|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.18. 13:41 - |
| Veronica Hunter háza, mely kívülről teljesen olyan, mint a többi. Kis cirádás kapu, kert, a párkányon virágok.. a házba kulcs helyett viszont egy spéci leolvasó szerkentyű visz be, és belül minden elektronikai cuccból a legmodernebb van.. tartja a kapcsolatot a főhadiszállással, de egészen otthonos berendezésű. Sok sok fényképpel róla és egy kisfiúról, virágokkal, festményekkel.. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A jelzőre elmosolyodik, s eltöpreng. A szavakra bólint egyet, a kérdésre elgondolkodik..*
- Hmm... erre miért kell emlékezni? *néz a lányra, majd behúzza a nyakát* Egy kis tó mellett volt, ahova már három éve jártunk, minden tavasszal. Piknikezni és ott történt meg.. 2 éve.
*Mosolyodik el, s el is képzeli, de hamar eszbe jut, hogy ezt nem kéne.. egyszeri alkalom!! Bólint, s a lányra néz.*
- Még milyen kérdést tehet fel?
|
*A jelző meglepi, de azonnal el is mosolyodik, és bájos szempillarebegtetéssel válaszol.*
- Megfelel, szivem...
*A kérdésre eltöpreng, majd elmosolyodva bólint.*
- 1 éve, a Karib tengeren. Gyönyörű, de szerény esküvő.. friss házasok vagyunk. Mikor és hogyan volt az első csók?
*Vigyorodik el, de hogy rejtse belekortyol a teába, és kíváncsian várja a választ.*
|
*A szavakra bólogatva helyesel, s kézbe veszi a teáját, belekortyol, majd le is teszi. A kérdésre eltöpreng, s hátradől a kanapén.*
- NewYork? Megfelel.. drágaság..?
*Teszi hozzá halkan egy huncut mosollyal, majd sóhajtva a plafonra néz.*
- Mikor házasodtunk össze?
*Néz a lányra egy mosollyal. Egyre ő válaszol, egyre pedig a lány. Ez így dukál!*
|
*A fiú válaszára sóhajt egyet, oldalra dönti a fejét, és bólintva leül mellé. A kezébe veszi a bögréjét.*
- Rendben, akkor fel kell készülnünk.. jobban meg kell ismernünk egymást, kitalálni hogy hol ismerkedtünk meg, mikor házasodtunk össze, hova mentünk nászútra, mikor volt az első csók, meg minden olyan kérdést át kell beszélnünk, ami megfordulhat egy öregasszony fejében. Nem érhet minket váratlan kérdés..
*Kortyol bele a teába, majd egy huncut vigyorral Nicora mosolyog.*
- Szóval, hol ismerkedtünk meg?
|
*A szavakra megkönnyebbülten sóhajt, s visszaül a kanapéra.*
- Akkor jó..
*A párbeszédre összehúzza szemeit, de a K-kból meg a C-kből egy kukkot sem ért.. XD A vendégágyas ás házaséletes részre elvigyorodik. Ahogy befejezik a beszélgetést sóhajt egyet. A szavakra megvonja vállait.*
- Vállalom..
~Legalább jobban megismerlek téged és a titkaidat is.. talán..~
*Húzza össze szemeit, majd a lánya néz.*
|
*A fiú felugrására elmosolyodik, és legyint.*
- Nyugi, általában zuhanyzás alatt is velem van.. nem lesz semmi baja. Nna, nézzük mit csinálnak nélkülem a többiek.
*Feláll és az egyik polcon levő telefonhoz lépeget, beüti az azonosító számát, és egy gombnyomással kihangosítja a készüléket.*
- Veronica Hunter és Nicolas Hudson jelentkezik.
- Egyben vagytok?
- Igen, bár rázós kalandban volt részünk.
- Tudunk mindent, Kim nálunk van ne aggódj.
*Egy megkönnyebbült sóhajjal a mellkasához nyúl, majd Nicora sandítva a szekrénynek dől.*
- Fejlemény?
- Egy sürgős ügy lépett közbe. Szükségünk van rád. Egy K szintű, de a célpont felér a Bvel is.
- Rendben, vállalom! Tipus
- K3 és C6.
*Sóhajt. Nico bizonyára marha sokat ért mindebből XD Így ránéz és fordít.*
- A K3 annyit jelent, hogy beépülés, a C6 pedig egy fontos CD eltűnése. Mit kell tennem?
- Egy baleset miatt egy fontos CD egy öregasszony táskájába került. Házaspárként elmentek hozzá, és visszacsempészitek.
- Rendben! *csettint* szólj Travisnek hogy holnap délután megyünk ruhát vásárolni.
- Clark nem ér rá, a társad lesz most a férjed. És mivel Bryce emberei még keresnek, akárhol is vagytok, ne mozduljatok ki.
- Jó, de nekem nincs vendégágyam *vágja rá durcásan, és kissé halkabban, mire a vonal túlsó végéről kuncogás hallható*
- Legalább gyakoroljátok a házas életet..
- Még jelentkezünk!
*Csapja le azonnal a készüléket, és morcos sóhajjal ellazul. Mély levegőt vesz, és Nicora néz.*
- Nem muszáj vállalnod. Kereshetek mást.. gondolom még nincs ebben rutinod.
|
*Ahogy meglátja a lányt leül a kanapéra, s kézbe veszi a teáját. Belekortyol, majd a lányra néz. A szavaira elmosolyodik.*
- Köszi.. nem vagyok már annyira újonc..
*Dől hátra, s a plafont kezdi el fürkészni. Belekortyol mégegyet a teájába, s sóhajt egyet. Ronniera néz egy mosollyal.*
- Te sem panaszkodhatsz.. de.. hoppá! *jut eszébe valami, így rögtön felpattan* A nyakláncod.. a nadrágomban volt..
*Húzza be a nyakát, s leteszi a teát az asztalra.*
- Ajj.. vissza kellett volna adnom rögtön..
|
*Mosolyogva belépeget a fürdőbe, ledobja magáról a ruhát, és sitty sutty beáll a zuhany alá. Jóideig elácsorog a melegvíz alatt, élvezve ahogy teljesen átmelegedik. Sietve hajat mos, majd kilép, megtörölközik, megszárítja a haját, visszaveszi a ruháját, és elégedetten a tükörképére kacsint. Kilép az ajtón, átmegy a másik szobába, és mivel látja hogy a mosógép végzett, kiteríti a ruhákat száradni, és a nappali felé ballag.*
- Itt is vagyok!
*Veszi kézbe a bögréjét, és lehuppan vele a kanapéra. Sóhajtva lejjebb csúszik, és hátrahajtja a fejét.*
- Kimerítő volt ez a nap.. de remekül helytálltál. Méghogy újonc..
*Csóválja meg a fejét, és egy mosollyal a teába kortyol.*
|
*A válaszra elmosolyodik, a köntöst kézbevéve eltűnik az ajtó mögött, lehámozza magáról a törölközőt, s magára veszi a köntöst. A tükör elé áll, s elvigyorodik saját magán.*
- Hát.. remélem a ruháim hamar megszáradnak..
*Von vállat, a vizes törölközőt kiteríti a radiátorra. Az ajtó felé lépked, majd lenyomja a kilincset, s kilép. A lányra néz.*
- Mehetsz..
*Elmegy mellette, s a nappali felé veszi az irányt, de a lány, ahogy eltűnik az ajtó mögött körbeszemlél mindent. A szekrényekhez lépve összehúzza szemeit, s egy fényképet lát meg.*
~Ki az a kisfiú? Hmm..~
*Teszi vissza a fényképet, s a nappali felé veszi az irányt, de mindent jól megnéz..*
|
- Nincs mit.. vendégeket? Nem. Nincs baráti köröm, csak a munkahelyem
*Von vállat miközben átmegy a másik szobába ahol a mosógép van. Bedobálja a ruhákat, vele együtt azt is ami saját magán van. Ácsorog egy picit azon töprengve, mit vegyen fel, végül egy egyrészes, spagetti pántos rózsaszín nyári ruhát vesz fel, ami egy térdig érő, fodros szoknyában végződik. Szoknyamániás, na XD. Kiengedi a haját, kicsavarja belőle a vizet, és a köntöst előkeresve visszaballag a fiúhoz. Odanyújtja neki, majd elmosolyodva rákacsint és visszasiet a konyhába. Lekapcsolja a vizet és összerakja a teát, majd kiönt belőle két bögrébe, átvonul vele a nappaliba és leteszi az asztalra. Visszaballag a fürdőhöz, és türelmesen vár a sorára.*
|
*A lány ötletére sóhajt, s bemegy a ruháiért, s odanyújtja a lánynak.*
- Jó lesz.. és köszi..
*Dönti oldalra a fejét, majd elmoslyodva végigméri a lányt.*
- Hát, ha egy számmal nagyobb.. akkor tényleg jó lehet rám.. *eltöpreng, s végignéz magán* Ugye nem vársz vendégeket? Mert hát... elég furán fogok kinézni egy női köntösben..
*Von vállat, s az ajtófélfának dőlve vár.*
|
*Dúdolgatva főzi a kávét, felrakja forrni a vizet épp, mikor meghallja Nico hangját. Odasiet, a fiút meglátva kicsit zavarba jön, de egyelőre jól leplezi. Körbenéz a lakásban.*
- Upsz, erre nem gondoltam.. bedobom a mosógépbe a ruháid, és addig megőő.. mindjárt kitalálok valamit!
*Töpreng el, de közben elfordul és úgy nyújtja a kezét Nico felé a ruhákat várva.*
- Tudok adni egy fekete köntöst, amíg meg nem száradnak a ruháid. Véletlenül egy számmal nagyobbat vettem, szóval rád tuti jó lesz..
*Néz a fiúra lelkesen, de aztán gyorsan félre is kapja a fejét, és megköszörüli a torkát.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, de nem mond semmit.*
~Elég könnyen belédszerethet bárki..~
*Sóhajtva megrázza a fejét, s körbenéz, majd belép az ajtón. Körbenéz, a lány szavaira bólint egyet.*
- Oké!
*Sóhajt egyet, s elindul a mosdó felé, benyit, majd becsukja maga után. Körbenéz, s a tükörhoz lépve végihúzza rajta az ujját. Megrázza a fejét, s levetkőzik, beáll a zuhany alá, megnyitja a csapot, s lehunyja szemeit. Végez is egyhamar, s kiszáll a zuhany alól, egy törölközőt kézbe vesz, megtörölközik, s maga köré csavarja.*
- Oké..oké.. lezuhanyoztam, de nincs tiszta ruhám..
*Vág értelmes arcot, majd kinyitja a mosdó ajtaját, kidugja a fejét.*
- Veronica... ööö... lezuhanyoztam.. de gyanítom, hogy nem tartasz itthon férfiruhát.. jól sejtem?
*Vág ismét értelmes arcot, de inkább már zavarban van.. egy szál törölközőben.. egy lány lakásában.. ceh.. XD*
|
*Nico szavaira meglepve pislog, végül egy mosollyal előre néz.*
- Nem hiszem, hogy bárki is belém tudna szeretni. Ez vicces, nem? Az egyetlen nő az életemben a 70 éves szakácsnő, amúgy meg körbe vagyok véve minden oldalról férfiakkal, mégsincs egy komoly kapcsolatom se.. mondjuk nem is baj. Az a fontos, hogy tiszteljenek, és ne csak a nőt lássák a miniszoknyám alatt.
*Sóhajtva belép a kapun, az ajtóhoz ballag, beír egy számkódot, majd a csengőhöz hajol.*
- Oliver.
- Belépés elfogadva!
*Bólintva lenyomja a kilincset, és előre engedi Nicot. Felkapcsolja a villanyt, mivel a házban be van sötétítve, és becsukja az ajtót. Sóhajt egyet.*
- Végre.. érezd magad otthon. Nyugodtan zuhanyozz le, addig főzök teát.
*Mutat el a mosdó felé, miközben a konyhába siet.*
|
| Veronica Hunter háza, mely kívülről teljesen olyan, mint a többi. Kis cirádás kapu, kert, a párkányon virágok.. a házba kulcs helyett viszont egy spéci leolvasó szerkentyű visz be, és belül minden elektronikai cuccból a legmodernebb van.. tartja a kapcsolatot a főhadiszállással, de egészen otthonos berendezésű. Sok sok fényképpel róla és egy kisfiúról, virágokkal, festményekkel.. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
