|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A fiú szavaira lassan felszáradnak a könnyei, és érzi hogy a helyét tűz váltja át.. a fiú néhány kijelentése olyan indulatot vált ki belőle, hogy az egyik kezét ökölbe szorítja, s egyre jobban szorítja szorítja.. ahogy befejezi fellazítja az ujjait, és lenéz a földre.*
- Én.. Nicot akarom.. nem téged..
*Dünnyögi kábán, halkan, majd összeszorított fogakkal felkapja a fejét, és valósággal lekiabálja a fiú fejét, még ki is lép felé.*
- Hol van az a srác, akit megismertem?! Akibe beleszerettem?! Hol van az a kemény ügynök, aki a társam lett?! Hol van az a Nico, aki nem ilyen idióta szemszögből nézi a dolgokat???
*Ha tudja elkapja a fiú ruháját a nyakánál, és magához rántja.*
- Nem érdekelnek a kifogások, tudom hogy te nem ilyen vagy, úgyhogy szedd össze magad! Vegyél egy mély levegőt és térj észhez, ha nem akarod hogy most és minden korra kisétáljak az életedből! Szedd össze magad, és hozd vissza a régi Nicot!!!
*Rángatja meg szegény fiút igencsak morcosan.*
|
*Elnéz az ajtó felé, majd Kyora. Egy sóhajjal nekidől, s türelmetlenül dobolni kezd a lábával, ami pincurit idegesítő hangot ad ki.. xD*
- Nem bíroom!
*Emeli fel a fejét, s Kyora néz.*
- Utálom ezt a bizonytalanságot..
*Öleli át Kyo karját, majd nekidőlve mély levegőt vesz.*
|
*A szavakat behúzott nyakkal hallgatja, majd elhúzza a száját.*
- Egy kis idejig hiányoznék, már akinek aztán szép lassan elfelejtenétek és boldogok lennétek.. nélkülem..
*Fordítja félre a fejét, s mély levegőt vesz. Letörli könnyeit, majd a lányra néz.*
- Kyo.. neki csak Kaname kell.. Kanamének meg csak Kyo.. én már nem is számítok.. ezzel tisztában vagyok. És ettől féltem a legjobban, hogy ismét elveszítem.. nem én leszek az egyetlen fiú az életében, és a szívében is már csak egy kis helyet fogok elfoglalni.. ettől féltem..
*Fordítja félre a fejét, s sóhajt egyet.*
- Meg most, hogy meg volt nekik.. így már tényleg feleslegesnek érzem magam.. boldogok együtt. Tudom, veled is az lennék.. vagy leszek.. de, az mégsem ugyan az. Úgy érzem ma kiszakítottak egy darabot a szívemből Kaname szavai..
*Húzza el a száját, majd lehajtja a fejét. Nézi, ahogy a könnyei potyognak, majd Ronniera sandít. Megrázza a fejét, s hátrébb lép egyet.*
- És a te szavaid is..
*Hajtja le a fejét, s összeszorítja szemeit.*
|
*Átkarolja Kaname vállait, elpislog még a fák felé, majd a kórházba indul vele. Leül a mellette levő székre, két kézbe fogja az egyik kezét, és egy sóhajjal körbenéz a folyosón.*
~Remélem semmi baj sincs..~
|
*A fiú szavaira összehúzza a szemeit, és ismét könnyek szöknek a szemeibe. Lehunyja őket, majd összeszorítja, végül dobbant egyet és felkapja a fejét.*
- Ó igen, kinek lenne jobb?! Kanaménak, aki most hogy visszakapta a bátyját már veszítheti is el, vagy nekem?! Persze, nekem az minden vágyam hogy nézzem ahogy Kaname és Kyo boldogan élnek, miközben marhára egyedül maradtam!! Társ nélkül, szerelem nélkül.. igen, biztosan ez minden vágyam, és így biztosan tökéletes lesz nekem!!
*Csattan fel, ökölbe szorítja a kezeit és lehajtja a fejét. Összeszorított szemekkel próbál megnyugodni.*
- Ha meghalsz akkor Kaname biztosan örömében férjhez megy Kyohoz, ó és ha meghalsz akkor én is minden nap cigánykerekezni fogok örömömben! Igazad van, nélküled miért ne lennék boldog? Végtére is csak elvesztettem az életem legfontosabb személyét, Kyonak pedig ideje se lesz rám, mert ugye a hűűűdeboldog húgodra kell szánnia minden idejét. Tényleg, annyira szép jövő...
*Néz fel Nicora könnyes szemekkel. Összeszorítja a fogait.*
- Hát nem fogod fel, hogy mindannyiunknak szüksége van rád?! Kyo lehet, hogy próbál a nyomodba érni, de sokat kell még tanulnia.. kinél akarjon jobb lenni, ha te eltűnsz?! Kanaménak szüksége van a bátyjára, akkor is ha már megtalálta a szerelmét.. és nekem is szükségem van rád..
*Öleli át Nico derekát, és mély levegőt vesz.*
|
*A szavakra kissé megnyugszik, s felnéz Kyora. Bólint egyet, de még elnéz a fák felé. A fiút átkarolva indul be a kórházba. Kinyitja az ajtót, s a székekhez megy, majd leül az egyikre.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s kicsdorul a könnye.*
- Nem akartam.. bántani.. vagy fájdalmat okozni neki..
*Szorítja össze szemeit, s úgy hallgatja a további szavakat.*
- Dehogynem.. véget vet az életemnek és titeket békén hagynálak.. nem szenvednétek miattam.. könnyebb lenne az életetek, hidd el.. én mindenkinek csak fájdalmat okozok.. te csalüdtál benne kétszer, Kanamét megütöttem, Kyot meg csak azért gyűlöltem, mert szereti a húgomat.. szép kis bátyus meg barát vagyok.. mondhatom
*Húzza el a száját, majd lehajtja a fejét.*
- Az lenne a legjobb, ha itt hagynálak titeket.. most lehet, hogy úgy gondolod az a jobb, ha veletek maradok, de ez meg fog változni.. mert én nem tudok megváltozni. Ilyen vagyok.. nem tehetek róla..
*Fordítja félre a fejét, s ismét könnyek szöknek a szemeibe.*
- Ha szeretlek titeket, akkor elengedlek.. és ez fordítva is igaz..
*Hullik pár könnycsepp a földre, majd mély levegőt vesz.*
|
*A lány könnyeire sóhajt és lehunyja a szemeit. Két kézzel öleli magához, fejét az övének dönti.*
- Nem szabad rögtön a legrosszabbra gondolni.. lehet hogy csak elsült, vagy csak egy petárda volt..
*Csúsztatja le a kezét a lány derekára, finoman eltolja magától és a szemeibe néz.*
- Menjünk vissza a kórházba, leülünk, és megvárjuk őket..
*Elnéz a fák felé, majd vissza a lányra*
|
*Feláll a fiúval, a szavait hallva lenéz a földre, és eltöpreng. Mély levegőt vesz.*
- Kyo.. ő csak azt gyűlöli, hogy bántottad Kanamét. Nem haragtartó fiú. Kaname pedig.. kiborult, amin nem kéne meglepődnöd. De nem hiszem hogy úgy gyűlölne, ahogy mondja. A testvéred maradt ugyanúgy, és ezt nem lehet megváltoztatni.. de ez az én meglátásom. A fegyver nem old meg semmit.. beszélned kell vele! Addig elcibálom majd Kyot is onnan.
*Néz fel Nicora, és amint visszajött hozzá végigsimít az arcán. Megereszt egy apró mosolyt.*
- Beszéljétek meg emberek módjára. Én tudom, hogy megtaláljátok majd a közös hangot..
|
*A csitítgatásra elhúzza a száját, s könnyeit nyelve felnéz Kyora. A szavaira összeszorítja szemeit, s úgy bújik oda hozzá.*
- Mi van ha mégis.. nem élném túl, ha meghalna Nico..
*Ismét feltörnek belőle a könnyek, s a fiú vállára hajtja a fejét. Átkarolja a derekát, s megpróbál megnyugodni.*
|
*A szavakra elhúzza a száját.*
- Ha megteszem, utána már mindegy mit csinálsz velem..
*Dönti oldalra a fejét, majd a fegyverére néz. A puszira lenéz Ronniera, majd ismét a fegyverére.*
- Feleslegesnek érzem magam.. Kaname gyűlöl, gondolom Kyo is.. te vagy az egyetlen, aki miatt érdemes ezen a világon maradnom..
*Mély levegőt vesz, s feláll, de húzza magával a lányt is. Oldalra döntött fejjel a szemeibe néz, majd a fegyveréhez indul, lehajol érte, s bebiztosítja, zsebreteszi. Mély levegőt véve körbenéz, majd összehúzza szemeit, s visszamegy a lányhoz.*
|
- Tudom, hogy nem gondoltad komolyan.. tudom..css..
*Próbálja tovább nyugtatgatni, a további szavakra elhúzza a száját. A lányra néz, majd a lövés hangjának irányába, végül vissza a lányra. Inkább nem hagyja itt, hogy megnézze mi történt, de őt sem akarja odavinni.. mi van ha..?*
- Biztosra veszem, hogy jól van! Ne aggódj miatta, mindjárt felbukkannak..
*Szugerálja a fákat, és még szorosabban öleli a lányt.*
|
*Jól van, lassan kezd megnyugodni.. a fiú szavaira sóhajt egyet, és megrázza a fejét.*
- Mert egy idióta vagy.. meg ne próbálj mégegyszer ilyet, vagy ehhez hasonlót csinálni, mert egyesével ütöm ki a fogaidat!!!
*Vágja a fiú fejéhez morcos hangon, de cseppet sem indulatosan. Sóhajt mégegyet, karjaival átkarolja a nyakát, fejét a vállára hajtja.*
- Én is szeretlek..
*A fiú fegyverére nézve megrázza a fejét, és egy puszit nyom Nico arcára, majd ismét visszahajtja a fejét a vállára, és lehunyja a szemeit. Könnyei lassacskán elapadnak.*
|
*Kyo szavaira megcibálja a ruháját, s összeszorítja szemeit.*
- Sohasem gondoltam komolyan, hogy gyűlölöm!!! Soha!! Érteed?! *néz fel sírva Kyora* A bátyám..
*Nyel egyet, s szorosana fiúhoz bújik.*
- Csak adja az ég, hogy ne essen baja..
*Szűri halkan fogai között, majd mély levegőt vesz.*
|
*Ronnie kezét megérezve az arcán kinyitja szemeit, a szavaira sóhajt.*
- Én hittem azt.. hogy elveszítelek.. és mindenkit, akit szeretek..
*Átöleli szorosan, s arcán még egy könnycsepp végiggurul. Nyel egyet, majd összeszorított szemekkel szorosan magához öleli Ronniet.*
- Szeretlek...
*Mély levegőt vesz, de nem hajlandó elengedi a lányt.*
|
*Kaname szavait nem igazán érti, de ahogy kirohan utána siet.*
- Kaname, várj!
*Siet ki utána a kórházból, de a lövést hallva megtorpan (kép). Ledöbben, és az irányt kezdi el fürkészni.*
~A nővéremnél is volt egy fegyver, és mikor ott hagytuk őket ő..nem, nem lenne rá képes.. de akkor Nico saját magát..?~
*Meglepve néz a karjaiba omló lányra, de ahogy a földre rogyna, megtartja és magához öleli. A fejét a mellkasára húzza és szorosan öleli, közben a fejét és a hátát simogatja.*
- Csss, semmi baj.. biztosan nincs semmi baj.. Nicolas jól van..
*Néz el aggódva a fák felé, és összehúzza a szemeit.*
|
*A lövést hallva még görcsösebben öleli a fiút, szempillái alól ezernyi könnycsepp csordul ki, s rendezetlenül végiggurulnak az arcán. Az ölelést érezve megkönnyebbülten sóhajt, kiszáradt ajkai reszketve szétnyílnak.*
- Hála az.. égnek..
*Suttogja nagyon halkan, de még hallhatóan, egyik kezével felcsúsztatja Nico arcára.*
- Azt hittem.. elveszítelek..
*Szorítja össze méginkább a szemeit, nem érdekli hogy úgy bőg, mint egy gyerek. Leengedi a kezét és megmarkolja vele a fiú mellkasánál a ruhát, másik karjával viszont továbbra is szorosan öleli. Nem tud mit mondani, csak csendesen zokog Nico karjaiban.*
|
*Kyo szavaira behúzza a nyakát, a továbbiakra elmosolyodik.*
- De nekem az tabu..
*Összehúzza szemeit, s elnéz az ajtó felé.*
- Rossz előérzetem van.. Nico..
*Futásnak ered, gyorsan ki az épületből, s ekkor hallja a fegyver elsülését. Meghül ereiben a vér, s ha Kyo ott van, akkor a karjaiba omlik.*
- Ugye nem..? Mond azt, hogy nem Nico..
*Cibálja meg sírva a fiú karján a ruhát, majd a földrerogy.*
|
*Ahogy meghallja a lány kiáltását felkapja a fejét, az öleléskor elsül a fegyver.. egy hang veri fel az erdő nyugalmát, a lombkoronák közül sok-sok madár repül ki, s a mezei nyúl is elszalad.. senki sem marad a közelben.. egy könnycsepp gurul végig egy arcon, mely egy fiúé.. s egy lányt ölelve dobja el a fegyvert a kezéből, majd szorosan megöleli. Összeszorítja szemeit, s könnyei megindulnak mint a patak.. a lány ruhájára csöpögnek, majd mély levegőt vesz.*
|
~Áhh, miért is akarok rejtőzködni egészen pontosan??~
*Morgolódik magában, miközben az egyik alacson fa ágai közül próbál kikecmeregni. Hasravágódik egy bokorban és az ágak össze-vissza karcolják, de végre kikeveredik. Megkönnyebbült sóhajjal körbenéz, és ekkor látja meg Nicot nem messze tőle, amint a fegyverét nézegeti. Összehúzza a szemeit, fájdalom hasít a mellkasába, mintha a szívét markolnák.. ahogy a fiú a földre rogy, és a fegyvert a kibiztosítva a fejéhez szegezi.. elkerekednek a szemei és eltátja a száját.*
- Nico.. *suttogja halkan, majd futásnak ered a fiú felé és kinyújtja a kezét is* Ne tedd!!!
*Tör fel belőle sírós hangon, a könnyei is megerednek. Úgy rohan, mint még soha, leborul a fiú mellé és előről a nyakába borul. Szorosan megöleli, összeszorítja a szemeit, könnyei a fiú ruhájára potyognak.*
- Ne tedd!! Ne húzd meg a ravaszt! Ne hagyj itt!!!
*Sírja, arcát a fiú ruhájába fúrja, karjaival még szorosabban öleli át.*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
