|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Nézi ahogy a lány alszik, amikor megébred csak vigyorog, már amennyire a rózsától tud. Mikor végre kiveszik a szájából, megkönnyebbül.*
- Köszi.. jó reggelt neked is! Az egy rózsa, neked hoztam. Ez pedig reggeli.
*Néz le a tálcára, majd vissza a lányra. A tálcán pirítós van, vaj, csokikrém, narancslé és limonádé, egy előre elkészített szendvics, és odanyomorítva egy tábla csoki is.*
- Gondoltam biztos éhes leszel reggel.
*Vonja meg a vállait, és sóhajtva a lányra néz. Eszébe jut valami így az ölébe teszi a tálcát, és a zsebébe nyúl.*
- Remek éjszakám volt, és csodásan érzem magam.. *megtalálja amit keresett, megfogja a lány kezét és a tenyerébe nyomja a medált* ..hála neked.
|
*Szendén alszik, mint egy kislány. A zajokat meg sem hallva fordul a másik oldalára, mikor valami nehezet érez az ágyon. Kezével tapogatózni kezd, s észreveszi, hogy valaki itt van. Felnyitja egyik szemét, majd mindkettőt. A fiút meglátva elmosolyodik.*
- Kyo.. jó reggelt..
*Ül fel, a rózsára néz, majd a tálcára. Összehúzza szemeit, majd kiveszi a rózsát a fiú szájából.*
- Ház ez..?
*Ásítva nyújtózik egyet, a rózsával hadonászva.. xD A kíváncsian Kyora néz.*
|
*A nővér mosolyogva nyomja le a kilincset, és belép az ajtón.*
- Nos, hogy érzi magát a fiatalúr..? *Ám a bevetetlen, összegyűrt ágyat meglátva kiesik a kezéből a papír, és körbenéz a folyosón* Fiatalúr!!!!
- Ne zajongjon.. *sóhajt fel, a nővérke odakapja a pillantását, majd eltátja a száját. Kyo egy tálcával a kezében halad a folyosón, a járása még elég sánta, emiatt a tálcán levő ételek és italok folyton megbillennek* felébreszti őket.. *bök fejével nővérére és Nicora, majd Kaname ajtajára néz* inkább segítsen!
- Maga.. maga.. hogyan jutott ki?? Kulcsra zártam az ajtót a nővére kérésére..
*Néz rá döbbenten a nővér, mire elvigyorodik, s a nőre kacsint.*
- Ez az én titkom..de kérem, el fogok esni, elejtem a tálcát és akkor az egész kórház megébred a maga hibájából!
*Húzza össze a szemeit, a nővérke megadó sóhajjal odasiet, és lenyomja Kaname szobájának a kilincsét.*
- Maga reggelizett már?
- Az nem fontos.. köszönöm
*Vágja rá azonnal, beballag a szobába, és lábával finoman betolja az ajtót. Felszisszen a sebe miatt és kis híján feldől, de időben leteszi a másik lábát, s így visszaszerzi az egyensúlyát. Kanamera néz, egy kézbe veszi a tálcát és kézbe veszi róla a rózsát, de mivel nem tud jobb helyet a szájába veszi. Tüskés, de nem baj XD két kézzel fogja meg a reggelis tálcát, és Kaname ágya felé döcög. Leül az ágyának a szélére, de a rózsa miatt nem tud beszélni. Na, ezt jól megkavarta XD*
|
*Elmosolyodik Nico szavain, és egy mély levegővel lassacskán ő is elalszik. Beletelik ugyan egy kis időbe, de fel nem rázzák akkor se, ha az éjszaka folyamán felrobbantják a kórházat.. csak egy csókra hajlandó ébredni :P*
|
*Az ajtó felé fordul, s összegömbölyödve mereng még egy picikét.*
~Kyo..~
*Hunyja le szemeit, majd egy sóhajjal átfordul a másik oldalára, majd mérgében felül, a kispárnát neki vágja a szekrénynek, ami épp előtte van.*
- Annyira kényelmetlenek az ágyaaak!!
*Hisztizik, de lefekszik vissza. A nagypárnát körbeölelve fordul az ablak felé, lehunyja szemeit, s lassan elalszik.*
|
*A szavakra elmosolyodva bólint egyet.*
- Rendben. Nem kell kétszer mondanod.. már álmos vagyok
*Öleli át szorosabban a lányt, s lassan lehunyja szemeit. Mély levegőt vesz, mereng még egy darabig, majd szép lassan elalszik. De nem engedi el még álmában sem Ronniet.*
|
*Már épp ülne le a fiú mellett levő székre, de elvesztve az egyensúlyát szépen az ölébe csüccsen. Elmosolyodik, átkarolja a fiút és egyik kezét a hátán pihenteti meg, a másikkal a fiú haját kezdi el cirógatni.*
- Nyugodtan aludj csak.. 10 perc után szerintem úgy is elalszok én is..
*Dünnyögi, miközben lehunyja a szemeit, és állát a fiú fejtetejére dönti. Sóhajt egyet.*
|
*A kérdésre lenéz a lányra, majd elmosolyodik.*
- Szerintem elég, ha őrködünk..
*Előre néz, a széekhez érv leül, s az ölébe rántja a lányt is, s átkarolja a derekát, a fejét a lány mellkasára hajtja.*
|
*Mosolyog, a csókot lehunyt szemmel viszonozza, és ahogy a fiú megfogja a kezét, visszaindul a szobák felé.*
- Be is mész Kanaméhoz, vagy őrködjünk rájuk kintről?
*Néz fel mosolyogva a fiúra, majd egy sóhajjal körbenéz. Clark is jól eltűnt..*
|
*A szavakra sóhajt egyet, s szemforgatva a plafonra néz.*
- Oké. Egy esély. Se több, se kevesebb. Lenyűgözni? Áhh
*Fordítja félre a fejét, majd sóhajt, Étkarolja a lányt mindkét kezével, majd elnéz ismét a szobák felé. A kérdésre elmosolyodik, s Ronniera néz.*
- Szeretlek.. nálam senki más nem szeret jobban
*S ezzel a lendülettel meg is csókolja a lányt, majd elmosolyodva kézenfogja.*
|
- Nem azt mondom, hogy rögtön bízd rá az életed. Csak adj neki egy esélyt, hogy bizonyíthasson. Le fog nyűgözni, garantálom.. Kanamét meg rád bízom, te vagy a bátyja.
*Mosolyodik el, és mély levegőt vesz. Kiüríti a poharat, majd hátradobja a válla felett, és hihetetlen, de pont a kukába talál. Ez csak szerencse :P mostmár két kézzel öleli át Nicot, és felpislog rá.*
- Szeretlek, tudod?
*Dönti oldalra a fejét, bár ez költői kérdés. Visszahajtja a fejét a fiú mellkasára.*
|
*Ahogy elé áll a lány lenéz rá. A szavakra elhúzza a száját. Szusszan egyet, a Kanamés részhez érve a plafonra néz.*
- Ezt nehéz beismernem.. és nekem mindig is az a kislány lesz, akit régen elveszítettem.
*Néz le Ronniera, majd mély levegőt vesz.*
- Az öcsédet meg most láttam először. Hogyis szokták mondani? Az első benyomás sokat számít. Igen. Így van nálam is
*Húzza el a száját, majd átkarolja a lányt.*
|
- Köszi.. *mosolyog Nicora, és a listát nézegetve bólint* ..akkor egy mogyorós csokit.
*Amint megkapta hálásan biccent, és elkezdi kortyolgatni. Látja, hogy Nico visszafelé pislog, így odalép szorosan elé és a szabad kezével átöleli a mellkasát.*
- Ne izgulj, az öcsémben megbízhatsz.. kicsit botladozva indult az elején, de 4 év után nem is vártam mást. Majd el fogja nyerni egyszer a te bizalmad is..csak adj neki egy esélyt. És Kanaménak is.
*Néz fel Nicora egy mosollyal, de folytatja.*
- Amikor elváltatok, még gyerek volt.. de már nagylány. Nekem is nehéz beismernem, de másképpen kell bánnom az öcsémmel, hisz mindjárt 16 éves lett. Már nem gyerek..
*Húzza el a száját, fejét Nico mellkasának dönti, és úgy kortyolgatja tovább az italát.*
|
*A válaszra cseppet sem nyugszik meg, de nem mond semmit. Az automatánál megáll, végigfut a listán, majd elővesz egy kis aprót, s megfogja a lány kezét.*
- Tedd el. Én fizetek!
*Mosolyodik el, s ha megmondta mit kér, bedobja az érméket, majd lenyomja a gombot. Ő végülis nem szomjas.. Majd odanyújtja a lánynak, s elnéz visszafelé.*
|
*Nico szavaira odanéz rá, majd elvigyorodva előre.*
- Engem nem aggaszt. Sőt..
*Húzza még szélesebbre a vigyorát, de nem folytatja. Az automatánál áll csak meg, s a zsebébe nyúlva előveszi az apróját.*
- Ne aggódj.
*Kacsint Nicora, s töprengve az állához, majd az ajkaihoz emeli az egyik érmét, miközben a listán kezd el végigfutni.*
|
*Ahogy testvére kiesik az ajtón felkapja a fejét, majd fel is áll. Megcsóválja a fejét, a kérdésre Ronniera néz.*
- Megyek veled. Amúgy ben maradok. Nem fogom magára hagyni
*Bólint egyet, majd karon fogja a lányt, s elindul a büfé felé.*
- Sokáig volt bent Kyonál.. vajon miről beszélgethettek? Aggaszt..
*Néz a lányra, de látni rajta, hogy aggódik.*
|
*Ahogy Kaname kiesik az ajtón, meglepve felkapja a fejét. Elmosolyodik és néz hol rá, hol a doktorúrra, majd egy sóhajjal talpra áll. Nicora néz.*
- Elugrok inni egy kávét..kérsz te is, vagy inkább hazamész? Én mindenképp bent maradok..
*Dönti oldalra a fejét és elnéz Kyo szobája felé, majd egy mosollyal le Nicora.*
|
- Szép álmokat! Szia
*Néz a lány után, amikor elesik azonnal felül, de látva hogy jól van, sóhajt. Int neki, majd a vállához nyúlva elhúzza a száját. Meglát egy papírt az éjjeliszekrényén, kézbe veszi és beleolvas. A sok kínai kutykuruttyból rájön, hogy az ő adatlapja.. unalmasan átlapozgatja az oldalakat, ám egy néven megakad a szeme.*
~Nicolas Hudson..~
*Tovább olvas, és bár nehezen, de kiveszi belőle a dolgokat.. meglepve visszarakja a lapokat, és hátradől az ágyán.*
~Vért adott? *felidézi amikor a fiú kicsit kiakadt, és a vállára teszi a kezét* Szóval Kaname bátyjának a vére folyik bennem.. holnap meg kell köszönnöm neki.~
*Bólint egyet, és ismét az oldalára fordul (kép). A kezében levő medálra néz.*
~Kaname..~
*Rászorít a medálra, és egy sóhajjal lassan elalszik.*
|
*A kérdésre a fiúra néz. Elmosolyodik (kép).*
- Persze.. úgyis én is itt leszek a kórházban.. az az idióta doki.. áh.. na, akkor később még benézek
*Bólint egy mosollyal, a szavakra lehajtja a fejét.*
- Megmondom! És vigyázok..
*Az ajtó felé lépked, majd a kilincsre teszi a kezét, de még visszanéz.*
- Szia! Légy jó! Aludj jól!
*Lenyomja a kilincset, s szépen kiesik rajta, szó szerint, majd a földről felkelve visszakukucskál.*
- Meg vagyok.. szia!
*Becsukja az ajtót, s mély levegtő véve nekidől. Összeszedi magát, majd Nicoék felé kezd el lépegetni. Ekkor jön vele szembe a doktobácsija.. egy gyors mozdulattal megfordul, s gyorsít, de a doki észreveszi.*
- Kaname kisasszony!
- Ú, a francba..
*Áll meg egy sóhajjal, majd megfordul.*
- Á! Doktor úr.. *erőltet magára egy mosolyt*
- Elég volt! Mars a szobájába! Itt is van!
*Mutat el a doki az egyik szoba felé, ami Kyo mellett van. Elkerekednek szemei, majd bólint.*
- Oké..
*Elnéz Nicoék felé, s ha figyel, akkor int neki, hogy itt lesz, mehetnek haza!!*
- Most pedig feküdjön le.
- Ahj.. csak ne mondja meg nekem, mit tegyek
*Vág egy grimaszt a doktoúr felé, majd gyorsan besprintel a szobába, átveszi a kis pizsamát, ami oda van készítve, majd behuppan az ágyba, de fel is ül (2.kép). Nézegeti a szobát, majd egy sóhajjal lefekszik.*
 
|
- Azért nekem se lesz könnyű.. ott van Ronnie..
*Sóhajt, ahogy a lány feláll és matat valamit a zsebében, kíváncsian felnyitja a szemeit. A medált megérezve a kezében lepislog rá, majd egy halvány mosollyal a lányra néz (kép, ha felnagyítod).*
- Köszönöm, Kaname. Kedves tőled..
*Néz ismét a medálra és átadja a feje mellett levő kezébe, úgy nézegeti. A simításra visszanéz a lányra, és elmosolyodik.*
- Később még látlak?
*Reménykedve várja a választ, majd a medálra nézve sóhajt egyet.*
- Vigyázz magadra.. és üdvözlöm a többieket is.
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
