|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Ébredezni kezd, majd felnyitja szemeit. A lányra néz, akit az ölében tart, majd elmosolyodik.*
~Nincs szívem felébreszteni.. de muszáj lesz.~
*Oldalra dönti a fejét, s a lány ajkaihoz hajol, s egy csókkal megpróbálja felébreszteni. Átöleli, s elnéz Kaname ajtaja felé.*
|
*A szavakra elmosolyodik, a továbbiakra elvigyorodik.*
- Oké. Majd beszélek a bátyuskám fejével!
*Bólint egyet, a sörözős részre gyanakvóan összehúzza szemeit.*
- Héé!!
*Szakad el a fiútól, s csípőre teszi a kezeit. Megcsóválja a fejét, majd a fiú elé mászik, s úgy hallgatja a további szavakat, de mivel nem fejezi meg oldalra dönti a fejét.*
- Ráadásul? Fejezd be kérlek!
*Mosolyodik el, majd a combjaira teszi a kezeit, végól a vállára. Ránéz, majd elhúzza a száját, s inkább Kyora koncentrál. Sóhajt egyet, s összehúzza szemeit.*
- Elmondok valamit.. *elmosolyodik* ..amikor legelőször megpillantottal, azonnal megszerettelek. Nem tudom miért.
*Vakarja meg a tarkóját, majd megvonja vállait.*
- Remélem már nem leszel olyan, mint akkor. A modorodat tekintve
*Dönti oldalra a fejét, majd elnéz az ajtó felé, végül vissza a fiúra.*
 |
- Igen, az előbb én magam is meggyőződtem róla, hogy nem vagy te olyan gyámoltalan.
*Mosolyodik el, ahogy a lány átkarolja elmosolyodva megfogja a kezeit. Lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
- Kaname.. tudom hogy a bátyád nem egy szörnyeteg, de ha kell még vele is megkűzdök érted.. viszont tutira alulmaradnék *bizonytalanodik el, és zavart vigyorral hátranéz a lányra* ezért nem tudnál mondani az érdekemben pár szép szót? Nagyon zavar ez az állapot..szeretném ha a bátyáddal puszipajtások lennénk, és majd együtt járnánk el sörözgetni, tekintve hogy a nővérem barátja és társa is egyben, ez most mégsem jön össze annyira..
*Vág bizonytalan arcot, és elhúzza a száját. Kezét a vállán levő sebre teszi, és elgondolkozik.*
- Ráadásul... ~Tényleg adott a véréből..~ *mereng, majd Kanamera nézve elmosolyodik* ..mindegy.
|
*A szavakra meglepődött arcot vág (kép). Majd összehúzza szemeit.*
- Most miattam maradsz?
*A fiú felé fordul, majd mély levegőt vesz.*
- Rongyosra beszélem a szám és a könnyeim hatnak meg..
*Csóválja meg a fejét, majd körbenéz a szobában.*
- De azért örülök.. és ne hidd, hogy veszélybe sodortál volna! Jól tudok verekedni! Csak kérdezd meg az egyik gimis társam.. akit már otthagytam..
*Töpreng el, majd egy mosollyal a fiúra néz, s átkarolja a derekát hátulról, s kezeit finoman a vállait csúsztatja.*
|
*A lány könnyeire meglepődött arcot vág (kép). Ahogy a párnájába temeti elhúzza a száját, de amikor bevágja a durcát, megvonja a vállait.*
- Jó, akkor nem megyek.
*Hangjából semmi bánat vagy lemondás sem olvasható ki. Egész egyszerűen, természetesen, széles vigyorral kijelentette, pont. A lány mellé mászik, és ő is felhúzza a térdeit.*
- Ha ennyire nem akarod, akkor nem fogok mártírt játszani. Maradok.
*Mosolyogva a plafonra néz, majd ismét a lányra, és elhúzza a száját. Remélhetőleg nem fog dühkitörést kapni :S*
|
*Ahogy a fiú ölébe csúszik elhúzza a száját, a szavakra könnyek szöknek a szemeibe (kép). Ő is átöleli a fiút, s arcát a vállgödrébe temeti.*
- Nem érdekel! Veled megyek! Vagy te sem mész sehova!
*Vált át komolyra, de könnyei nem száradnak még fel. Elszakad a fiútól, s az ágyára mászik, majd a párnájába temeti arcát. Egy mély levegőt vesz, majd felnéz. Felül, letörli könnyeit, s felhúzza a lábait, majd átöleli.*
- Idióta vagy.. jó, menj csak.. nem érdekel..
*Vágja be a durcát, de hangjából csak azt lehet leszűrni, hogy szörnyen aggódik. Tűntetőleg félrefordítja a fejét.*
|
*A lány szavait hallva meglepődik, ahogy elengedi elhúzza a száját. Felül, így a lány a hasáról az ölébe csúszhat. Mély levegőt vesz, és magához húzva átöleli Kanamét.*
- Tudod te is, hogy azt nem lehet.. nem sodorhatlak veszélybe. És igaz, hogy csak két napja ismersz, de tudhatnád hogy nem vagyok egy szerencsétlen idióta.. amit a fejembe veszek, azt el is szoktam érni.
*Suttogja a lány füleibe, de most kivételesen nem érdekli, ha valaki rájuk nyit, és a lányt sem hajlandó elengedni.*
- Amúgy is, az Ékkövek vezetőjének az öccse vagyok. Nekem egy ilyen akció gyerekjáték..
*Mosolyodik el, hangjában játékosság cseng.*
|
*Ahogy ő kerül alulra elhúzza a száját, a szavakra sóhajt egyet csalódottan, de nem mond semmit. A csókot most csak egy picit viszonozza, s mikor végre ismét felülre kerül megfogja a fiú ruháját a nyakánál, s elszakad ajkaitól. Lehajtja a fejét, s tincsei a szemébe lügnak, de a fiú szemeibe néz.*
- Ha elmész, én veled megyek. Egyedül nem engedlek sehova!
*Csókolja meg az ajkait röviden, majd elszakadva tőle kihőzza magát. Elengedi a fiú ruháját, s mély levegőt vesz. Majd lehajtja a fejét reménykedőn (kép).*
|
*Ahogy Kaname kirobbani köpni-nyelni nem tud (1.kép), és kissé be is ijed. Na de amikor felfogja a szavak jelentését teljesen felháborodik és már mondana valamit, de a lány ajkai betapasztják a száját. Lehunyja a szemeit és Kanamét átölelve csókol neki vissza, de ezzel a lendülettel át is fordul vele, és megtámaszkodik két kezével a feje mellett. Elszakad az ajkaitól, és összehúzza a szemeit.*
- Ha itt üdülök a kórházban, sosem fogok megelégedni magammal! És ha én hiszem hogy sikerülni fog, akkor sikerülni is fog! Érted amúgy is megmásznám még a Himaláját is!
*Vágja rá morcosan de már nem tud uralkodni magán.. rajta van a sor, hogy hevesen megcsókolja a lányt, egyik kezét közben becsúsztatja a feje alá, a másikat a dereka alá, és visszafordul a hátára úgy hogy megint Kaname csücsöljön a hasán, de a csókot egy pillanatra sem szakítja meg.*
|
*A szavakra elkerekednek a szemei, s felpattan az ágyról. Először lehajtja a fejét (1.kép) Mélyen elmereng, behunyja szemeit, de sehogysem sikerül legyőznie saját magát. Nem.. nem.. a-a.. ez nem fog menni. Hirtelen felcsattan, s a fiúra mutatva (2.kép) kiadja magát.*
- Te teljesen megvesztél?!?!! Ide jössz, megcsókolsz aztán bejelented, finoman, hogy elmész meghalni!!!! Te teljesen idióta vagy!! Sőt!! *zihálva a fiúra ül, vagyis a hasára, s megfogja a nyakánál a ruháját, s elkezdi cibálni* Nem fogsz elmenni! MEGTILTOM!! A bátyám olyan, hogy akrámit is teszel, neki semmi se lesz jó!! Vagyis egy kát jó szót szólsz hozzá, és ennyi! Neki nem az kell, hogy a remetésedre elmenjen! Világos voltam?!?!
*Hajol oda a fiúhoz, s ezzel a lendülettel hevesen megcsókolja.*
|
*Ahogy a narancsléért nyúl, keze összeütközik Kaname kezével. A lányra néz, majd sietve felrakja a dobozt a tálcára, és amint végeztek felegyenesedik. Ahogy a lány megfogja a kezét elkerekednek a szemei.*
- Kaname..
*Kezd bele ő is, de inkább sietve félrenéz, és lefekszik a lány mellé. Összekulcsolja a tarkója alatt a kezét, és úgy kezdi el nézegetni a plafont (kép).*
- Tudod ő.. a tegnapi belépőm után a bátyád nem igazán bízik bennem.. nem akarom hogy azt higyje, ártok neked.. mert én nem..vagyis.. *a lányra néz* sosem tudnék ártani neked..
*Sietve visszanéz a plafonra, és sóhajt.*
- Ezért sokat gondolkoztam tegnap is és ma is, és úgy döntöttem hogy még a mai nap elhagyom a kórházat.. hagyom magam elfogatni azokkal, akik üldöznek, hogy rájöhessek végre kik ők, és amint bent vagyok belülről írtom ki az egész szervezetet. Ez elég rizikós lesz, sőt.. de nem baj. Ha ez összejön talán végre elnyelem a bátyád tiszteletét, a nővérem is belátja, hogy felnőttem, és.. talán.. te is..
*Néz a lányra, de nem fejezi be a megkezdett mondatot, hanem visszanéz a plafonra.*
- Azért mondom el ezt most neked, mert nem biztos, hogy sikerül. De akkor se fogom bánni, mert előtte megtehettem azt, amire a találkozásunk óta vágyok..
*Kaname szemeibe néz, és lassan felül. A vállához nyúl és elnéz az ajtó felé.*
|
*Ahogy elszakad a fiú ajkaitól felnyitja szemeit, s ránéz (kép). A szavakra nem mond semmit, hanem felül, s ajkaihoz nyúl két ujjával. Ahogy a fiú elkezdi összeszedegetni az ételt lemászik gyorsan, s segít neki, minek következtében lehet, hogy pont egyszerre nyúlnak a narancskeves dobozért, akkor viszont gyorsan félrefordítja a fejét. Erőt vesz magán, majd elmosolyodva a fiúra néz. S nyitná a száját, de nem jön ki a torkán egy kis hang sem. Felpakolja a tálcára az ételt a fiú segítségével, majd kézbevéve a kis szekrényre teszi, s feláll. Az ágy szélére ül, majd a fiút kezdi el fürkészni. Akármerre is van akarva-akartalnul is megfogja a kezét, de zavaréban el is engedi.*
- Kyo.. én..
*Hajtja le a fejét, majd megrázza.*
- Mindegy
*Felnéz, s elmosolyodik. Oldalra dönti a fejét, s maga mellé mutat, hogy üljön csak vissza, ha még nem tette volna meg. Hátradől, s így fekszik le az ágyon, keresztbe. A plafont kezdi el fürkészni, s a fiúra sandít (kép).*
|
*Ahogy a lány viszonozza a csókot méginkább elszáll minden akadály előle. Egy pillanatra felnyitja a szemeit és a lányra néz, majd lehunyt szemmel csókolja tovább, közben végigsimít az arcán. Lassan elszakad a lány ajkaitól, és sietve lemászik róla, miközben a szájához nyúl.*
- Sajnálom, ne haragudj, bocsánat.. ez.. nem bírtam tűrtőztetni magam..
*Néz a lányra, majd lesüti a szemeit, és a földön levő tálcára. Elhúzza a száját, lemászik az ágyról és elkezdi összeszedegetni a tartalmát.*
|
*Elemeli a fiú szájától a narancsleves poharat, majd majszol még egy kis pirítóst. Ekkor térdel fel a fiú az ágyra, meglepve pislog rá, leteszi a pirítóst, s nézi, ahogy Kyo közelebb mászik hozzá. Ahogy megfogja az arcát csak a fiú szemeibe néz értetlen arckifejezéssel (kép). A csókra egész teste megremeg, de nem ellenkezik. A hátradöntésre kipattannak szemei, majd le is hunyja őket.*
~Mit csinál..?? Kyo..~
*Nyel egyet, majd a tálca ekkor esik le a földre, s puffan egyet. Kaname kéz kezét a fiú nyaka köré tekeri, majd visszacsókol végre. Szenvedélyesen megcsókolja, majd a fiú hátára csúsztatja egyik kezét, majd vissza a nyakára.*
~Kaname, nem vagy normális.. idióta.. még csak két napja ismered..~
*Elhesegeti gondolatait, s átöleli a fiút a hátánál, s nem hagyja abba a csókot.*
|
- Az én hibám volt, nem a tiéd!
*Legyint zavartan, a rongyra néz, majd a lányra, és ismét elmereng, de még tudja tűrtőztetni magát. Harcol a belső énjével.. kézbe veszi a rongyot, végigsimít vele a mellkasán, majd leteszi a földre egy sóhajjal. Nézi, ahogy a lány eszik, az újabb falatot egy mosollyal kapja be, és iszik rá egy kortyot. Lenyeli, s megtörli a száját, úgy figyeli tovább Kanamét, a saját térdén könyökölve. Még mindig harcol..még mindig tűrtőztet..még mindig..aztán egy ponton elszakad a fonál. Feltérdel az ágyon és a lányhoz arcához hajol, két kézbe fogja, és ezzel a lendülettel finoman szájon csókolja. Ha nem tolja el, akkor hátradönti az ágyon (persze semmi hátsó szándékkal), és úgy csókolja tovább szenvedélyesen, az sem baj ha lelöki a tálcát és az a földre zuhan. Most csak Kanaméra koncentrál.*
|
*A mutogatásból kiveszi, hogy mi újság a fali újságon. :) Ahogy szépen nyakba önti Kyot a szája elé kapja a kezét, s rögtön felpattan az ágyról, egy rongyért, majd visszatérve a fiúhoz elkezi felszívni a rongyal a narancslevet.*
- Bocsáss meg.. nem akartam..
*Az ölébe hagyja a rongyot, majd visszamászva az ágyba ismét az ételeket kezdi el figyelgetni. Kyora néz egy mosollyal, majd újabb pirsítóst eel a fiú szájához. Héé.. ő még nem is evett.. összehúzza szemeit, majd elhúzza előle, s a saját szájába tömi bele a pirítóst, jót nyammog rajta, majd egy újabbat eszik, végül ismét a fiú szájába töm egyet. Elmosolyodik, s egy teliszájas vigyorral a fiúra néz. Iszik egy korty narancslevet, majd a fiú szájához emeli a poharat, de most vigyáz rá, hogy ne öntse nyakba szegényt.*
|
*A lány kérdésére válaszolni se tud, mert a lány csak úgy tömi bele a pirítósokat a szájába, így nyammogva a vállára mutat, majd a combjára, de legyint egyet hogy nem vészes. Lenyeli a falatot, az italt meglátva elmosolyodik és jóízűen kortyolgat, de annyira elgondolkozik, hogy nyelni is elfelejt, ettől kis híján kiköpi az egészet, de még időben észheztér és lenyeli. Még iszogatás közben lenéz a tálcára, ennek következtében viszont lecsúszik az ajkairól a pohár, és valószínűleg nyakbaönti saját magát XD. A szép sötét foltos felsőjére néz (kép).*
- Ez is az én formám..
*Törli meg a száját egy zavart vigyorral, de nem fordít rá nagy figyelmet, csak sóhajt egyet.*
|
*Ahogy a fiú nyitja a száját, mele is tömi a pirítóst, s elégedetten bólint. A kérdésre megvonja vállait, s újabb falatot keres a tányéron.*
- A tegnapi naphoz képest jól.. te? Fáj valamid?
*Töm bele még egy kis pirítóst, de azért a választ nagyon kíváncsian várja. Ha választ kapott, akkor önt egy kis narancslevet a pohárba, majd a fiú szájához emeli, s megitatja. ^^*
|
*A medálra néz, majd egy bólintással visszacsúsztatja a zsebébe. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Arra nem volt időm..
*Vonja meg a vállait, de ahogy a pirítós a szájához kerül, meglepődik és zavarba is jön (kép). Tiltakozva megrázza a fejét és nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de valószínűleg Kaname így szépen benyomja a szájába. Sóhajt egyet, de beadja a derekát és szépen elrágcsálja a pirítóst, miközben Kanamét kezdi el nézegetni. Lenyeli a falatot, és elmosolyodik.*
- És te hogy érzed magad?
*Kérdése után nyitja is a száját egy újabb falatért. Ha már eteti.. XD ujjait elégedetten összefűzi a hasán, és ha kapott falatot, lehunyt szemmel elrágcsálja. Persze a választ érdeklődve várja*
|
*A válaszra elmosolyodik (kép). A rózsára néz, kézbe veszi, megszaglássza, majd vissza is teszi.*
- Kedves tőled.. köszönöm
*A reggelire néz, majd megnyalja a szája sarkát.*
- Finomnak látszik..
*A további szavakra elmosolyodik, ahogy a kezébe teszi a medált ránéz, majd a fiúra.*
- Ugyan. Maradjon még nálad! Még jól jöhet! Amíg teljesen nem jössz rendben, nálad hagyom!
*Teszi vissza a fiú kezébe, majd mohón maga elé húzza a tálcát, s a pirítósért nyúl, majd összehúzza szemeit.*
- Te ettél már? Fogadok, hogy nem!
*Kettétöri a pirítóst, majd a fiú szájához vezeti.*
- Egyél te is!
*Bólint makacsul, s ha a fiú nyúlna a kezéért, hogy elvegye a pirítóst megcsóválja a fejét. Eteti!!! Kész!*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
