|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Ahogy nővére a sérült vállába markolva megfordítja felszisszenve mondana valamit, de ahogy magához rántja nagyot nyel. Behúzza a nyakát.*
- Jól van jól van jól van, most úgy viselkedsz mint amikor 8 évesen a leves előtt ettem meg a desszertet!
*Vágja rá összeszorított szemekkel, elkapja nővére csuklóit és ha kell egyesével hámozza le az ujjait a ruhájáról. Ha sikerült szabadulnia, sóhajt egyet, és felcsattan. (kép)*
- Elárulnád miért volt erre szükség? Már nem vagyok 8 éves!!
*Teszi durcásan karba a kezeit, és félrefordítja a fejét. Kaname szavaira meglepődik, de ezt palástolva néz vissza. Hát jó, ha a lány is akkor ő is.. gúnyosan elmosolyodik.*
- Rendben, akkor nem kérek bocsánatot. Főjj a saját levedben. *Visszanéz a nővérére* Látod? Felesleges erőlködnöm.. hé, és én vagyok bunkó!
*Bök a saját mellkasára, majd Kanamera, végül szusszanva a szobája felé fordul.*
- Nem fogadok látogatókat!
*Vágja rá durcásan, ha nem állítják meg akkor berobog a szobájába és bevágja az ajtót.*
|
*Amint kiszabadul a karja ráfonja ujjait, s megtapogatja. A szavakra összehúzza szemeit, s a fiú után néz. Megrázza a fejét, s úgy megy Clarkék mellé.*
- Ez a fiú nem komplett.. vagy csak ennyire gyorsan változik a véleménye?
*Fordul Clark felé, ám meghallja Ronnie szavait. Karbateszi kezeit, s melléjük lohol. Ugyan ezt magában is elintézhette volna, de nem. Ronnie felé fordul.*
- Szerintem fölösleges bocsánatot kérnie! Mivel úgy se bocsátunk meg!
*Néz gúnyosan a fiúra félszemmel, majd megvonja vállait.*
|
*A vitát figyeli, s mély levegőt vesz. Megcsóválja a fejét, Clark szavaira ránéz.*
- Nem hiszem.. és én sem így tanítom Kanamét..
*Csóválja meg a fejét, majd egy levegővétellel elnéz Ronniék felé.*
- Bocsánatot kérni? Áh..
*Hajtja le a fejét, majd sóhajt.*
- Nem várom el..
|
*A vitát figyeli, és kezd úgy tűnni neki hogy ő marad az egyetlen higgadt ember a társaságban.. mikor Ronnie kitör, ebben már holt biztos. Megdörzsölgeti a tarkóját, és visszaballag a többiekhez.*
- Ömm, vajon engem is így neveltek ennyi idősen? *töpreng el, majd vállat von* áhh nem, én és a bátyám jól megvoltunk.
*Sóhajt, elnéz a páros felé, majd vissza Kanaméra, és ismét sóhajt.*
|
*Nico kiakadásába nem szól bele, hisz teljesen eggyetért vele. Kaname válaszára is bólint, öccse szavaira viszont meglepődik. Először.. aztán ismét a fegyvere felé nyúl, és mérgesen dobbant egyet, de még nem rántja elő.*
- Te idióta, ostoba, hülye kölyök!! A testvéred vagyok, ez egyáltalán nem a te ügyed!!
*Fakad ki, felzárkózik Kyo mellé, és a vállát elkapva maga felé fordítja, ha kell erővel. Elkapja a nyakánál a ruhát, és szorosan magához rántja.*
- Ne viselkedj felnőttként! Én vagyok az idősebb, nekem kell megvédenem téged, szóval ez a mi ügyünk! Kezd nagyon nem érdekelni, hogy megsérültél!! Viselkedj! Nem erre neveltelek, nem ezt tanítottam, és nem is voltál ilyen, úgyhogy most rögtön összeszeded magad, és normálisan bocsánatot kérsz Kanamétól, aztán Nicotól, végül Clarktól, és besprintelsz a szobádba, megértetted vagy leszótagoljam?!?!
*Cibálja meg az öccse ruháját szikrázó szemekkel, de még nem engedi el.*
|
*Nővére szavaira sóhajt, ahogy Nico jön oda állja a tekintetét. Elhúzza a száját, elengedi Kaname karját és felemeli azt a kezét.*
- Jól van, oké, sajnálom. Nem akartam durva lenni, ha az voltam.
*Néz vissza Kanamera, biccent neki, majd a plafonra néz.*
- Jó, akkor ne mondd el. Nem kötelezlek rá, és megértelek. Én sem mondanám el ha egy magamfajta lánnyal találkoznék.
*Sóhajtva megrázza a fejét, és Ronniera néz.*
- Ki akarom deríteni, kik és milyen információkért követnek. De nem foglak veszélybe sodorni, ezt megfogadtam a 4 év alatt. Se téged, se azt akivel boldog vagy, se annak a húgát, ésőő.. *összehúzott szemekkel elnéz Clark felé, majd vállat von* ..egyik kollégádat sem. Négy évig megállás nélkül kerestél, a mai nap gondolkodás nélkül rohantál be megmenteni. Most pihenj. Nem keverek bele senkit. Ez az én ügyem lett akkor, amikor 11 évesen elhurcoltak.
*Biccent Nico felé, és kikerülve a többieket visszaindul a szobájához, aminek az ajtóban várakozó nővérke örül a legjobban.*
|
*Clark szavaira elmosolyodik, s lép párat, de hirtelen elé kerül Kyo és megfogja a karját. Felszisszen, majd Clark utá néz, s vissza a fiúra.*
- Igen! Kaname Hudson! Szilánok főhadiszállása? Miért érdekel az téged?! Ha majd normálisan tudsz viselkedni, akkor majd el is mondom!
*Fordítja félre a fejét, ekkor jönnek oda ketten is. A szavaikat hallva odakapja a fejét.*
- Meg tudom magam védeni!
*Néz vissza a fiúra, s összehúzza szemeit.*
|
*Kanaméra néz, s ekkor áll be elé Kyo. Összehúzott szemekkel indul el felé, de Ronnie megelőzi. Nem baj. Finoman félretolja a lányt, majd Kyoval szemtől szembe mélyen a szemeibe néz, de nem nyúl hozzá.*
- Ereszd el a hugomat! Vagy megkeserülöd! Kemény akartál lenni? Tessék, a Te játékszabályaid szerint játszunk! Gondolom, ez neked jobban tetszik.
*Összeszorítja a fogait, majd ellépve mély levegőt vesz.*
- Csak azért nem bántalak, mert Veronica öccse vagy.. különben..
*Nem folytatja. Lehiggad!!!! Most!! A falhoz lépked, majd nekidől, s lehunyja szemeit.*
- Csigavér.. higgadtan is meg lehet beszélni.. igen..
|
*Kaname szavait hallva elvarázsolják, és már szinte repül örömében.*
- Persze hogy áll! Bármikor! Bármeddig!
*Örömködik, ekkor lökik félre. Nyekkenve veszti el az egyensúlyát és fél lábon ugrál el a következő székig, minek a szélében megkapaszkodik, és a kölyökre nézve lehunyja a szemeit.*
~Lelövöm.. még egy ilyen és lelövöm..~
|
*Nico szavaira elmosolyodik, ahogy végigsimít az arcán lehunyja egy pillanatra a szemeit, és felnéz rá. Clark szavaira nem figyel oda.*
- Ha te így gondolod..
*Mosolyog, ekkor hallja meg a lépteket. Átkukucskál a fiú vállán, és odasiet Kyo mellé.*
- Héé, nyugodj meg és engedd el, Kaname is megsérült ha látnád! Miért érdekel a szilánkok főhadiszállása?
*Fogja meg öccse vállát összehúzott szemekkel, és jobb ha rá hallgat, mielőtt még Nico mondaná el ugyanezeket, csak kissé durvábban.*
|
*A szobája felé ballag épp, mikor belevág minden porcikájába a felismerés. Megtorpan és felkapja a fejét, majd összeszorított fogakkal visszafordul és elkezd rohanni. Kicsit sántít a combja miatt, kezét a vállán levő sebre szorítja, becsúszik Kaname elé ha kell Clarkot félrelökve, és elkapja a karját. Nem szorítja, de nem engedi hogy kirántsa.*
- Kaname?! Azt mondtad Kaname Hudson?! Te jártál a Szilánkok főhadiszállásán?? Merre van??
*Emeli meg a hangját, de nem kiabál, a hangereje nyugodt. Csupán izgatott.*
|
*Ahogy elkapják összehúzza szemeit, majd leporolgatja a ruháját.*
- Kösssszzz, hogy elkaptál
*Rebegteti meg szempilláit, majd Kyo után néz.*
- Csodás.. nem így képzeltem, hogy ennyire bunkó.. *teszi karba kezeit* ..azthittem olyan mint te, Verinica.. vagyis valami hasonló modort mutatna. De nem.. áh
*Clark felé fordul, majd elmosolyodik.*
- Áll még az ital-meghívás? Elfogadnám.. nincs jobb dolgom
*Húzza el a száját, majd felnéz Clarkra.*
|
*Kyo szavaira elhúzza a száját.*
- Nem becsüllek alá. Szükséged van a pihenésre. Ennyi. De rád bízom
*Von vállat, majd karbateszi kezeit. Elnéz Kaname felé, majd Ronniera.*
- Én se.. azthittem jobb fej. De játszhatunk az ő szabályai szerint is
*Húzza össze szemeit a fiú után nézve. Ronnie szavaira elé lépked.*
- Ugyanmár. De! Épp ez kell neki. Hogy vele legyél.
*Mosolyodik el, majd sóhajt egyet. Kisimít a lány arcából egy tincset, majd végigsimít az arcán.*
|
*Nicora pislant, és vele egyszerre engedi el a fegyvert, de azért nem áll fel. Sóhajt egyet, amikor Kaname beáll közéjük elvigyorodik, ám ahogy feldől az arcára fagy a vigyor, és sietve elkapja a derekát. Amint a többiek szétszélednek, magához öleli a lányt és feltápászkodik vele, majd el is engedi.*
- Minden rendben? Mondtam én, hogy fa..éééérdekes kölyök
*Vigyorodik el Ronniera nézve, és megdörzsöli a tarkóját. Vállat von.*
- Talán hívhatnánk hozzá egy pszichiátert. Csak ötlet!
*Emeli védekezőn maga elé a kezeit, és elhúzza a száját.*
|
- Teljesen észnél vagyok, és tisztára nyugodt vagyok. Csak nevelek.
*Szűri fogai közt, öccse mosolyát látva elhúzza a száját s ellazítja arcizmai, lassan felszegi a fegyver csövét, és ahogy Kaname beáll elé be is húzza a karját, és visszabiztosítja XD a fegyvert. Sóhajt.*
- Jól van na..
*Dünnyögi duzzogva, az övébe csúsztatja a fegyvert és Nicora néz, majd Clarkra, végül öccse után. Sóhajtva Nicohoz ballag.*
- Ne is figyelj rá.. nem tudom mi van vele.
*Elnéz Kaname felé, hogy megvannak-e, végül egy sóhajjal a falnak dől.*
- Azt hiszem nem kéne zargatnom.
|
*Nos igen, felnéz, és farkasszemet kell néznie egy fegyver csövével, amit máris ketten fognak. Kicsit megszeppen, a szavakat hallva becsukja a kitátott száját, és leszegi a fejét. Megereszt egy félmosolyt.*
~Nővér, pont olyan csökönyös vagy mint voltál.~
*Nico szavaira felkapja a fejét, és összehúzza a szemeit.*
- Te csak ne becsülj alá engem!
*Morran rá, Kanamera néz, majd a fegyverre, végül egy sóhajjal sarkon fordul és visszaindul a szobája felé. Megy már, megy, na..*
|
~Kyo.. értem.. csak azt nem értem miért vagy ennyire rideg mindenkivel.. köztük a nővéreddel is..~
*Húzza össze szemeit, de ahogy Ronnie fegyvert fog öccsére elkerekednek szemei. Nem kapcsol egy jó idejig, csak akkor, amikor ketten fogják a fegyvert. Kuncog egy sort, majd bemászik közéjük, s Ronnie előtt bukkan fel. A mellkasára teszi a kezét.*
- Csak nyugaloom! Csigavéér!
*Bólint egyet, majd megfordulva azon a pirinyó helyen Kyo felé fordul.*
- Te pedig..
*Nyitja a száját, de nem tudja neki mit mondjon. Nico már elintézte. Elhúzza a száját, majd lehajtja a fejét, s megpróbál kimászni a három fiú és Ronnie közül, de így vagy Clarkon köt ki, vagy a földet nyalja szépen fel..*
|
*Clark szavai nem túl bíztatóak, és a látvány sem az. Elhúzza a száját, s Clarkal egyszerre indulnak meg, csak ő Ronnie másik oldaláról kapja el a fegyvert, s ereszkedik féltérdre. Észreveszi, hogy Clark is fogja a fegyvert, de nem lényeg. Felnéz Ronniera.*
- Észnél vagy? Az öcséd és egy kórházban vagy!
*Vágja rá morcosan, s Kyora néz.*
- Neked is lehetne egy kis eszed.. megsérültél és nem vészelnéd át az éjszakát az utcán!
*Oké, lehet, hogy nem teljesen igaz, de hátha ad egy kis löketet neki.. xD Feláll, elengedi a fegyvert, fogja Clark :P. Leporolgatja a ruháját, s Kyo felé fordul.*
|
*Látja hogy Kaname Kyohoz megy. Összetörik a szívét ;( na jó, valahogy csak túlteszi magát rajta. Sóhajt egyet, és megrázza a fejét Nico szavaira.*
- Hát, ahogy ismerem Ronniet és ahogy láttam az öccsét szerintem nem hogy nem kéne őket magukra hagyni, de még a biztonságiakat is hívni kéne.
*Bólogat egy széles vigyorral, ám Ronnie arcát meglátva a vigyor le is olvad róla.*
- Elfogult vagyok, vagy tényleg ismerem ezt az arckifejezést?
*A válasz hamar meg is érkezik, kissé meglepődik, de azonnal reagál, sietve körbenéz, majd ha még nem előzték volna meg akkor odasiet, becsúszik Veronica mellé és féltérdelésbe billenve, de elkapja a fegyveres csuklóját.*
- Csigavér, ez egy kórház!!
*Néz körbe még egyszer, majd fel a lányra, végül az öccsére.*
|
*Ahogy öccse elkapja a csuklóit, meglepődik, s tágra nyílnak a szemei, majd összeszűkülnek. Megszólalni sem tud, ahogy kikerüli hosszan néz maga elé.*
~"..ne érj hozzám!"~
*Megfordul, és öccse után nézve összeszorítja a fogait. Látja hogy Kaname mellett áll, majd továbbindul, arca összerándul a méregtől, aki ismeri tudja hogy itt baj lesz.. futva beéri Kyot, befordul elé, közben előrántja a fegyverét és a fiú arcába tartja.*
- Nem érdekel hogy ki vagy mi elől menekülsz, de addig nem teszed ki innen a lábad, amíg meg nem gyógyultál! Megértettük egymást?!
*Emeli meg a hangját, miközben méginkább összehúzza a szemeit.*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
