőtt még valamit is mondana egy hosszú csókot nyom ajkaira, majd felegyenesedik, s várja a választ.*
|
*Ahogy Kaname kiszedi az ujját a szájából letört arcot vág, és egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ha "anyu elvette az ujját akkor megy cumizni anyu cicijéhez", de ezt inkább el is veti. Érzi a határokat.. látja hogy Kaname mélyen gondolkodik, de nem mond semmit. Sóhajt, őt nem a felmerülő baba aggasztja.*
~Ha ez kitudódik.. természetesen nem fogom letagadni és felvállalom, de.. Nicolas reagálását most tudom, a nővérem felől pedig nem vagyok biztos.. az biztos hogy ez megtörtént, megtettük, nem bántuk meg, visszafordítani nem lehet, de eltitkolni is ostobaság. Nem fogom letagadni csak azért, mert nekik nem tetszene.. ő mostmár az én felelősségem is.~
*Néz Kanaméra, és elmosolyodva mély levegőt vesz. Egy csókot nyom a homlokára, majd a párnára hajtja a fejét és elnéz az ablak felé. Sóhajt.*
~Mmm, kezdek megéhezni.. ahhoz nem vagyunk elég közel egymáshoz, hogy ágybareggelit hozassak vele, igaz? *vigyorodik el az ablakon kifelé bámulva* Neem, az még messzebb van.. bár, Kaname háziasszonyként?~
*Szegény lány bizonyára nem tudja, min vigyorog ennyire.. csak elképzeli drága szerelmét egy kötényben, fakanállal a kezében ahogy a konyhában forog és apró csecsemőket etet. Elneveti magát, és sietve megrázza a fejét.*
~Messze van az még..hé..~
*Kanaméra néz és sietve a nyelvére harap. Jól van!*
|
*A szavakra elmosolyodik, s felnéz. De mikor beveszi az ujját a szájába megcsóválja a fejét.*
- Neem szabaad!
*Fogja meg a kezét, s elhúzza a szájától. Elmosolyodva átöleli, s mély levegőt vesz. Ekkor ugrik be neki bátyja szavai.. 'De azért vigyázzatok' Kipattannak szemei, s mélyen elgondolkodik.*
~Talán erre értette?~
*Húzza el a száját, majd a fiúra néz, de nem mond semmit. Nem, nem bánta meg.. de ha netalántán 'élő' következményei lesznek..?*
|
*A lány szavaira töpreng egy kicsit, majd elvigyorodva bólint. Egy kis adrenalin úgysem árt.*
- Rendben.. akkor tentézzünk egyet, ahogy a kicsik szokták.
*Vékonyítja el a hangját hogy hasonlítson egy gyerekéhez, és magához öleli Kanamét. Arcát belefúrja a hajába, és nyammog párat. Hirtelen beveszi a saját szájába a hüvelykujját, lehunyja a szemeit, és ismét nyammog.*
- Jóccakát..
*Dünnyögi, de a lány két szavát meghallva elkomolyodva felnyitja az egyik szemét. Elvigyorodik, de az ujját nem veszi ki a szájából.*
- Én is nagyon szeretlek..
|
*Felnéz a fiúra, ahogy megfogja az állát. A szavakra elhúzza a száját, a kiegészítésre elmosolyodik.*
- Én se. És a bátyám csak este jön vissza.. ne aggódj miatta
*Megöleli Kyot, s hosszan elmereng. Fejét az álla alá fúrja, majd sóhajt egyet.*
- Inkább maradjunk így.. így olyan jó
*Hunyja le szemeit, s összekuporodva elmosolyodik.*
- Szeretlek.. nagyon..
*Néz fel egy pillanatra, majd ismt lehunyja szemeit.*
|
- Wáá!
*Tör fel belőle első reakcióként, mivel szépen hátrabillen. Nem baj.. átöleli a lányt és elneveti magát, majd finoman megérinti az állát és felemeli a fejét, hogy meg tudja csókolni. Mosolyogva sóhajt egyet, de az ajtóra nézve bevillan valami.*
- Őőő nem szeretnék türelmetlennek tűnni, de fel kéne öltöznünk. Ha a bátyád bejön, akkor nem hogy esküvő nem lesz, de még a temetésemre is előkészülhetünk, akármennyire is kedvel.
*Húzza el a száját, de sietve Kanaméra néz, és kiegészíti önmagát.*
- Persze én egy kicsit sem bántam meg..
*Kíváncsian oldalra billenti a fejét, a lány véleményét várva.*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, s hagyja, hogy megfogja a kezét. Lehunyja a szemét, s valóban érzi, ahogy a fiú szíve hevesen ver. Kinyitja, majd a fiú szemeibe néz. Bólint egyet. A szavakra elmosolyodik, az utolsó szót meg nem várva öleli át szorosan a fiút.*
- Szeretlek!
*Öleli szorosan, s szemeibe még egy-két könnycsepp is szökik, de nem zavarja. Nem hajlandó elengedni Kyot.*
|
*A csókot mosolyogva viszonozza. Ahogy Kaname felül összehúzza a szemeit és ő is felül, a kérdés ugyan nem éri váratlanul, mégis kiül a meglepettség az arcára. Már nyitná a száját, hogy válaszoljon, de eszébe jut valami.. valami, ami hitelesebb a szónál. Ezt még az édesanyja csinálta vele folyton gyerekként..*
- Tudod mit? Nem én válaszolok. Győződj meg róla magad..
*Fogja meg finoman a lány egyik kezét, de nem tartja szorosan, ha akarja elhúzhatja. Kaname kezét a mellkasára, illetve a szívére húzza, és a lány szemeit fürkészi.*
- Most ne szólj semmit, csak hunyd le a szemed..
*Ha így tett akkor ő is így tesz, és a bekövetkezett nagy nyugiban a lány érezheti, hogy dobog a szíve, méghozzá elég hevesen. Felnéz, egyenesen Kaname szemeibe.*
- Érzed? Ez van, ha mellettem vagy. Alapvetően egós és bátor srác vagyok, de ha te itt vagy csak egy szerencsétlen idiótának érzem magam, akinek hevesen ver a szíve valahányszor csak meglát.. melletted önmagam vagyok, bár néha én is meglepődöm saját magamon. A régi énem sosem csinálna ilyen dolgokat, és sosem hitetgetne egy lányt erről.. a szívem nem tud hazudni, Kaname. Szeretlek!
*Engedi el a lány kezét, és elmosolyodva lesüti a szemeit.*
|
*A szavakra meglepődötten néz maga elé, majd fel a fiúra. Amint kimondja azt az egy szót nagyot dobban a szíve, majd elmosolyodva megcsókolja a fiút. Elszakadva tőle, átöleli.*
- Én is.. szeretlek
*Hunyja le szemeit, s végigsimít Kyo vállán, majd a karján. Felpislog rá, majd mély levegőt vesz. Elbizonytalanodik. Felül, s a fiúhoz hajol, hogy a szemeibe tudjon nézni.*
- Ugye.. nem csak egy kaland vagyok a számodra..?
*Húzza el a száját, majd reménytől csillogó szemekkel a fiú szemeibe néz. Igen, az az egy szó.. már megbizonyosodhatott volna róla, de neki az kell, hogy erre a kérdésre válaszoljon. Pici kéteje van, de a fiútol függ, hogy ez eloszlik-e.*
|
*Ez így nem jó.. elhúzza a száját. Úgy érzi, többet kéne mondania. Bár a lány nem tűnik bizonytalannak az ő szemében, mégis meg akarja győzni.. tudatni akarja.. igen, tudatnia kell vele, hogy komolyak a szándékai!*
- Figyelj, én.. *sosem volt jó magyarázásban, de most méginkább nehéz a dolga. Mély levegőt vesz* ...bárhogyan is lesz ezek után, ezt komolyan gondoltam..
*Hű, férfi és nehezére esik kimondani. Csak nem ijedt be? :P Egy szó.. ahogy a lány befúrja az álla alá a fejét elmosolyodik. Azonnal megjön az önbizalma.*
- Szeretlek!
*Hangja tele van őszinteséggel. Lehunyja a szemeit, és a lány hátát kezdi el simogatni.*
|
*A szavakra a fiúra néz, a 'köszönöm'öt nem igazán érti, de bólint egyet. Hát, belevágtak a közepébe'.. szó szerint xD Nagyon reménykedik benne, hogy több lesz ez az egész, mint egy kaland.. de ez majd eldől. Most ezernyi megfogalmazatlan gondolat kering a fejében, amit nem tud elmondani. Így inkább csak hallgat. A gyengéd csókra lehunyja szemeit, s viszonozza. Felnéz a fiúra, majd elmosolyodva végigsimít az arcán.*
- Én is.. köszönöm
*Mosolyodik el, majd átölelve őt, arcát a fiú álla alá fúrja. Kezeivel a mellkasán kezd el körözni, s azt figyelni.*
|
*A lányhoz hasonlóan ő is kipirult és kissé kifulladt állapotban van, a kötés a vállán pedig teljesen olyan, mint egy angyalka szárnya. Nem szakad el, nem ázik át, nem zavar, nem fáj, és még ki is hangsúlyozza a kidolgozott felsőtestét. Ilyet kéne hordania a hétköznapokban is 8). A heves csókra meglepődik, de azonnal, reflexből visszacsókol. Kisimít egy tincset Kaname arcából, és elmosolyodva a két karjába zárja.*
- Kaname.. *tényleg nem tudja hogy az ezernyi gondolat közül melyik lenne jó, melyikkel nem bántaná meg a lányt vagy éppen mi számítana bóknak.* Köszönöm.
*Jut végül a legegyszerűbb verzióhoz. Ez nem félreérthető, mint a szeretlek, vagy a csodálatos vagy. Ez tömör, meghitt, mégis mindent magába foglal, és reményei szerint félreérthetetlen. Nem akarja, hogy a lánynak akár a fejében is megforduljon, hogy ennyi volt.. ez csak a kezdet a kapcsolatukban. Jó, egyből belevágtak a közepébe, de nem számít XD szorosabban öleli meg a lányt, majd egy gyengéd csókot nyom az ajkaira.*
|
*Átöleli Kyot, s egy levegővétellel felnéz, majd ismét visszadől. A takarót meglátva elmosolyodik, ahogy rájuk kerül Kyora néz. Nem tud mit mondani, így csak hosszan megcsókolja a fiút. Mély levegőt vesz, s lehunyja a szemeit. Teste kissé meleg, s néhol izzadságcseppek is végiggurulnak testén. Felnyitja szemeit, de nem bírja sokáig így, inkább lecsukja őket, s Kyohoz bújik szorosan, majd ezzel a hevességgel megcsókolja, s átöleli.*
- Kyo..
|
*A lány hátát simogatja az egyik kezével, miközben töpreng. Ő tisztában van a következményekkel, de ebben az állapotban most totál hidegen hagyja. Sóhajt egyet, és elmosolyodva egy csókot nyom Kaname fejére. Megpróbálná megfogalmazni a gondolatait, de nem tudja mit mondjon, annyi dolog jár a fejében, így inkább elkapja a takarót és magukra húzza. Azzal is tisztában van hogy elég rizikós így feküdniük, de.. áhh, a számára legkedvesebb lány a karjaiban fekszik, totálisan tojik rá hogy ki ront rájuk. Magához öleli Kanamét, és lehunyja a szemeit, megint nyitja a száját, de ismét nem tud mit mondani, így be is csukja, és elmosolyodik.*
|
*Dől a fiúval együtt, s kimerülten sóhajt egyet, s lehunyja szemeit. A fiúra néz, majd nyel egyet, s mély levegőt véve visszahajtja a fejét a fiú mellkasára. Lehunyja szemeit, s ismét mély levegőt vesz. Igazából nem fogta fel, hogy milyen következményei lehetnek a kis játékuknak :S. Kyora néz, majd elmosolyodva végigsimít a karján. Egy kis pihenő..*
|
*Ahogy méginkáb gyorsul a mozgás összeszorítja a szemeit, érzi hogy mindjárt vége.. ahogy a lány kidől magához ölelve mozog még egy kicsit, majd felér a csúcsra. Felsóhajt, elgyengülve dől végig az ágyon és húzza magával a lányt is. Mély levegőket vesz, majd érdeklődve Kanamera néz. Esetleg folytatás, vagy pihenő? Elvigyorodik, ő bármelyikben benne van.*
|
*A kényesztetésre felsóhajt, s végigsimít a fiú mellkasán, majd mély levegőt véve ismét felnyög. A simogatásra a fiúra néz egy pillanatra, s ahogy ő is akcióba lendül gyorsít a tempón. Erősen felnyög, majd a abbahagyva a mozgást a fiú mellkasára dől. Ő jön.. kimerült.. kész.. xD*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
