|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.19. 12:26 - |
| Nicolas Hudson háza. Kivülről olyan mint a többi, s belülről sincs nagy különbség.. bár, a bejáratnál egy leolvasó kütyü van, így be nehézkesen lehet jutni, ki annál könnyebben. Egy kis hátsó kert vezet a teraszról, ahol egy kis tó díszeleg. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A fiút figyeli pár pillanatig, majd a földre néz egy sóhajjal.*
- Amint vége a megbeszélésnek, visszajövök ide, rendben? Addig inkább ne hagyd el a házat.
*Bíztató, igaz? Mindegy, az arcán ülő komolyságra talán figyeli a fiú. Magára erőltet egy mosolyt, és lenyomja a kilincset.*
- Addig, szia!
*Ha nincs ellenvetés, akkor kilép az ajtón, behúzza maga után, és az ajtóhoz sietve kilép rajta.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s bólint.*
- Menj csak.. remélem még látlak
*Néz a lányra, majd visszadől az ágyra. A plafont kezdi el figyelni.*
~Elmegy.. miért fáj ennyire..?~
*Töpreng el, majd felül, s mély levegőt vesz.*
|
*A fiú ébredése rántja ki a gondolataiból. Nem néz hátra, csak sietve rendbeteszi a frizuráját.*
- Jó reggelt neked is!
*A szisszenésre hátrakapja a fejét, de látja hogy Nico még életben van. Sóhajtva bólint, és feláll. Csinál pár nyak és vállkörzést, felveszi a földről az óráját és a csuklójára rögzíti, majd a fiúra néz.*
- Mennem kell, már várnak bent, de előtte még elmegyek futni. Maradj csak, kitalálok..
*Mosolyodik el, és az ajtóhoz lépkedve a kilincsre teszi a kezét. Visszafordul, de hirtelen nem tud mit mondani, így be is csukja a száját és a kilincsre néz.*
|
*Kikerül a lány a karjaiból, így átfordul a másik oldalára. Zavaros a kép.. kinyitja a szemeit, s hunyorogva körbenéz, s mint aki nem látott semmit, a párnába temei az arcát. Majd felrémlik neki minden, így felkapja a fejét.*
- Mi? Hol? Merre? Veronica?
*Sandít hátra a lányra, amint betájolja, hogy merre van. Megfordulva felül, törökülésbe, majd a zsemeit dörzsölgetve ásít, s nyújtózik egyet.*
- Jó reggelt!
*Mondja még kicsit álmosan a szavait Verának intézve, majd oldalra dönti a fejét.*
- Hány óra van..?
*Néz kábán az órára, majd elkerekednek szemei.*
- Szóval 6 óra..
*Dől hátra, s az ágy szélének ütközik a buksija. Felszisszen, s úgy ül vissza.*
- Oké! Ébren vagyok
*Tapogatja meg a fejét, ahol beverte. Megcsóválja a fejét, s mély levegőt véve körbenéz a szobában.*
|
*Reggelre jár, álmai földjét az ébresztőóra távoli, halk csipogása járja át. Behúzza a nyakát és felhúzza az egyik vállát, majd nyammogva el is lazul. A hátára fordul a fiú karjaiból, kinyúlik a kezével oldalra, kikeresgéli az órát és vakon megnyomogatja az összes gombot. Na, az egyikre elhallgat.. végre csend.. nyammogva visszafordul és ismét a fiú mellkasához bújik. Ám feltűnik neki hogy a párnája kicsit megkeményedett.. és az ágya is mintha kiszélesedett volna.. hmm.. értetlenül felnyitja a szemeit, s Nico arcát meglátva bevillan neki a többi emlék is. A helyzetüket látva zavarba jön, és sietve lehámozza magáról Nico karjait.*
~Mit művelek?? A munka az első! Be kell mennem a főhadiszállásra!~
*Mászik ki az ágy szélére, és ha a fiú még alszik, akkor sietve nekilát átöltözni.*
~Azt hiszem futok egyet odáig.. ki kell szellőztetnem a fejem..~
*Visszaveszi a tegnapi ruháját, maga mellé húzza a pulcsiját, összehajtogatja a pólót, és miközben a haját próbálja összekötni fent egy tincsbe, bebambul.*
|
*A kényelmesen elhelyezkedő Ronniera sandít, a halk szavaira elmosolyodik, de nem szól semmit. Betakarja a lányt, s saját magát is, amennyire tudja, majd a plafonra nézve lehunyja szemeit.*
~Olyan jó mellette lenni.. úgy érzem velem biztonságban van.. megvédem.. *kinyitja szemeit, majd elhúzza a száját* De ez mit sem ér.. holnap eldől mi lesz velem.. de ma.. ma még vele lehetek..~
*Öleli át a lányt minkét karjával, majd lehunyja szemeit.*
~Mindig vele lenni.. lehetetlen.. de most a karjaiban van..~
*Engedi el, s a lány hátára csúsztatja a kezét, majd sóhajt egyet, s lassan elalszik.*
|
*A fiú szavaira elmosolyodik, és szorosabban bújik oda hozzá, fejét is kényelmesen bevackolja.*
~Nem tudom, mi van velem, de nem akarom elengedni.. így akarok maradni örökké, és csak lustizni egész nap a karjai közt.. semmi kiabálás, semmi futkározás, semmi világmegmentés, semmi akciózás, csak így feküdni reggeltől estig..~
*Felsóhajt, kinyitja a szemeit egy pillanatra, de az álmosságtól homályosan lát, így inkább le is hunyja. A fiú szavai meginditottak benne valamit..*
- Olyan furán érzem magam.. de olyan jó..
*Dünnyögi halkan. Szegényke annyira álmos, hogy már a gondolatot sem tudja megkülönböztetni a beszédtől XD mindenesetre ha a fiú nem tartja fent, akkor őt szorosan ölelve, lassan elalszik.*
|
*A lány szavaira elhúzza a száját, s mély levegőt vesz. Ahogy a lány a mellkasára fekszik meglepődik, de átkarolja. A szavaira összehúzza szemeit.*
- Hát.. van benne igazság.. és tudd, hogy mindig melletted leszek.. segítek neked, ahol csak tudok.. persze ez nem csak rajtam múlik. Hanem a holnapi napon is..
*Húzza el a száját, majd a lányra néz.*
- Csak egyet nem tudok.. hogy képes leszek-e téged kiverni a fejemből, ha mindig egymás mellett leszünk..
*Néz a plafonra, majd sóhajt egyet.*
|
*A fiú szavaira felemeli a fejét a párnáról, majd töprengve visszahajtja.*
- Én meg pont ezért szeretnék melletted maradni.. attól, hogy a főnök lánya vagyok, nehéz ám férfiakat vezetni. Fiatal vagyok, lány, és nem tökéletes. Ez a három ok bőven elég, hogy a srácok ne fogadjanak el.. és bár sikerült kivívnom azt, hogy tiszteljenek, ez nem jelenti azt, hogy én ne félnék. Mindannyiuk fél a bevetések alatt... van, aki jól rejti, van, aki kevésbé, de a legjobb ügynök is fél valamitől. De ha melletted vagyok..
*Halkul el, közelebb csusszan Nicohoz, fejét a fiú mellkasára fekteti, karjával pedig átkarolja a hasát.*
- ..akkor nincs félelemérzetem. Mert tudom, hogy mi ketten bármiből ki tudunk mászni, ez a nap jó példa volt erre.
*Ereszt meg egy mosolyt, és lehunyja a szemeit.*
|
*A szavakra nyel egyet, majd sóhajtva lesüti szemeit.*
- Megértem.. és nem is foglak kényszeríteni.. de amúgy ez a másik ok, amiért ki akarok lépni a cégtől..
*Húzza el a száját, majd a hátára fordulva a plafont kezdi el fürkészni.*
- Nem bírnám ki, ha a szemem láttán történne veled valami.. és én nem tehetnék semmit.. az nagyon fájna..
*Húzza el a száját, de látszik rajta, hogy komolyan beszél.*
|
*A fiú szavaira kinyitja a szemeit, és Nico arcát kezdi el fürkészni. Ahogy befejezi a lepedőre néz töprengve, és finoman megrázza a fejét.*
- Én meg attól félek, hogy engedek az érzéseimnek és beléd szeretek, aztán az egyik küldetés után elveszítelek.. ez nem lehetetlen, a munkánk veszélyes, és most hogy már kiderült, ki vagyok, az is veszélyben van aki a társam. De én nem akarom, hogy ismét fájjon..
*Süti le a szemeit, és sóhajt egyet. Nicora néz, majd ismét az ágyra.*
|
*A visszakérdezésre a lányra néz, a további szavakra sóhajt.*
- Nem.. nem amiatt aggódom.. lesz ami lesz.. nem érdekel túlságosan..
*Von vállat, s betakarózik, majd a lány felé fordulva sóhajt.*
- De amiatt aggódom, hogy téged foglak elveszíteni.. *zavartan elneveti magát* ..nem mintha az enyém lettél volna.. *vigyorodik el, majd mély levegőt vesz* Jó lenne mindig veled lenni..
*Mosolyodik el, de ha a lány nem figyel, akkor be is fogja a száját.*
|
*Derékig magára húzza a takarót, és sóhajt egyet. A nevét hallva kíváncsian a fiúra néz, de mivel félbehagyja, elmosolyodik.*
- Te..?
*Töprengve figyeli Nicot, majd begyűri a feje alá a párnát, és lehunyja a szemeit.*
- Ne aggódj a holnap miatt..
*Dünnyögi, s kezét a szája elé emelve ásít egy nagyot. Nyammog egy kicsit, majd összegömbölyödik, de még nem alszik el, hátha a fiú folytatja. Bár ha nem mondd semmit, egy idő után arra lehet figyelmes, hogy békésen, a takarót magáról lerúgva szuszog.*
|
*Nézi, ahogy a csatornákat váltogatja, majd sóhajtva a plafonra néz.*
- Oké... aludjunk.
*Ásít egyet, majd nyúktózik, ekkor fekszik le a lány. Ahogy ránéz összehúzza szemeit, s ő is a hasára fordul. Fejét is lehajtja a párnára, s úgy kezdi figyelni a lányt. Elgondolkodik, majd mély levegőt vesz.*
- Veronica.. én..
*Kezd bele, de nem tudja kifejezni magát. Elhúzza a száját, majd a plafont kezdi el figyelgetni.*
|
*A távirányítóra néz, majd a fiúra. Elhúzza a száját, kézbe veszi a készüléket, forgatja egy darabig, majd megnyom egy gombot. Oldalra dönti a fejét, váltogat a csatornák között egy darabig, majd egy sóhajjal kikapcsolja.*
- Inkább akkor már aludjunk.
*Leteszi a távirányítót a földre úgy, hogy reggel ne lépjenek rá, és feljebb mászik az ágyon. Kidől Nico mellett, a hasára fordul, és nyújtózik egy nagyot. A karórájára néz, beállítja hogy csipogjon, majd azt is az ágy mellé teszi, a földre. Felkönyököl, és Nicora néz.*
|
*A válaszra elmosolyodik, s belép a szobába. A lányra néz, ahogy ül az ágyon, majd megrázza a fejét, s leül mellé. Nézi egy darabig, végül gyorsan félrekapja a fejét. Az éjjeli szekrényhez mászik, elveszi a tv távirányítóját, s bekapcsolja a tv-t, majd a lány mellé leteszi.*
- Kapcsolj oda, ahova szeretnél.. én bármit megnézek, ha ennyire ki vagyok fáradva..
*Mosolyodik el, majd lefekszik az ágyra, s a tarkójánál összefűzi ujjait. A lányt kezdi e megint figyelni.*
|
*Biccent és a mutatott irányba siet. Az ajtókat fürkészi, és hamar rá is bukkan a keresett szobára. Sóhajt egyet, az ágyra néz, majd az ajtóra, és sietve kibújik a ruhájából, magára húzza a pólót, és nyújtózik egyet. Megcsóválja a fejét és nézegeti magán egy darabig a pólót, majd egy sóhajjal leülne az ágyra. Ekkor hallja meg Nico hangját. Elmosolyodva az ajtóra néz.*
- Kész vagyok, jöhetsz!
*Leül az ágyra, majd hátradől, és a plafont kezdi el figyelni.*
|
*A szavakra bólint egyet.*
- Persze. Menj csak. Nem baj. Arra van a szobám
*Mutat el az egyik szoba felé, majd sóhajt egyet, s elindul a fürdő felé. Becsukja maga után az ajtót, levetkőzik, majd felveszi a pizsijét. Végignéz magán, majd a tükörbe. Megcsóválja a fejét, s kilép az ajtón. A szobája felé veszi az irányt, de megáll az ajtóban, s nem néz be, hanem az ajtófélfának dőlve karbateszi kezeit.*
- Szólj ha kész vagy.. csak akkor megyek be..
*Hajtja le a fejét, majd egy sóhajjal a padlót kezdi el fürkészni.*
|
*A pólót meglátva elmosolyodik, és hálásan biccent egyet.*
- Köszönöm, ez remek lesz! Menj csak a fürdőbe, én majd átöltözök a szobádban..
*Vonja meg a vállait, de aztán eszébe jut valami, így sietve kiegészíti önmagát.*
- Persze csak ha nem baj..
*Dönti oldalra a fejét, és elmosolyodik.*
|
*A hallgatásra sóhajtva előrenéz, a szavakra elhúzza a száját.*
- De te mondtad.. áh, mindegy
*Megrázza a fejét, feláll, s eltűnik egy ajtó mögött, majd egy pólóval tér vissza. Fekete.. xD A lányhoz lépked, s átnyújtja neki.*
- Tessék.. remélem megfelel
*Dönti oldalra a fejét, majd nyújtózik egyet.*
- Te öltözöl át elsőnek, vagy enyém lehet a fürdő?
*Kérdezi egy mosolykával, majd sóhajtva leengedi kezeit.*
|
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
