|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A válaszra bólint, s félrefordítja a fejét. Ahogy a falnak dől ránéz, s oldalra dönti a fejét. A szavakat hallva összehúzza szemeit.*
- Igen. Ez tény. Vera nekem az életem.. meg Kaname.
*A történetet halvva sóhajt egyet.*
- Értem. De azzal csak ártasz neki, ha belépsz a szervezetbe.. mert mégjobban félteni fog. Én vigyázok rá, ennyi legyen elég. Te csak a saját testi épségeddel foglalkozz. Nagy veszteség lenne neki, ha elveszítene. Megint. Eleget szenvedett már. Nem gondolod?
*Csóválja meg a fejét, a Kanamés részre összehúzza szemeit.*
- Kaname? Igen. De ajállom, hogy semmi hátsószándékod ne legyen vele kapcsolatban!
*Áll a fiú elé, szigorú tekintettel, majd mély levegőt vesz.*
|
*Még visszanéz a fiúkra, majd szájhúzva előre.*
- Kíváncsi vagyok miről beszélgethetnek..
*Megvonja vállait, az automatához érve megáll, s Ronniera néz.*
- Kérsz valamit?
*Ha válaszolt, akkor bedobál pár érmét, s lenyomja a gombot, odanyújtja Ronnienak, majd lenyom még egy gombot, a forrócsokit, majd elvéve a poharat belekortyol.*
|
*Ahogy Kaname felsegíti, elmosolyodik, és lassan talpra kecmereg.*
- Köszönöm.. jól vagyok, ne aggódj. Megérdemeltem..
*Dörzsöli meg zavartan a tarkóját és a lányok után néz, majd a kérdésre Nicora. Bólint*
- Igen, köszönöm, sokkal jobban. Bár ehhez még gyógyulnom kell..
*Néz végig a folyosón a futkározásuk nyomait keresve, és a falnak dönti a vállát.Lehajtja a fejét kissé és oldalra néz (kép).*
- Nézd, szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésemért, de azt hiszem pont te vagy az, aki megértheti a többiek közül. Hisz van bennünk egy közös dolog.. *néz komolyan Nicora, majd elmosolyodik* ..mindkettőnknek fontos a nővérem. Négy éven át be kellett érnem azzal, hogy fákon csücsülve nézzem, ahogy elmegy reggel futni, vagy halljam az autójának a közeledését, miközben el kell menekülnöm egy helyszínről. Sokat szenvedett miattam, és most hogy még mindig keresnek engem, ő csak veszélyben van mellettem.. és meg akartam óvni. De aztán rájöttem, hogy csak úgy óvhatom meg, ha mellette maradok.
*Simít végig a felsője nyaki részén, felidézve nővére heves reakcióját XD Nicora néz, majd a földre.*
- Kaname pedig.. csodálatos lány. De tényleg.. kedves és mosolygós, mégis felvállalja az érzelmeit és a gyengeségeit. Az mellékes, hogy könnyen felkapja a vizet..
*Vonja meg a vállait, és a hátát a falnak döntve álmodozva a plafont kezdi el fürkészni.*
|
- Mi az hogy kimásztál az ablakon??
*Hökken meg, a további szavakra pedig tágra nyílnak a szemei. Erőteljesen megrázza a fejét.*
- Dehogy fogsz csatlakozni hozzánk, ezt azonnal verd ki a fejedből!!! Nem nem és ezerszer is nem!!!
*Gyorsít fel, de öccse pont ekkor bukik orra, azonnal lelassít és lábujjhegyre emelkedve kidől előre, de kalimpál kicsit a karjaival és pont időben szerzi vissza az egyensúlyát és fékez le Kyo mellett. Sóhajt egyet és már nyitná a száját, de Kaname megfogja a vállát. Ránéz, majd Nicora, és egy sóhajjal vele megy a büfé felé. Töprengve figyeli a földet, Kaname szavaira bólint egyet, de nem válaszol. Rövid hallgatás után szólal csak meg.*
- Nem csatlakozhat.. most kaptam vissza, nem bírnám még egyszer elveszíteni..
*Hunyja le a szemeit, és mély levegőt vesz.*
|
*Kaname szavaira szemforgatva sóhajt, ekkor terül el előttük Kyo. Hátrébb lép egyet, s lenéz rá. A szavaira megvonja vállait, majd sóhajt.*
- Semmiség.
*Néz Kanaméra, aki nagyon jól el van a fiúval..*
~Eh.. úgylátom ők már szépen összehaverkodtak.. már csak nekem kelle, mi?~
*Csóválja meg a fejét, s karbateszi kezeit. Látva, hogy Kaname elhúzza Ronniet Kyora néz.*
- Hmm.. jobban vagy már? Tegnap eléggé rossz bőrben voltál.
*Dönti oldalra a fejét, de még nem teljesen engedett fel.*
|
*Bátyja szavaira karbateszi kezeit, s félrefordítja a fejét.*
- Igen, jól vagyok. Kyo meg csak reggelit hozott nekem. Nem kell rögtön elkönyvelned, hogy valami rosszban sántikál!!!
*Néz durcásan Nicora, de Kyo szavaira összehúzza szemeit, s felé néz. Épp ekkor terül ki a lábuk előtt. A szájához kapja a kezeit, a szavaira Nicora néz, majd letérdel a fiú mellé, s a vállára teszi a kezét.*
- Gyere, állj fel! Segítek!
*Mosolyodik el, nem törődve, hogy ott van a bátyja is. Ha elfogadja a segítséget, akkor segít neki, s leporolva a fiú ruháját ránéz, majd Nicora.*
~Nna, ha most nem küldi el melegebb éghajlatra, akkor van esélye..~
*Töprengve körbenéz, s Ronnie felé fordulva megfogja a vállait, majd finoman eltolja, s a büfé felé húzza.*
- Hagyjuk őket.. szerintem
*Bólint makacsul, s a folyosón lépkedve a földre néz.*
|
*Nővére kiáltására elvigyorodik, és hátranéz.*
- Hozzá sem nyúltam a zárhoz! Az ablakon másztam ki és a kórház bejáratán jöttem be, ha nem hiszed nézd meg a kamerákat! És azért futok mert ha elmondom, hogyan döntöttem, akkorát sózol a fejemre mint a kollégádnak.. csatlakozni fogok hozzátok!
*Kiált hátrafelé nézve és méginkább gyorsít, de megbotlik a saját lábaiban és orravágódva Nico lábai elé csúszik. Durcázik egy kicsit a földön fekve, és először a cipőre néz, majd fel Nicora, és bájosan elvigyorodik. Megköszörüli a torkát, de annyira zihál, hogy nincs kedve felállni.*
- Szeretném megköszönni, hogy megmentetted..az életem... örökké az adósod vagyok.. nem tudom, hogy.. hogy hálálhatnám meg.. szóval.. nagyon.. köszönöm...
*Fekteti a fejét a talajra. Itt az ideje a csicsikálásnak XD de remélhetőleg Veronica gyorsan kapcsol, időben lefékez, és így nem fog keresztben rajta feküdni.*
|
*Valóban öccse után ered, a szavait hallva méltatlankodva megrázza a fejét.*
- Ki beszél itt sütiről?? Téged be kell zárni egy szobába hogy ne szökhess meg, de akkor minek zárlak be ha kimászol? Hogyan piszkáltad meg a zárat és honnan értesz hozzá?! Feleeeelj!!
*Nem baj hogy az ápolók őket nézik.. felzárkózik Kyo mögé, és összeszorítja a fogait.*
- Most meg miért futsz előlem?!
|
*Elengedi Ronniet a karjaiból, s feláll. Kanaméra néz, aki épp a szoábja felé tart, de így pont odaér elé. Ő is elnéz Kyoék felé, majd a lányra. A kérdésre sóhajtva megcsóválja a fejét.*
- Most ne erről beszéljünk. Hogy érzed magad? És miért volt bent nálad Kyo..?
*Néz gyanakvóan a fiú felé, majd karbatett kezekkel Kanaméra.*
- Remélem nem csinált semmit veled.. ajállom neki
|
*Ahogy Ronnie Kyohoz megy értelmes arcot vág (kép).*
- Hogy mennyit tudnak vitázni..
*Csóválja meg a fejét, s inkább Nico felé néz. Elhúzza a száját, s a szobája felé megy, de ha odajönne, akkor megáll. Sóhajt egyet, s a falnak dőlve lehajtja a fejét. Kyoék felé nézve elvigyorodik.*
- Hogy bírnak veszekedni egy süti miatt..?
*Fordul Nico felé, majd oldalra dönti a fejét.*
|
*Ahogy Kaname átöleli a mellkasát, elmosolyodva átkarolja. Látja, hogy az ajtóhoz szökdécsel, és mosolyogva oldalra dönti a fejét. Kisiet utána, a kérdésére elvigyorodik*
- Természetesen!
*Körbenéz, majd hátát a falnak döntve kezd el a szobája felé sunnyogni, de a nevét meghallva azonnal nővérére néz (kép).*
- Én... izé.. sziaaaa! Mostőő nem érek rá, majd később..szia!
*Int neki és futásnak ered a folyosón, ha kell körbe-körbe szaladgál.*
- Dehát nem lehetsz mérges amiatt a süti miatt!! Az legalább 8 éve volt!!
*Kiált hátra, de egy pillanatra sem áll meg.*
|
*Kanamét meglátva meglepődik, majd elmosolyodik. Hehe, nem gondol semmire, á dehogy.. ám az öccsét meglátva azonnal elkomolyodik, és kimászik Nico öléből.*
- Oliver Hunter, állj csak meg! Beszédem van veled!
*Teszi szigorúan csípőre a kezeit, de ha kell ő megkergeti az öccsét, hogy elkaphassa :P*
|
*Ronnie szavaira elvigyorodik, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem kéne..
*Dönti oldalra a fejét, s mondana valamit, de ekkor szökdécsel ki Kaname, utána meg valószínűleg Kyo. Összehúzza szemeit, de ahogy majdnem egymás szemébe néznek Kanaméval elhúzza a száját.*
~Boldognak látszik.. és vele volt Kyo.. hát, majd meglátjuk.~
*Csóválja meg a fejét, majd Ronniera néz egy sóhajjal.*
|
*Ahogy elszakad tőle és felhúzza ránéz, a szavaira elhúzza a száját.*
- Nem érdekel mit gondolnak a többiek..
*Megvonja a vállat, s ő is lemászik az ágyról. A fiú elé lépve átöleli a mellkasát, s fejét a vállára hajtja. Az ablak felé néz, majd sóhajt.*
- Mindegy.. elksíérlek.. úgyis meg kell látogatnom a mellék helyiséget
*Mosolyodik el, s elszakad a fiútól. Az ajtó felé szökdécsel vidáman, kinyitja az ajtót, majd visszafordul huncutul lehajtja a fejét, majd visszafordul, s kiszökdécsel az ajtón.*
- Ááá, annyira jó kedveem vaan!
*Hunyja le szemeit, s szökdécsel még párat, majd megpördül a tengelye körül, s Kyo felé fordul.*
- Később még látlak, ugye?
*Mosolyodik el, s ha választ kapott, akkor körbenéz, s dúdolgatva elindul a mellékhelyiség felé. Nicoékat meglátva megtorpan, s oldalra dönti a fejét.*
|
- Lehet, hogy alig ismerlek, de ezt már eldöntöttem..
*Vonja meg a vállait hanyagul, s lassan lemászik a lányról, miközben felhúzza ülésbe. Sóhajtva az ajtóra néz.*
- Ideje mennem, elég sokan meg fognak fojtani, ha még sokáig időzöm itt.
*Lemászik az ágyról, és nyújtózva az ablak felé néz.*
|
*Az újabb csókra elégedetten elmosolyodik és viszonozza, a simítgatásra röviden felnéz, majd inkább visszamerül a csókra, közben átkarolja Nico nyakát mindkét karjával. Egy mosollyal elszakad az ajkaitól, és sunyin a szemeibe néz.*
- Ha ezt tovább folytatod, félő hogy beráncigállak valamelyik üres szobába..
*Vigyorog oldalra döntött fejjel, hátranéz az ajtókra, majd vissza Nicora, és egy rövid puszit nyom az ajkaira.*
|
*A paranscolásra elvigyorodik.*
~Nők.. telhetetlenek..~
*Hajol oda az ajkaihoz, s hosszan, szenvedélyesen megcsókolja, de nem is hagyja abba. Végigsimít a lány hátán, majd a derekán, végül felcsúsztatja kezeit a lány arcához.*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, s elnéz az ajtó felé.*
- Nem hittem volna, hogy megteszi.. bár akkor még nem ismert
*Vonja meg vállait, ekkor döntik hátra az ágyon.*
~Ajj.. ez annyira zavaró.. mármint enm a csókjai, hanem az, hogy hátradönt.. csak Nico be ne jöjjön..~
*Húzza el a száját, a szavakra elmosolyodik.*
- Ezt még korai kijelentened! Alig ismersz
*Néz a plafonra, ekkor kapja a csókot, amit viszonoz is. Átkarolja a fiú nyakát, s lehunyja szemeit.*
|
*Ahogy a lány elé mászva kéri a folytatást, sóhajt egyet, és a sebére csúsztatja a kezét.*
- Hát, voltaképpen a bátyádnak köszönhetem, hogy ma be tudtam hozni neked a reggelit. Ha ő nem lett volna akkor a kórházban, és nem adott volna a véréből, kötve hiszem hogy mi valaha is megismerjük egymást..
*Húzza el a száját és a plafonra néz, majd a lányra a vallomását hallva. Elmosolyodik, átkarolja a lány derekát, és ha hagyja akkor hátradönti az ágyon. Végigsimít egyik kezével az arcán, és mosolyogva a szemeit fürkészi.*
- Már én is éreztem valamit.. ha nem is akkor, amikor bemutatkoztál, akkor miután bejöttél a szobámba.. már biztos voltam benne, hogy nincs szükségem senki másra, csak Rád.
*Nyom egy rövid csókot a lány ajkaira, és mély levegőt vesz.*
|
*A csókra jóleső nyammogással mocorog kicsit a fiú ölében, ahogy átöleli elkezd ébredezni, és csücsörít, várva a folytatást. Parancsolón az ajkaira mutat, miközben méginkább mocorog. Még egy csókot!!!!!*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
