|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A fiúra néz, majd oldalra döntött fejjel elmosolyodik. A további szavakra elhúzza a száját.*
- Legalább te tudsz csatlakozni hozzájuk.. én nem. Mert lány vagyok
*Megrázza a fejét, s a fiúra nézve sóhajt. Összehúzza szemeit, feláll, s elkezd kutatni a zsebében. Kivesz egy kis medált, ránéz, majd a kezébem tartva a fiúra néz (kép). Bólint egyet, mefogja a másik kezével a fiú kezét, s belerakja.*
- Ez legyen nálad! Hamarabb meggyógyulsz
*Mosolyodik el, majd mély levegőt vesz.*
- Hagylak pihenni..
*Néz el az ajtó felé, végigisimít a takarón keresztül a fiún, majd az ágy vágáben megáll.*
|
*Hosszan figyeli a lányt, és némi hallgatás után félig az oldalára fordul. (kép)*
- Értem.. mindenesetre használd ki, hogy a bátyáddal lehetsz.
*Sóhajt, de mostmár kezdi érezni az altató hatását. Ehh, pont mikor elment a kedve az alvástól.. mély levegőt vesz, és a lányra nézve elmosolyodik.*
- Örülök hogy benéztél hozzám, és rendeztük a nézeteltéréseket. Gyorsan meg kell gyógyulnom, hogy aztán csatlakozhassak az Ékkövekhez..
*Néz ismét maga elé, és eltöpreng, majd lehunyja a szemeit. Még ébren van.*
|
*A szavakra oldalra dönti a fejét, s úgy hallgatja. A válaszra elhúzza a száját, majd bólint.*
- Rendben! Elmondok mindent, de akkor segítek neked!
*Néz a fiúra, de hamar eszébe jut, hogy csak most lettek barátok, így megrázza a fejét.*
- Felejtsd el! Anélkül is elmondom... ha rendbejöttél
*A további szavakra bólintva maga elé mered.*
- Igen.. mivel 4 éve most lát először.. sokmindenen keresztül mentem, míg végre ismét megtaláltam..
*Húzza el a száját, majd körbenéz, végül a fiút kezdi el nézni.*
|
*Kezet fog a lánnyal, majd összefűzi az ujjait a hasán. Kaname szavaira megrázza a fejét.*
- Nem, én kérek bocsánatot amiért kicsit tahó voltam. És igen, szeretném ha jól kijönnénk egymással. Eleve a tesóink miatt is..
*Vigyorodik el, de aztán gyorsan megkomolyodik a további szavakra. A plafonra nézve sóhajt.*
- Csak tudni akarom, melyik szervezet van a nyomomban négy éve folyamatosan.. és kutakodnék egy kicsit. De ha ezt Ronnie megtudja, hagyján hogy kimossa az agyam és nem enged el, még az ágyhoz is bilincsel.
*Csóválja meg a fejét, és Kanamera néz.*
- Azért a te bátyád is rendesen véd téged.
|
*Amint ismét megfogja a kezét meglepetten néz rá, a szavaira bólint, s leül az ágyra. A kéznyújtásra a fiúra néz, s ő is nyújtja.*
- Kaname Husdon..
*Hajtja le a fejét, s mély levegőt vesz.*
- Nem akartam bunkó lenni veled..
*Vakargatja meg tarkóját, s megcsóválja a fejét.*
- Remélem lehetünk barátok..
*Húzza el a száját, majd sóhajtva a plafonra néz, s vissza Kyora.*
- Ha akarod elmondhatom, hogy merre találod meg a Szilánkokat.. bár nem tudom miért kell neked ez az infó..
*Sóhajt egyet. Azért mond így össze vissza mindent, mert nem tud mit mondani.. xD Jó mi?*
|
*A sikításra még ha halk is, hunyorog, és nézi a lányt jódarabig. Ahogy hallja, hogy miért jött, felnéz a plafonra.*
- Értem..
*Visszanéz Kanamera, de ahogy kijelenti hogy megy, ismét a keze után nyúl. Remélhetőleg mostmár nem sikít :). Ha tudja az ágyára húzza, jelezve hogy oda üljön.*
- Ne menj.. semmi kedvem a plafont bámulni. És amúgy is, rosszul kezdtük.. Kyo Hunter.
*Engedi el a lány kezét, de odanyújtja, hogy kezet foghassanak.*
|
*Ahogy megfogja a kezét sikít egyet, de nem hangosan, halkan.. már ha lehet halkan sikítani. Szíve a torkába ugrik, s ott dobog. A köszönésre mély levegőt vesz.*
- Szia.. én..én..én.. csak..csak..
*Fordítja félre a fejét, majd nyel egyet.*
- Meg akartalak nézni, hogy hogy vagy..
*Nem néz a fiúra, kihúzza kezét a fiú kezéből, majd sóhajtva felé fordul.*
- De úgylátom, hogy jól.. me..gyek.. is.. nem zavarok..
*Néz el az ajtó felé, majd szájhúzva a fiúra.*
|
*Hallja, hogy valaki bejön hozzá, de csak sejtése van, hogy Kaname az. Nem nyitja ki a szemeit, de ahogy a lány betakarja elmosolyodik, és anélkül hogy megváltoztatná a fekvési pózát, elkapja a kezét. Most egyáltalán nem fogja erősen, ha akarja el is húzhatja. Az oldalára, és onnan a hátára fordul, miközben a lányra néz.*
- Szia..
*Ereszt meg egy mosolyt, és sóhajt egyet. Kíváncsian oldalra billenti a fejét, várva valami magyarázatot, hogy miért jött be.*
|
*A nővérke szavaira mély levegőt vesz, biccent neki, hogy érti, majd belép a szobába. Becsukja az ajtót, s az ágy felé lépked. A fiút meglátva elmosolyodik.*
~Úgy alszik, mint egy kisfiú..~
*Dönti oldalra a fejét, majd körbenéz. Egy sóhajjal az ágy mellé lépked, s betakarja a fiút. Letérdel az ágy mellé, majd körbenéz a szobában.*
|
- Aludj, az altató mindjárt hatni fog!
*Néz rá szigorúan a nővérke, mire egy sóhajjal az oldalára fordul.*
- Alszom, nem látja?
~Ez neki altató? Ettől még egy egér se dőlne ki..~
*De azért lehunyja a szemeit, a nővérke pedig elégedett bólintással kimegy. Körbenéz, és látja hogy Kaname kopogott.*
- Alszik, de menj csak be hozzá.. nemsokára felébred.
*Mosolyog a lányra, majd elindul a folyosón, Kyo pedig sóhajt egyet, de nem mozdul.*
|
*A válaszra sóhajtva a szoba ajtajára néz. A figyelmeztetésre oldalra dönti a fejét.*
- Oké.. nem hiszek neki!
*Elindul az ajtó felé, a kilincsre teszi a kezét, majd mély levegőt vesz, s inkább kopog kettőt, majd vár.*
~Össze kell szednem magam!~
*Lehajtja a fejét, s elkezd dobolni a lábával, de nem türelmetlen.. csak nyugtatgatni próbálja magát.*
|
*Felnéz Kanaméra, a kérdésre eltöpreng. Hümmögve húzza a lány idegeit, aztán sietve felkapja a fejét.*
- Mi? Jaa, persze, hogyne lehetnétek? Csak azon töprengtem, hogy vajon jó ötlet-e, hogy egyedül van odabent..ha tényleg ennyire keresik..
*Töpreng el, majd sóhajt egyet a következő kérdésre. Elmosolyodva feláll és leporolja a szoknyáját.*
- Természetesen, menj csak be.. de figyelmeztetlek!
*Emeli fel a mutatóujját és nagyon komoly arcot vág*
- Bármit is mesél rólam, ne hidd el! Bizonyára még mindig nem heverte ki, amikor én 9 évesen mérgemben letéptem a kedvenc mackója orrát..
*Dörzsölgeti meg zavartan a tarkóját, leül Nico mellé és mosolyogva nekidől.*
|
*Amint valaki leül mellé felnéz, majd sóhajt.*
- Jó... tudom.. de utálok rosszba lenni másokkal..
*Felnéz, majd Nicora, aki épp őket figyeli. Megcsóválja a fejét, majd kinyújtja rá a nyelvét. Feláll, leporolgatja a ruháját, s elnéz Kyo szobája felé. Töpreng egy sort, majd megrázva a fejét lehajtja.*
- Szerinted még lehetünk barátok Kyoval?
*Néz Ronniera, majd mély levegőt vesz, elhúzza a száját.*
- Jó ötletnek tartod, hogy bemenjek?
*Tesz fel még egy kérdést majd katjait maga előtt összefonja.*
|
*Ahogy Ronnie elszakad tőle elhúzza a száját, de meglátva Kanamét sóhajt.*
~Jajj, most meg szokás szerint azthiszi, hogy ő lett a rossz..~
*Csóválja meg a fejét, majd mély levegőt vévw ő is lerogy a falhoz. Felhúzza a lábait, s úgy nézi a két női egyedet.*
|
*Nico szavaira meglepődik, majd elmosolyodik.*
- Nem haragszom, hisz az öcsém sem volt túl kedves..
*Kanaméra néz, elszakad Nicotól és odaballag a lányhoz. Leül mellé, és felhúzza a térdeit.*
- Ugyanmár, senki sem tart bunkónak.. mindketten nehéz napon vagytok túl.
*Mosolyodik el, és felnéz a plafonra.*
- De a lényeg hogy rátaláltál a bátyádra.. most csak ez fontos, nem egy suhanc durcája.
*Céloz itt Kyora, miközben sóhajt egyet.*
|
- Lekezel!! Folyton lekezel, mintha most is 8 éves lennék!! Hát tehetek én arról, hogy akkor kicsi voltam, és éhes?? Nekem is az volt a kedvenc nasim, nem csak neki! Régebben meg ő ette meg mindig az enyémet, na!
*Teszi durcásan karba a kezeit, miközben lehuppan az ágyra. Sóhajt egyet, és megcsóválja a fejét, majd a nővérre néz, aki egy behozott tálcán matat a gyógyszerek között.*
- Fel tudja ezt fogni? És 19 éves!! Kehh, méghogy felnőttesen viselkedek.. én mindig ilyen vagyok!
*A nővérke hátranézve elmosolyodik, majd visszafordul a dolgához, és tovább matat. Megtölt egy ínjekciós tűt, kinyomja belőle a levegőt, és megpöckölgeti a végét.*
- Ilyenek a nők.. dőlj hátra kérlek.
- Mi van az ínjekcióban?
*Húzza össze gyanakvón a szemeit, mire a nő bájos mosollyal közelebb lép.*
- Csak a szükséges gyógyszerek. Dőlj szépen hátra, nem fog fájni.
- Miért nem az orvosom adja be?
*Akadékoskodik tovább, és a háta mögé letett, kajás tálcáért nyúl észrevétlenül.*
- A doktorúr nem ér rá.. ne akadékoskodj, mert félreszúrom!
*Húzza össze a szemeit a nő, és megáll előtte. Lehajtja a fejét, majd sóhajt egyet. Üldözési mániája van, ehh.. hagyja, hogy beadják neki a gyógyszert és végigfekszik az ágyon. Kaname szavain jár az agya. Sóhajt egyet, s hagyja hogy betakarják.*
~Valóban rideg voltam, de csak mert nem akartam Veronicát belekeverni. Nem hittem, hogy így fognak reagálni a körülöttem levők..~
*Húzza el a száját, majd lehunyja a szemeit, és mély levegőt vesz.*
|
*Ronnie szavaira elhúzza a száját, majd lehajtja a fejét. Kyo szavaira felnéz, de inkább már nem mond semmit. Hátrébb lép egyet, majd sóhajt. A párbeszédet hallva elhúzza a száját.*
- Csodás.. most én lettem a bunkó..
*Hajtja le a fejét, majd a falhoz lépkedve lerogy elé. Felhúzza lábait, majd étkarolja, végül rádőlve elgondolkodik (kép).
|
*Kaname szavait még itt is hallja, s elhúzza a száját. Ahogy Ronnie megölel, s megcsókolja melepve pislog rá, majd sóhajtva átöleli.*
- Nem tudom mi ütött Kanaméba.. ne haragudj rá. Rendben?
*Néz le a lányra, majd fel Kanaméra, ha még itt van.*
|
*Őőő, hát ő inkább már meg sem mukkan. Elszabadulnak az indulatok.. de meglepődik, mikor valami sütin kezdenek el vitázni. Elhúzza a száját, és amíg balhéznak szépen eloson. Neki ez már sok XD beoson a férfimosdóba, és bezárkózik az egyik klotyóba.*
|
*Az öccse szavaira szusszan egyet, de elengedi.*
- Akkor az én desszertemet is behabzsoltad!!
*Ekkor jön oda Kaname, a szavait hallva nagyokat pislog, és elhúzza a száját.*
- Azt hittem nagyobb szíved van..
*Motyogja lemondóan, de ahogy Kyo megindul, egyhelyben elkezd toporogni.*
- Héé, ezt még nem fejeztük be! Aznap a kedvenc nasim volt!! TEE etted meeeeeg!!
*Mutogat vádlón a fiú után, és még méregtől kipirulva nézi, majd egy mosollyal felkapja a fejét, és jókedvűen vállat von.*
- Igen, ez a hiszti már ő.
*Jókedvűen Nicohoz szökdécsel, és ha tudja a karjaiba vetődve megcsókolja. Vidám lett ^^*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
