|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Az ölelés meglepi, a szavakra elhúzza a száját, s visszaölel.*
- Nekem is.. örülök, hogy újra együtt vagyunk
*Mosolyodik el, majd elszakad tőle. Biccent neki, s elindul a kijárat felé.*
- Még jövök! Légy jó!
*Integet ő is, majd kilépve az ajtón eltűnik.*
|
*A szavakra lesüti szemeit, s lehajtja a fejét. Bólint, a homlokpuszira elmosolyodik, majd átöleli. Arcát a fiú ruhájába fúrja.*
- Annyira hizányoztál.. remélem ezentúl mindig együtt leszünk
*Néz fel Nicora, majd elmosolyodva elszakad tőle.*
- Siess vissza! Tudod, nem bírom a dokikat!
*Vág egy grimaszt, majd sóhajt. Ha Nico megy, akkor integet neki, majd Kyo szobája felé szökdécsel. Halkal lenyomja a kilincset, s épp elcsípi az ölelkezős jelenetet. Könnyek szöknek szemeibe, s az ajtófélfának dől, majd megrázva a fejét ki is lép.*
~Idióta.. nem kopogtam..~
*Becsukja halkan az ajtót, s a fal mellé lépeget, s leül a földre.*
|
*Ahogy nővére megöleli meglepődik, de nem tolja el magától. A szavait hallva elmosolyodik.*
- Én mázlista? Te körül vagy véve minden oldalról pasikkal.
*Vigyorodik el, de a további szavakra le is fagy arcáról a vigyor. Összeszűkülnek a szemei és bekönnyezik, de szerencsére ezt a nővére nem látja.. lehunyja a szemeit és először félénken viszonozza csak az ölelést, aztán egy sóhajjal szorosan a karjaiba zárja a lányt.*
- Te is hiányoztál nekem.. most mégis ez a 4 év csak 5 perc távol töltött időnek tűnik.. mert tudom hogy mostantól minimum 40 évet leszünk együtt.. felnőttem, ahogy te is, többé nem hagyom hogy elszakítsanak a szeretteimtől!
*Szorítja ökölbe az egyik kezét és felnéz, majd a lány hajára, végül ismét lehunyja a szemeit.*
- Ez nem is kérdés, vedd úgy hogy már nálad is lakom..
*Mosolyodik el és ahogy a lány elengedi, ő is lehámozza róla a karjait, és visszadől az ölébe. Mosolyogva kezdi el fürkészni az arcát.*
- De hé, azt hittem te sosem érzékenyülsz el.
*Vág pimasz vigyort, és sietve maga elé emeli az egyik kezét védekezésképp.*
|
- Én nem szeretnék beléd
*Ölt nyelvet az öccsére, de ahogy felül a puszira a vállára ügyelve átöleli a felsőtestét. Elmosolyodva öleli magához és tartja, nem engedi ki a karjaiból.*
- Jajj, te.. Kanamét nem hiszem hogy pont az egy napos bénulásod fogja érdekelni.. kis mázlista, két nő imád téged egyszerre..
*Próbál viccelődni, de valahogy nem jön össze. Lehunyja a szemeit és arcát öccse hajába fúrja.*
- Annyira hiányoztál.. olyan rossz volt nélküled.. de te adtál nekem reményt.. minden nap miattad keltem fel.. és most végre megvagy.. ha kiengedtek cuccolj le nálam, és végre együtt élhetünk, mint egy igazi család..
*Vesz egy mély levegőt, és lassan elengedi a fiút.*
|
*A zavart lányt figyelve elmosolyodik, a kérdésre eltöpreng.*
- Nem. Ez még nem szerelem.. ez majd ki fog bontakozni. Csak időt kell neki hagyni
*Hát, jól van.. nem a szavak embere.. xD A lányok csacsogósabbak :P. Ahogy feláll utána néz, majd elmosolyodva figyeli.*
- Nna, nekem ma haza kell ugranom.. de estére megint bejövök! Rendben? Szólj Ronniéknak is, légyszi
*Nyom egy puszit a lány homlokára, majd elnéz a kijárat felé.*
|
*A kérdésre zavartan elszakad Nicotól és félrefordítja a fejét.*
- Hátööizé...
*Fordul vissza, majd elmosolyodva bólint.*
- Azthiszem igen.. de két nap alatt nem szerethettem bele! ... vagy igen?
*Teszi hozzá utólag, a további szavakra elvigyorodik.*
- Persze, vigyázok! De azárt bízhatnál benne egy kicsit
*Húzza el a száját, majd feláll, s nyújtózik egyet.*
|
*Sokáig hallgat nővére szavai után, már úgy tűnik, hogy érti, de aztán kinyitja a száját.*
- De nekem Kaname nem egy előétel..
*Jó, ez bizonyára koppanni fog, így sietve folytatja.*
- Nekem ő a főfogás és a desszert is egyben..
*Beszéljünk akkor a konyha nyelvén XD sóhajtva megrázza a fejét. Most akkor miről is akarja meggyőzni a nővérét? Arról hogy nem szerelmes, vagy pont arról hogy szerelmes? Inkább befogja. A hajtincsére néz, a szavakra elvigyorodik.*
- Szerintem így sokkal helyesebb vagyok.
*Villogtatja meg a mosolyát, sietve felül és egy puszit nyom a nővére arcára, majd visszadől az ölébe, és sóhajt egyet.*
- Nem akarom kiverni a fejemből.. *húzza el a száját, és a teste mellett fekvő karjára néz* de így nem szeretném, ha meglátna..
|
- Héé, na köszi!
*Csattan fel a fiú szavain, miszerint két nap alatt nem lesz senki se szerelmes. Durcásan félrefordítja a fejét, aztán egy sóhajjal kisimítja öccse arcából a fufruját.*
- Jó, igaz. Két nap alatt ki van zárva, hogy kialakul normális szerelem, azt aláírom.. de *emeli fel a mutatóujját* egy köteléknek elég egy pillanat.. meglátod, és érzed hogy ő más, mint az összes fiú barátod egybevéve. Ez még nem szerelem, de te már csak vele akarsz lenni, megcsókolod, pedig nem lehet szerelem még amit érzel, megöleled mert mégis jól esik.. nem, ez valóban nem szerelem még, hanem egy különleges kötelék kettőtök között, ami úgymond a szerelem előétele. Ezután jön egy kritikus szakasz..megismeritek egymást, kibújik a zsákból a párod rossz oldala, viták, nézeteltérések..ha ezt lekűzditek, akkor mondhatod azt, hogy szerelmes vagy. Megnyugodtál?
*Néz le mosolyogva a fiúra és meghúzza az egyik hajtincsét, majd összehúzza a szemeit.*
- A narancssárga olyan furán áll neked a feketéhez képest..
|
*Ahogy elszakad tőle ránéz, s oldalra dönti a fejét. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Mondom. Nem akarlak elveszíteni, megint
*Sóhajtva lesüti szemeit, a további szavakra felnéz.*
- Beszéltem vele.. de nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna
*Vakargatja meg a tarkóját, a további szavakra összehúzza szemeit.*
- Aranyos? Más mint a többi fiú? Héé
*Ahogy átkarolja a vállát elmosolyodik.*
- Úgylátom belezúgtál.. fülig szerelmes vagy.. eltaláltam? De azért vigyázz..
*Dönti oldalra a fejét, s Kanaméra néz.*
- Nem foglak eltiltani tőle.. de azért csak óvatosan!
*Emeli fel a mutatóujját, majd átöleli Kanamét.*
|
*A szavakra kissé lehajtja a fejét. Elhúzza a száját, az ölelés teljesen meglepi, de elmosolyodva ő is átöleli, majd elszakad tőle.*
- De akkor miért nem jössz ki vele..? Ő megpróbálta..
*Dönti oldalra a fejét, majd a fiú vállának dőlve az ajtókat kezdi el fürkészni. Higgadt.. xD*
- És igenis bánja a tegnapi napot.. ahogy viselkedett. De te nem beszéltél vele..
*Néz fel rá, majd a plafonra.*
- Amúgy is.. annyira aranyos.. és olyan más.. mint a többi fiú..
*Ábrándozva sóhajt egyet, s átkarolja Nico karját.*
|
*A magyarázatra bólint. Egy nap.. remek. Sóhajt, ahogy nővére leül mellé ránéz, de ahogy átkarolja a nyakát és elkezdi összeborzolni a haját, tiltakozva kalimpál ép kezével.*
- Naa, neee, hééé, engeedj eeel, Ronniiieeee!
*Szakad ki a karjából, és duzzogva nekilát megigazítani a frizuráját. Ekkor esik csak le neki a kérdés, kissé zavarba jön, és elhajol a lánytól.*
- Mi?! Én?! Hátizé...
*Húzza el a száját és oldalra néz, majd egy sóhajjal a nővérének dől.*
- Azt hiszem be.. lehetséges ez egyáltalán? Hisz alig ismerem..
*Néz a lányra és elfekszik az ágyon, a hátára fordul, és a fejét Veronica térdeire hajtja.*
- Ő olyan.. más. De kikérem magamnak, két nap alatt senki sem lesz szerelmes!
*Vágja be a durcát, bár arcáról teljesen más olvasható le.*
|
*Öccse szavaira a kezére néz, egy pillanatra megrémül, aztán eszébe jut amit az orvos mondott neki. Leül Kyo mellé.*
- Nyugodj meg, ez normális. Nico vére miatt van, a szervezetednek még be kell fogadnia a vérkeringésbe.. ne erőltesd, ma még biztos hogy nem fogsz tudni vele fogni se, holnaptól viszont azt taperálhatsz, akit csak akarsz.
*Mosolyodik el, átkarolja öccse nyakát és összeborzolja a haját.*
- Na, mesélj! Bezúgtál, mi?
*Vigyorog játékosan a fiúra.*
|
*Húga szavaira elhúzza a száját, de nem szól bele. Az utolsó kijelentésre mint akit tarkón vágtak úgy hajtjja le a fejét.*
- Tudod, 4 év alatt sokat változtam..
*Néz fel a lányra, majd elhúzza a száját.*
- Csak téged akarlak megóvnia csalódástól.. ez a fiú nem neked való! És nem azért nem jövök ki vele, mert nem kedvelem. Részben kedvelem, de féltelek tőle. Az első benyomás nem volt épp kellemes. Ezt meg kell értened! A húgom vagy! És az egyetlen családtagom!
*Öleli meg a lányt, s nem is akarja elengedni. Összeszorítja szemeit.*
|
*Ronnie után néz, de ahogy bátyja a székekhez húzza sóhajtva utána megy, s leül mellé. Nico szótlanságát látva bólint.*
~Úgytűnik tanult a régebbiekből.. akkor én kezdem..~
*Mély levegőt vesz, s felé fordulva belekezd.*
- Ez a helyzet így nem lesz jó és megpróbálok higgadt maradni.. *teszi hozzá halkabban* ..nna, az a felállás, hogyha Veronica nem jönne ki velem, az neked hogy esne? Szerintem neki is rossz ez így! Attól, hogy szeret.. *karbateszi kezeit* Nem értem. Annyira forrúfejű lettél! Pedig annyira örültem, hogy újra látlak.. nem mintha most nem örülnék. De más lettél, mint aki voltál
*Engedi le kezeit, s mély levegőt véve félrefordítja a fejét, s lehunyja szemeit (kép).*
|
*A röpke csókot nem tudja viszonozni, de elmosolyodik.*
- Vigyázz magadra!
*Húzza össze a szemeit egy sóhajjal, s miután Kaname kiment, a vállára teszi a kezét, és a karjára nézve elhúzza a száját. Visszaballag az ágyhoz, leül rá, karját a térdére fekteti, másik kezével megszorítja az alkarját, és erőtlenül, de megmozgatja az ujjait. Komor arccal hajtja le a fejét, ahogy nővére bejön nem néz oda.*
- Hát, asszem baj van. Nem elég még ez a pocsék helyzet Kaname bátyjával, á dehogy.. az élet tetézte az egészet.
*Morcoskodik, Veronicára néz, majd a kezére, és összeszorított fogakkal megpróbálja ismét megmozdítani a kezét, de csak az ujjhegyei rándulnak meg.*
|
*Ahogy Kaname kijön elmosolyodik, és vele egyszerre indul el a szoba felé. Ahogy a közelébe ér rákacsint, ahogy elmegy mellette röviden megérinti a vállát és elsuttog két szót.*
- Sok sikert..
*Nem néz rá, hanem előre meredve szépen a szobához ballag, hátrasandít a válla felett, majd belép.*
- Na, fiatalúr, mi újság?
*Csukja be maga mögött az ajtót kíváncsian.*
|
*Ronnie szavaira elmosolyodik, s ahogy Kaname kilép az ajtón feláll. Leporolgatja a ruháját, s barátnőjére néz, majd a lányra. Ha Ronnie elment, akkor Kaname elé lépked egy sóhajjal. A vállára teszi a kezét, majd a székek felé húzza. Leül, s maga mellé ülteti a lányt is. Hagyja, hogy előbb ő beszéljen.*
|
*A szavakra elvigyorodik, s mégegyszer megöleli, majd elszakad Kyotól. AZ ajtó felé néz.*
- Akkor majd később. *mély levegő* Ha még élek
*Elmosolyodik, majd a fiú elé állva lábujjhegyre áll, s lop egy rövid csókot, majd az ajtó felé sietve kinyitja, s Nico felé indul meg. Megáll, Ronniera néz szájhúzva, majd Nicora.*
|
*A karjaiba zárja a lányt, és elmosolyodik a szavaira.*
- Jól is teszed.. akkor viszont most pihenj. Legalább azért ne legyen balhé, hogy nem a szobádban vagy. Rám úgyis vár még egy kellemes beszélgetés a jövőbe tekintő terveim miatt..
*Húzza el a száját, és fejrázva lenéz a lányra. Elmosolyodik.*
- Később átnézek hozzád, rendben? Maximum az ablakon mászok be.. kimászni már tudok.
*Vigyorodik el, pedig teljesen komolyan gondolja.*
|
- Persze hogy melletted maradok.. buta..
*Csóválja meg a fejét és viszonozza az ölelést. Lehunyja a szemeit, a további szavakra szájhúzva hátranéz a válla felett.*
- Tényleg, már rég bezavartam a szobájába..
*Egy sóhajjal talpra kecmereg, és nyújtózik egyet.*
- Akkor helycsere.. kapsz egy másik agresszív nőt
*Kacsint játékos mosollyal Nicora és a szoba felé fordul, de egyelőre nem indul el. Nem akar a fiatalokra rontani :P*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
