|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A lány kérdésére idétlen arcot vág (kép), és felcsattan.*
- Igen tisztában vagyok vele, ezért szeretnék minél hamarabb kimenni innen!!! Ez roppant kínos!!
*Néz körbe a sok számára ismeretlen dolgot figyelve, és nagyot nyel. Visszanéz a lányra, és lehiggadva sóhajt.*
- Amúgy is utánad mennék, bárhova is mész..de legközelebb válaszd a férfi mosdót, oké?
*Simít végig a lány arcán egy mosollyal.*
|
*Nem látja, hogy utána jönne-e valaki, így a fák felé veszi az irányt. Mély levegőt vesz, s előveszi a fegyverét. Nézegeti egy ideig, végül megremeg a kezében, s ismét könnyek gyűlnek szemeiben. Mély levegőt vesz.*
- Megteszem... meg.. meg kell.. egy fájdalom elég lesz nekik.. többet nem akarok okozni.. nem..
*Rogy le a földre, s a fegyverre nézve összeszorítja szemeit, s kibiztosítja, majd a saját fejéhez emeli, de még nem lő.. összeszorítja szemeit, de még így is lehet látni, ahogy remeg a keze.. és minden porcikája..*
|
*Az ölelésre elmosolyodik, a csókot hevesen viszonozza. A kérdésre bólint.*
- Amúgy... akkor sem bántam meg!
*Nyom egy röpke csókot a fiú ajkaira hevesen, majd megfogja a kezét, s úgy pislog fel rá, majd körbe.*
- Izé.. tisztában vagy vele, hogy ez a női mosdó?
*Néz fel rá angyalian.*
|
*Nézi, ahogy Nico feláll, és a kijárat felé indul. Lehajtja a fejét és megfordul, majd megrázza a fejét, visszafordul, és futásnak ered utána. Kisiet a kórház kapuján, átszökken egy kinthagyott táska felett, kikerül egy mentőautót, és körbenéz. Még épp elcsípi Nicot így utána fut, és tisztes távolságból, de követi.*
|
*Kaname szavaira elhúzza a száját, és oldalra néz (kép). Eltöpreng, majd összehúzza a szemeit.*
~Igazából már nem tudom.. Ronnie teljesen bele van esve, és a beszélgetésünkkor leszűrtem hogy csak félti Kanamét.. lehet, hogy túl messzire ment, de..~
*Megrázza a fejét, majd a lányra néz. Elmosolyodva megfogja a kezét, magához húzza, megöleli és hosszan megcsókolja.*
- Visszakísérlek a szobádhoz, jó? Ez a helyszín nem túl megnyugtató..
*Néz körbe, és sóhajt.*
|
*A lány szavait hallva nem néz fel, csak mélyen maga elé. Hallja, hogy elmegy előtte, ahogy megáll sóhajt egyet.*
~Ez így nem élet.. nekik se és nekem se.. véget vetek ennek.~
*Feláll, letörli könnyeit, s lehajtott fejjel elindul a kijárat felé.*
~Nincs szükség rám.. ha nem is gyűlölnek, nem kellek ide..~
*Szorítja össze szemeit, s letörli a könnyeit. Kilép az ajtón, körbenéz, majd a parkoló felé veszi az irányt. Nem, nem ez lesz a megfelelő hely.. valahol távol.. elnéz az fák felé, majd arra felé indul el.*
|
*Az ölelésre lehunyja szemeit, s ő is átöleli. A szavakat hallva felnéz.*
- Én is veled akarok lenni... de mégiscsak a bátyám..
*Megrázza a fejét, s elszakad a fiútól. Szemében inkább düh lángol.*
- Nem! Le fogom koptatni magamról! Véglegesen..
*Fordítja félre a fejét, majd karbateszi kezeit.*
- Ezentúl nem fog beleszólni abba, hogy mit tegyek. Nem!
*Bólint egyet, majd Kyora nézve mély levegőt vesz. Még nem tűnt fel neki, hogy Kyo a lány WC-ben van.. xD*
|
*A válaszra sóhajtva lehajtja a fejét, de ahogy a fiú a földre rogy, összeszorul a szíve, ahogy meglátja a könnyeit levegőt se kap. Egyszerűen nem tudja, mit kéne tennie, így ismét lehajtja a fejét.*
- Nem veszítettél el.. csak nem számoltam azzal, hogy mégegyszer csalódnom kell benned.. de én..
*Néz a fiúra majd ismét lehajtja a fejét. Nem tudja.. nem tudja eldönteni mit tegyen..*
- Fájt látnom ezt az oldaladat, és az is fájt hogy az öcsémre szegezted a fegyvered.. de.. az is fájt, amikor ő ütött meg téged.. a testvérem, és nem értem hogy nem bírod megérteni a helyzetet.. tartok attól, hogy engem is megütnél, ha olyat csinálnék ami neked nem tetszene.
*Fürkészi a talajt, és a keményebbik éne győzött. Ökölbe szorítja az egyik kezét és elindul a folyosón a mosdó felé, ám ahogy elhaladt a fiú mellett néhány lépéssel megtorpan, a mellkasához emeli az öklét és visszafordul.*
- Nico..
*Motyogja halkan, tesz a fiú felé egy lépést, majd habozva a talajra néz. Nem tudja..még mindig nem tudja mit kéne tennie. Össze van zavarodva.*
|
*Ahogy a lány kijön elhúzza a száját, a könnyei láttán összeszorul a szíve. Sóhajt egyet és elé lépked, ha hagyja finoman magához húzza és szorosan megöleli.*
- Kaname.. engem már nem érdekel a bátyád. Szeretlek, és örökké itt leszek veled, akárhányszor is tiltja meg..
*Simít végig a lány hátán, és lehunyja a szemeit. Mély levegőt vesz.*
|
*Kyo után, Ronniera néz. A színtelen hangra elhúzza a száját, s zsebrerakja a fegyverét.*
- Nem adom.
*Hát, cehh.. vasakarat.. -.- Megrázza a fejét, majd a falhoz oldalaz, s nekidől. Lehajtja a fejét.*
- Remek.. sohasem tudom megérteni az ő álláspontját..
*Húzza el a száját, s lerogy a fal mellé. Megcsóválja a fejét, s maga elé néz, majd fel Ronniera.*
- Gondolom te is egy véleményen vagy Kanaméval és elveszítelek téged is..
*Hát, igen.. most fogja fel a dolgokat. Könnyek szöknek a szemeibe, lehajtja a fejét, s átkarolja felhúzott lábait.*
- Megértem.. teljesen megértem, hogy gyűlöl..
*Nézi a talajt, s lecsöppennek a könnyei is.*
|
*AHogy valaki bejön, hallja a lépteket. Nem szól semmit, hanem felül az ülőke tetejére, s úgy néz maga elé. A kérdésre felnéz, s félrefordítja a fejét.*
- Nem.. cseppett sem.. én csalódtam a bátyámban..
*Hajtja le a fejét, s mély levegőt vesz. Megrázza a fejét.*
- Mondtam, hogy nem fogja megérteni..
*Feláll, s kinyitja az ajtót, becsukja, majd nekidől. Letörli könnyeit, s Kyora néz.*
|
*Kaname kiakadását végülis teljesen megérti. Elhúzza a száját amint elrohan, és sóhajt egyet. Ahogy az öccse is utána megy elmereng, majd lassan leengedi a fegyverét. Visszacsúsztatja az övébe és töprengve a földre néz.*
~Azt hiszem, ismét csalódnom kell..~
*Elnéz oldalra, majd kinyújtja a kezét a fiú felé, és színtelen hangon megszólal.*
- Kérem a fegyvered.
|
*A lány kifakadása kissé meglepi, és ahogy nővére is csatlakozik, nagyokat pislog. Remek, nem hagyják kibontakozni.. ahogy a lány elrohan utána lép.*
- Kaname!
*Nyújtja ki a kezét a lány után, szájhúzva Nicora néz, de Ronnie majd gondoskodik róla. Megrázza a fejét és Kaname után rohan. A mellékhelység előtt megtorpan, körbenéz, de nem habozik sokat, bemegy a lány után és körbenéz.*
- Kaname?
*Suttogja halkan, de mázlijára nincs bent senki más. Sóhajtva letérdel és benéz a fülkék alatt, így meglátja melyikben van a lány. Odalépked és bekopog.*
- Kaname...
*Nem tud mit mondani, hisz nem tehet fel olyan kérdés, hogy minden rendben van-e? Mikor tudja, hogy nincs.. sóhajt.*
- Jól vagy?
|
*Kyo szavaira mély levegőt vesz, s már nyitná a száját, mikor Kaname felcsattan. Meghökken a szavaitól, de az utolsó szót meghallva, mint akit tarkónvágtak. Leengedi a fegyvert, s úgy néz a síró lány után, s kinyújtja felé a kezét.*
- Kaname..
*Megrázza a fejét, s a fegyverre néz, ami épp rászegeződik. Felnéz a lányra, majd Kyora. Felemelei a két kezét, s úgy lép hátrébb.*
- Oké..
*Hajtja le a fejét, majd szájhúzva arra néz, amerre Kaname elment.*
|
*Najó, amikor ketten mondják, hogy álljon félre elpattan nála valami.*
- Nem fogok félreállni! Ez RÁM is tartozik! Mivel ÉN voltam ott! NEM PEDIG TE! *rámutat Nicora (kép)* Fogd fel! Felnőttem! Nem mondhatod meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem! Sőt! Azt se, hogy nekem mi a jó! Mert mindig is csak magadra gondoltál! Sohasem kérdezted meg, hogy én mit akarok! Nekem ebből elegem van!! *már megérkezett Ronnie is, de nem zavarja* Csökönyös vagy! Nem hittem, hogy valahi is ezt mondom.. de.. gyűlöllek!!!
*Sarkon fordul, s sírva elfut. Egynesen a mellékhelyiségbe, ott peidg bezárkózik, s lerogy az ajtó elé, felhúzza lábait, s rádől (2.kép).*
~Nem.. nem.. nem ilyen.. nem volt ennyire durva.. sohasem....~
 
|
*Eh, ez nem jó. Mintha a szívén ugrálnának, mikor öccse bemos egyet Niconak, na de akkor is amikor meglátja a fegyvert öccsére szegeződni. Emlékképek rémlenek fel neki, bár tudja hogy nem a legjobbkor bambul be. Nicoval.. a kanapén, amikor együtt aludtak, megkötözve, a cellában, a szellőzőbe kijutva, amikor csobbantak a szennyvízben, az első csók, aztán a második.. amikor nem hagyta magára a kocsiban, a bokorban lapulás, a házasság, Bryce.. a kezére néz, amin még mindig ott van a gyűrű. Könnyek szöknek a szemébe*
~Nem.. Nico akkor sem lehet ilyen..~
*Összeszorítja a szemeit, rámarkol a fegyverére és egy bukfenccel ott terem Kaname mellett, először féltérdelésbe érkezik, aztán feláll, de a fegyvert már állás körben magabiztosan Nicora szegezi, a két fegyver pont egymás mellett nyúlik el a másik felé. Szemeiben még látni lehet a könnyeket, összeszorítja a fogait.*
- Ne merészelj fegyvert szegezni az öcsémre! Te nem ilyen vagy!!
*Emeli meg a hangját, de nem engedi le a fegyvert.*
|
*Elégedetten kirázza a kezét, de a fegyvert meglátva összeszorított fogakkal hátrébb lép. Ekkor jön oda Kaname, meglepve pislog rá (kép).*
- Kaname.. állj félre, megsérülsz!
*Teszi a vállára a kezét, majd összehúzott szemekkel Nicora néz. Ismét kezd felmérgesedni..*
- Soha, de soha nem ütnék meg egy lányt, főleg nem a testvérem, akár megérdemli akár nem!! Téged kéne eltiltani az emberektől, nem engem!
*Vágja rá mérgesen, és mostmár a fegyver sem zargatja. Lehet, hogy nem erős, de nem engedi meg senkinek sem, hogy kezet emeljen a szerelmére.. akkor sem, ha az illető a bátyja!*
|
*Ahogy Kyonál is elpattan valami összehúzza szemeit, a kérdésre szemforgatva sóhajt.*
- Megérdemelte! Te csak ne avatkozz bele abba, hogy mit csinálok!
*Oké, eltalálják szépen. Így kezével odanyúl, de másikkal rögtön előkapja a fegyvert, s Kyora szegezi. Mondana valamit, ekkor áll be közéjük Kaname. A szavaira összehúzza szemeit. Jah, és leengedi a fegyvert, mielőtt őt találja el.. xD*
- Állj félre!
*Néz a lányra, majd jobbra lép egyet, s ismét Kyora szegezi a fegyvert.*
|
*A pofon váratlanul éri, s kezével oda is nyúl. A szavakra összeszorítja szemeit, de mikor Kyo keze meglendül megrázza a fejét, de Ronnie elhúzza. A kérdésre ránéz.*
- Jól.. nem fájt.. ugye mondtam, hogy őrült?!?!
*Csattan fel, s akármennyire is tiltakozik Ronnie kiszakad a karjai közül, s beáll Kyo elé. Nicora néz.*
- Nem merd bántani, amíg én itt vagyok!!
*Néz mélyen a szemeibe, majd mély levegőt vesz. Talán nem volt a legjobb ötlet két idióta közé beállni? :3*
|
*Ahogy Nico kiszakad a karjaiból utána néz, de érzi hogy itt baj lesz.. a pofonra teljesen ledöbben, tágra nyílnak a szemei, kezét a mellkasához kapja.*
- Nico..
*Néz rá döbbenten, majd észbekap, és sietve megrázza a fejét. Látja hogy Kyonál is betelik a pohár*
- Kaname!!
*Siet oda a lányhoz, ha tudja elkapja a vállait és onnantól akármennyire is tiltakozik, hátrébb húzza.*
- Jól vagy?
*Néz rá aggódva, majd összeszorított fogakkal vissza. Egyrészt szíven ütötte Nico tette, másrészt pedig eléggé a lelkéig hatoltak a szavai Kyoról.. nem engedi odamenni Kanamét, egyik kézzel átkarolja. Összeszorítja a szemeit, s még mindig összeszorított fogakkal de felnéz, és előrántja a fegyverét, viszont még nem tartja senkire.*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
