|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Ronnie szavaira mély levegőt vesz.*
- Eh.. ezt tudom. De nehéz elhinni, hogy felnőtt és nem gyerek.. a maga életét éli. Nem szólhatok bele.. már nem is tudnék. *elhúzza a száját* Remélem, te legalább velem maradsz
*Néz Ronniera reménykedőn, majd átöleli.*
- Beszélek vele.. szerintem te is tedd ezt. Hm?
*Néz le a lányra, de úgy érti, hogy ő Kyoval beszél. :P Nico pedig Kanaméval.*
|
- A mostani helyzetet látva, kötve hiszem..
*Ahogy odahúzza magához felnéz rá (kép). A csókra lehunyja szemeit, a szavakra elhúzza a száját, majd elmosolyodik.*
- Mintha te az a higgadt fajta lennél!
*Dönti oldalra a fejét, majd elmosolyodva megöleli.*
- Ha hazamentünk, beszélek vele.. ha most kezdünk neki, akkor abból csak a kiabálás lesz. Le kell higgadnunk
*Bólint egyet, s felnéz a fiúra.*
|
- Nyugodj meg, egyszer majd eljön az az idő is, amikor tényleg együtt fogunk sörözni járni.
*Mosolyog Kanaméra és röviden magához húzza az egyik karjával, s megöleli. Egy csókot nyom a lány homlokára, végül az ajtóra néz.*
- Próbáljátok ezt higgadtan, testvérekként megbeszélni, én is ezen leszek a nővéremmel. Bár a mi esetünkben ez nehezebb, tekintve hogy egyikőnk sem az a higgadt fajta..
*Dörzsölgeti meg zavartan a tarkóját, de összeszedve magát megköszörüli a torkát.*
|
*Nico szavaira felemeli a fejét a válláról. Töprengve ránéz, majd maga elé.*
- Igen, a húgod, és az is marad.. de ha nem hagyod, hogy élje az életét, lehet hogy ismét elveszíted. Nem várhatod el, hogy csak téged szeressen. Neked mindig is különleges helyed lesz a szívében, de van egy olyan hely, amit te nem tölthetsz be, csak egy másik férfi. Én is féltem Olivert, hisz édesanyánk halála után mindig én voltam az Egyetlen nő az életében, és félek hogy ha talál egy másikat, akit szeret, akkor én eltörpülök mellette.. az igaz, hogy mostmár egy másik lány fogja jelenteni neki az Egyetlent, de nem is baj, mert nekem is van egy férfi, aki a szívem közepén van. De ettől én még ugyanúgy szeretem, és ő is engem. A testvéri köteléket nem szakíthatja szét semmi sem...
*Sóhajt, és Nicora néz, majd visszahajtja a fejét a vállára. Mély levegőt vesz.*
- Ráadásul most élik a kamaszkorukat. Nehezen kezelhetők..
*Húzza el a száját, majd lehunyja a szemeit.*
|
*A szavakra elmosolyodik, majd sóhajtva felnéz.*
- Beszélni fogok vele.. gondolom előbb ő fogja átmosni az én fejem, aztán cserélünk.. ez már csak így szokott lenni. Mert ha én kezdek el előbb beszélni, akkor úgyse figyel rá, hanem mondja a magáét..
*Csóválja meg a fejét, s a lányra néz.*
- Nem tudom mi legyen.. féltem, a húgom..
*Húzza el a száját, majd mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy Kyo lefogja csalódottan félrefordítja a fejét, s lehunyja szemeit (kép).*
- De annyira makacs..
*Végre elengedik, így rögtön megfordul, s átöleli Kyot.*
- Legalább te itt vagy nekem..
*Mosolyodik el egy picit, s sóhajtva felnéz Kyo szemeibe, majd a vállára hajtja. Az ajtót kezdi el fürkészni, majd egy sóhajjal lehunyja szemeit.*
- Olyan jó lenne, ha kijönnétek egymással..
|
*Ahogy Kaname felcsattan, behúzza a nyakát (kép). Néha eléggé fél tőle.. XD. Ám ahogy az ajtó felé indul sietve felugrik, és hátulról megöleli, ezáltal igyekszik lefogni is.*
- Hé hé hé! Nyugodj meg, és kérlek ezt bízd ránk! Nem akarom hogy rosszban légy a bátyáddal miattam, neki most szüksége van rád.. hagyd, hogy mi rendezzük ezt el, mint férfi a férfi között.
~Bár közelharcban szerintem én maradnék alul..~
*Húzza el a száját, de esze ágában sincs verekedni. Bár ha kell, Kanaméért képes lenne rá.. kiűzi fejéből a rossz gondolatokat, és ha megbizonyosodott afelől, hogy Kaname higgadt, akkor elengedi.*
|
*Figyelmesen hallgatja Nicot, és felnéz a plafonra.*
- Hát, végülis, a barátnődbe kell hogy szerelmes legyél, és nem az öccsébe..
*Öleli át a fiú karját, és a fejét visszahajtja a vállára. Sóhajt egyet.*
- Én ebbe inkább nem szólok bele.. de azt tudnod kell, hogy ő az öcsém, akit most kaptam vissza.. viszont azt se felejtsd el, hogy te meg a társam vagy, akit szeretek! Ha ezeket észben tartod, csak könnyebb lesz egy picit
*Mosolyog vállvonva, és sóhajt még egyet. Elnéz a szoba felé, és összehúzza a szemeit.*
- De azért beszélj Kanameval is.. nekem is át kéne mosnom a fiatalúr fejét..
|
*Nézi, ahogy Ronnie leül mellé, a kérdésre elhúzza a száját.*
- Nem. Nem értjük meg egymást.. de nem fogom erőltetni. Bár azért eléggé hülye helyzet.. pont a barátnőm öccsével nem jövök ki..
*Húzza el a száját, majd a plafonra néz.*
- De lehet, hogy csak én nem akarom megérteni..
*Hajtja le a fejét, majd lehunyja szemeit. Felhúzza a lábait, s átöleli őket.*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, majd felcsattan (kép).*
- Engem csak ne akarjon óvni!! Megmondtam már: tudok..magamra..vigyázni!!
*Szótagolja szép, lassan, érthetően, majd feláll. Lehajtott fejjel indul az ajtó felé.*
- Most elmondom neki a véleményemet.. de abban nem lesz köszönet..
*Az ajtóhoz érve lehunyja a szemeit, s a kilincsre teszi a kezét. Jobb, ha Kyo megállítja.. mert akkor az egész kórház tudni fog erről a kis beszélgetésről.. :3*
|
*Az ujjait mozgatja összeszorított fogakkal, majd a vállára teszi a kezét.*
~Tegnap nem volt ilyen.. úgy értem, fájni nem fáj, de olyan ólomsúlyúnak érzem..~
*Húzza el a száját, majd sóhajtva lehajtja a fejét. Ekkor robog be Kaname, de mire felnézne, már meg is öleli. Nagyokat pislog, majd elmosolyodik.*
- Kaname..
*Néz a lányra egy mosollyal, és megrázza a fejét. Egy sóhajjal vállat von.*
- Hát, úgy tűnik hogy a bátyádnak nem igazán jövök be. Erős egyéniség, nem jövünk ki jól, ez van.. ettől még nem mondok le rólad!
*A lány felé fordulva két kézbe fogná az egyik kezét, de elkezd zsibbadni az egész karja. Lehunyja az egyik szemét, majd egy mosollyal felnyitja, és inkább csak a másik kezével fogja a lány kezét.*
- Ne haragudj rá.. csak téged akar óvni. Egyszer majd belátja, hogy nem vagyok szörnyeteg.
*Sóhajt, és hátradőlve az ágyon a plafonra néz.*
|
*Kaname után nézve sóhajt, és megcsóválja a fejét. Nico szavait hallva összehúzza az egyik szemét, majd elmosolyodik.*
- Mindenki ahhoz megy, akihez a szíve húzza.
*Vonja meg a vállait, és ezzel a lendülettel leül Nico mellé. Nekidől, és a vállára hajtja a fejét.*
- Baj van, igaz? Nem így néznek ki a cimbik..
*Megfogja Nico kezét, és mosolyogva lehunyja a szemeit. Sóhajt.*
|
*Kyo szavaira összehúzza szemeit, de inkább nem mond semmit, csak gúnyosan elmosolyodik. Ahogy Kaname beáll közéjük ránéz, a kiakadására karbateszi kezeit.*
- Kérdezd meg tőle, ha annyira érdekel
*Szájhúzva néz a páros után, majd a falnak dől. Ha Ronnie még kint van, akkor ránéz, s az ajtó felé bök.*
- Menj csak te is..
*Vonja meg vállat, majd lerogy a fal mellé.*
|
*Ronnie szavaira összehúzza szemeit, s mondania sem kell, futva megindul visszafelé. Egynesen becsúszik Nico elé. Kyo szavaira arcizmai megrándulnak, s amint eltűnik a fiú Nico felé fordul dühösen, harsállásba állva (kép).*
- Mi a fenét mondtál neki?! Nem azért hagytunk itt titeket, hogy mégjobban összevesszetek!!!!
*Ordítja le a fejét, majd beorob Kyo szobájába, s akármerre is van lendületből megöleli*
- Mit mondott?!?!
*Szakad el tőle, majd leül mellé katbatett kezekkel.*
- Néha meg tudnám folytani.. azthittem kibékültök..
*Hajtja le a fejét, kissé csalódottan.*
|
*Meglepődik, amint Nico elkapja a nyakánál a ruhát, de a szavait hallva összeszorítja a fogait.*
- Az rendben van hogy te nem szeretnéd, de vedd figyelembe, hogy ő mit szeretne! Ha idősebb lennék, én is eltiltanám tőled a nővérem.. nem értem, mit eszik rajtad..
*Húzza össze a szemeit és sóhajtva megigazítja a ruháit. Bólint, ekkor érkezik meg Veronica. A szavait hallva sóhajt.*
- Már indulok is, azt hiszem mindent megbeszéltünk amit kellett a barátoddal..
*Nyomja meg az utolsó szót némi gúnnyal. Kanamera néz ha már odaért, arcizmai fellazulnak, őszinte szemekkel megereszt felé egy mosolyt, majd a földre nézve sarkon fordul és a szobája felé indul.*
- Bent megvárlak.
*Szól hátra a nővérének, és ha nincs ellenvetés beballag a szobájába, és az ajtó mellett a falnak dönti a homlokát. Felidézi a beszélgetést, és összeszorított fogakkal meglendíti a jobb öklét, és a falba boxol egy erőteljeset. Felszisszenve kirázza a kezét, de igazából nem érdekli, és felesleges is volt, mert a feszültsége egy centivel sem engedett. Sóhajtva az ágyra ül.*
|
- Őszintén vagy elfogultan?
*Néz Kanamera, és ebből sejtheti hogy nem túl bíztató válasszal tudna előállni XD. Sóhajt egyet, és megcsóválja a fejét.*
- Gyere, menjünk vissza, rossz előérzetem van.
*Indul meg a folyosón, de ahogy közelednek úgy érzi meg a levegőben a feszültséget. Elhúzza a száját és kocogásra vált, majd ahogy odaért Kyo mellé áll.*
- Na, kiélvezted a szabadságot? Mostmár nyomás befelé! Meg kell beszélnünk ezt a csatlakozós dolgot.
*Mutat a fiú szobájára, és kíváncsian Nicora sandít.*
|
*Kyo szavaira összehúzza szemeit, majd hátrébb lép.*
- Hát, bocs. De nem hiszek a szavaidnak és te sem tűnsz annyira szentnek
*Vonja meg vállait, a szavakra szemforgatva sóhajt egyet. Megfogja a fiú nyakánál a felsőt.*
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, velem gyűlik meg a bajod! Nem szeretném, ha egy olyannal állna össze, amilyen TE vagy!
*Engedi el, megigazítja a ruháját, majd hátrébb lép.*
- Ezzel végeztünk is. Ennél ne számíts többre.. vagy arra, hogy beszélgetni fogunk.
*Szusszan egyet, s elnéz arra, amerre a lányok elmentek.*
|
*Hallgatja a lány szavait, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét. A kérdésre felnéz, kidobja az üres poharat a másik oldalon lévő kukába, majd elmosolyodva csípőre teszi a kezeit (kép).*
- Ennél jobban nem is lehetnék!!
*Mosolyog, majd lefagy arcáról. Elnéz a folyosó felé.*
- Szerinted megölték már egymást..?
*Néz vissza Ronniera, majd megvonja vállait.*
|
*Nico szavaira összeszorítja a fogait és már nyitja a száját hogy visszaszóljon valamit a kioktatásra, de inkább lenyeli. Mély levegőt vesz.*
- Ne sértődj meg, de én jobban ismerem nálad. Lehet, hogy 4 évre megszakadt a kapcsolatunk, de előtte 11 évet éltünk együtt. Te mennyi ideje is ismered?
*Húzza össze a szemeit, ahogy Nico elé áll felszegi az állát és lassan, tagoltan beszél. Igen, kezdi elveszteni az önuralmát XD hát, családi szokás.*
- Soha.. nem.. tudnék.. ártani.. neki..
*Süti le a szemeit, majd ismét Nicora néz, és ökölbe szorítja az egyik kezét.*
- Tudom, hogy még alig ismerem, de ez egy olyan dolog, ami bepótolható.. szeretném megismerné, szeretnék vele lenni, és szeretném boldoggá tenni. Ezért bármire képes vagyok!
*Eltökélten bólint, majd lehunyja a szemeit. Csigavéér, elég ha csak a nővéréről hiszik azt, hogy lobbanékony.*
|
*Kaname kérdésére elmosolyodva megrázza a fejét, de a szoba felé pislog vissza. Nekidől a falnak, és amíg Kaname iszik, előveszi a telefonját. Látja, hogy keresék, így visszahívja a számot.*
- Szia, én vagyok. Kerest.. hogy hol van? *sóhaj* Jó, rendben, szólj neki hogy 15 percen belül felszedem..
~Várjunk csak, ha én elmegyek akkor Nico Kaname és az öcsém hármasban marad!~
- Figyelj, inkább küldj ki érte valamit, most nem érek rá. Igen, fontos. Igen, annyira. A1es, na!
*Morog bele a telefonba, kinyomja a gombot és zsebre teszi. Mély levegőt vesz, és a lányra néz.*
- És már jobban vagy?
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
