|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Olyan gyorsan történik minden.. mire észheztér már Nicolas keze meg is lendül. Először ledöbbenve Kanaméra néz, majd Nicora, de most nála pattan el valami. Ökölbe szorítja az egyik kezét.*
- Te állat, hogy üthetsz meg egy lányt?!
*Igencsak mérges (kép), és már nem érdekli semmi. Meglendíti ökölbe szorított kezét, és a hirtelent megragadva Nico arca felé üt.*
|
*Kyo szavaira összehúzza szemeit, s figyelmesen hallgatja.*
- Megtiltottam. És ezen nem is kívánok változtatni
~Mikor jön el az ideje? Ugye nem..? Én..én..~
*Na jó, itt szakad el nála a húr. eddig tűrt, magában tartotta minden nemű feszültségét, ami azóta gyűlt össze, amióta Kyoval beszélgettek... nem, ezt már nem hagyja szótlanul.. lehajta a fejét, mély levegőt vesz. Először a drága kisasszonyhoz lép, kiszakad Ronnie karjai közül, s lenéz Kanaméra. Mélyen a szemeibe néz, majd (ezténnemakaroooom!! bocsi..) meglendíti a kezét és egy szép pofont ad a lánynak, mire végre megszólal.*
- Kaname. Mond, észnél vagy? 15 éves vagy!! Akár az egész életed tönkre teheted! Gondolkodj már egy kicsit! Csalódtam benned.. azthittem felelőségteljesebb vagy, ehelyett összeállsz.. *Kyora néz kifejezéstelen arcal* ..vele.. nem ezt vártam volna tőled
*Mély levegő. Lenyugszunk!! Nem.. oké.. Kyo felé fordul, s gúnyosan végignéz rajta. A fegyveréért nyúl, de még nem veszi elő..*
|
*Amint Kyo végre belekezd mély levegőt vesz. Közben Nico arcát fürkészi, s oldalra dönti a fejét. Ronniera sandít, s pont ekkor mondja ki Kyo azt, amiért beszélniük kell. Nyel egyet, de nem tesz semmit, csak bólint egyet.*
- Megtettük..
*Vonja meg vállait, majd Nicora néz.*
|
*Öccse szavaira szemforgatva sóhajt.*
~Oliver, ne köntörfalazz.. tudom hogy tudatni akarod vele, de Nico tudja ezeket, és úgyis elfelejti ha meghallja..mondd ki, és utána magyarázkodj..~
*És öccse végre kimondj..körülírja. Jól van, legalább a jelentése beszáll Nico fejébe. Szorosabban öleli át a derekát, csak amolyan célzásként, és felsandít rá.*
|
*Látja hogy Ronnie nem fogja helyettük elmondani, Kaname meg nem képes rá. Pont neki kell???? Mély levegőt vesz, és magához öleli Kanamét.*
- Hát.. Kanaméval a kórházban töltött idő alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz.. sokat voltunk együtt, beszélgettünk, nevetgéltünk.. ha tudni akarod megleptem reggel egy ágyba-reggelivel, és ha lehetséges akkor minden egyes szempontból, de beleszerettem a húgodba.. tudom, hogy az utolsó beszélgetésünkkor ezt elég rendesen megtiltottad, de nem tehetek róla.. ő az a lány, akiért eldobnám akár az életemet is. És hát..öh..
*Jó, eddig szépen és őszintén beszélt, de most megakadt XD mély levegőt vesz.*
- Tudom, hogy szerinted túl fiatalok vagyunk, de az ember érzi, hogy mikor jön el az ideje.. és soha nem tennék semmit sem úgy, hogy Kaname nem akar, ésizé.. *megdörzsölgeti a tarkóját, és sóhajt egyet, majd ismét átkarolja a lányt* Nem akarom hogy azt hidd, eltitkoljuk, és a hátad mögött cselekszünk. Szóval mi..ő..
~Csak egy szó..ez nehezebb mint a szeretlek..nem lehetne körülírni??~
- Együtt voltunk. Úgy.
*Körülírta, bólint.*
|
*Összehúzza szemeit, s Ronniera néz, ahogy átkarolja, majd a fiatalakora.*
- Hé, srácok! Kezdtek megijeszteni. Mondjátok, baj van?
*Vág agódott arcot, Ronniera néz, majd ismét a párosra. Összhúzza szemeit, s gyanakvón Kyora néz.*
~Az ő érdekében remélem, hogy nem tett semmit..~
|
*Nico komolytalanáságra elmosolyodik, de megrázza a fejét. Kyo szavaira bólogat, de amint elindulna italért összehúzza szemeit, s ő is visszarántja.*
- Nem halogathatjuk..
*Súgja oda neki, s elnéz Nico felé. Lehajtja a fejét, s elengedve Kyo kezét felnéz Nicora.*
- Hol is kezdjem..?
*Sóhajt egyet, de nem tudja ezt normálisan kifejteni.. xD Sietve átkarolja Kyo derekát, s arcát a ruhájába furja, majd elnéz bátyja felé. Nem, ő erre NEM képes!!!*
|
*Nico bohóckodására elmosolyodik és a homlokára csapva megcsóválja a fejét. Vigyorogva felnéz, ekkor akad össze a pillantása Kyoéval. Kíváncsian oldalra dönti a fejét, de ahogy megfordul megrándul a szája, és lefagy az arcáról a mosoly.*
- Nem mész sehova, senki sem szomjas!
*Szökken utána és elkapva a grabancát visszarántja, ha nem figyel könnyen le is csüccsenhet. Ökölbe szorítja a kezét és finoman rákoppint a fejére.*
- Szedd össze magad! Férfi vagy!
*Korholja le, majd bólintva visszarobog Nicohoz, és átkarolja a derekát.*
|
*Nicolas komoly komolytalanságára elhúzza a száját. Így csak sokkal nehezebb lesz XD ráadásul egy folyosón megbeszélni azt, hogy lefeküdtek? Látja hogy Kaname se boldogul, nem zavartatva magát átkarolja a vállát, és bíztatóan lemosolyog rá, majd Ronniera pillant. Egy rövid szemkontaktus, melyben kiadja minden feszültségét, végül lehunyja a szemeit és elmosolyodik.*
- Hát, reménykedem benne hogy nem lesz egy hulla se a beszélgetésünk után. Dee ráérünk ezt megbeszélni, nem? Előtte igyunk valamit..
*Fordul sarkon és sietve elindul. Nem ijedt be!!*
|
*Ronniet meglátva elvigyorodik.*
- Szia, kedves
*Néz rá, a szavait hallva összehúzza szemeit, s Kanameék felé fordul.*
-Ó, ugyan. Mi ez a fancsali állapot? Nekem most valahogy annyira jó kedvem van!
*Mosolyog mint a tejbetök, de a komolyságot látva azonnal észbekap. Karbateszi kezeit, s összehúzza szemeit.*
- Kivele! Milyen felfordulást csináltatok a kórházban? Megöltetek valakit? Segítek elvinni a hullát, kihúzlak belőle titeket!
*Vág teljesen komoly arcot, s körbenéz sunyin. Hátjólvan.. xD*
|
*Nicot meglátva megtorpan, s nagyot ver a szíve. Felnéz Kyora, majd bátyjára. Nyel egyet, ekkor jelenik meg Ronnie. A szavaira észbekap, s Nicora néz.*
- Igen.. szia..
*Fordítja félre a fejét, majd lehajtja (kép).*
- Lenne mit megbeszélni.. de nem tudom hogyan kezdjek bele
*Néz fel egy pillanatra, majd szorosan Kyo mellé áll.*
|
*A folyosón ballagva telefonál, bár már messziről lehet hallani, hogy jön.*
- De mondtam már hogy kórházban vagyok! Jajj nem én.. azt nem mondhatom el. Nem nem Nico. Nem nem sérültünk meg. Jajj de mondom már hogy kórházban vagyok!! ÁÁÁÁ de nem engem tartanak be.. *a triót meglátva a torkán akad a szó, sietve észbekap.* Majd visszahívlak.
*S ezzel a lendülettel kinyomja a mobilt, elteszi és futva felzárkózik a többiekhez. Ahogy elmegy öccse mellett a vállára teszi a kezét egy pillanatra, majd Nico mellé áll.*
- Szia.. aa srácok szeretnének megbeszélni veled valamit.
|
*Mély levegőt véve lép ki az ajtón, de egy pillanatra sem engedi el Kaname kezét. Körbenéz (kép) nővérét keresve, és ekkor látja meg Nicot. A szíve dobban egyet, de sikerül összeszednie magát, ami az arcára is kiül. Lehajtja kissé a fejét és összehúzza a szemeit.*
|
*Zsebredugott kezekkel lépked a folyosón, lehajtott fejjel.*
~Kíváncsi vagyok mit csináltak, amíg nem voltam itt.. remélem nem utakoztak.~
*Mosolyodik el, s amint felnéz meglátja Kanamét. Oldalra dönti a fejét, megáll, de nem megy tovább. Körbenéz, Ronniet keresve.*
|
*A kiegészítésre összehúzza szemeit, s ahogy átkarolja a vállára hajtja a fejét. Mély levegőt vesz, s elindul vele az ajtó felé. Elhúzza a száját, majd felszegi a fejét. Felnéz Kyora, majd az ajtóra. Kinyitja, s kilép vele, majd körbenéz. Sóhajt egyet.*
|
- És helyes, azt ki ne hagyd
*Kacsint Kanaméra egy elfegyverző, sármos mosollyal, de látva hogy az ajtó felé sandít, lassan elkomolyodik. Oldalra biccentett fejjel odaballag hozzá, és elé állva finoman magához vonja, és a karjaiba zárja.*
- Együtt majd csak megoldjuk valahogy.. gyere, beszéljünk Ronnieval.
*Fogja meg a lány kezét, mosolyogva a szemeibe néz, majd az ajtó felé indul.*
|
*A szavakra elmosolyodik, s végignéz a fiún, majd magán.*
- Igen, igen.. nekünk, lányoknak több a takargatni valónk, mint nektek
*Teszi csípőre kezeit, de ahogy rácsap a fenekére hátrasandít rá (kép).*
- Kyooooo...
*Fordul felé, majd elvigyorodik.*
- Pimasz és ravasz vagy!
*Csóválja meg a fejét, majd bólint.*
- Igen, egyenlőek.. hmm..
*Körbenéz, majd az ajtóra. Mély levegőt véve összefonja maga előtt a karjait.*
~Mit nem adnék érte, hogy ne jöjjön ma vissza..~
*Néz fel a plafonra, majd ismét az ajtóra.*
|
*A csók közben végigsimít Kaname arcán, ahogy hozzábújik, megöleli.*
- Ne aggódj.. végigcsináljuk, együtt..
*Mosolyogva végignéz a lányon, és elhúzza a száját. A földön heverő pólójára nézve sóhajt.*
- Megint ruhafölényben vagy..
*Dünnyögi, de nem igazán zavarja. Lassan elengedi a lányt és elindul a pólója felé, de egy pimasz vigyorral rácsap a lány fenekére, majd sietve a pólójához szökken és belebújik.*
- Mostmár egyenlőek vagyunk.
*Bólint büszkén.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, s bevágja a durcát.*
- Jó. A bátyám. Ezt én is tudom. De ő nem fogja megérteni. Nem ismered..
*Fordítja félre a fejét, de ahogy a karjaiba kapja Kyo sikít egyet, halkan, majd átkarolva a nyakát elmosolyodik. Amint a földre kerül sóhajt, s viszonozza ölelést. Mélyen Kyo szemeibe néz, lassan elmosolyodik. A fiú nyaka köré fonja kezeit, s lábujjhegyre emelkedve megcsókolja, maj hozzábújva sóhajt egyet.*
|
*A hosszú csókot elmosolyodva viszonozza, de a lány szavaira bizonytalan arcot vág, és ő is az ajtóra néz.*
- Azért azt ne felejtsd el, hogy ő a bátyád, és nagyon szeret téged.. nem akarom hogy rosszban legyetek, én sem azért vagyok jóban Ronnieval mert segít nekünk. Akkor is ugyanúgy szeretném ha egy baseballütővel ütlegelne már négy órája.
*Vonja meg a vállait egy vigyorral, a karjaiba kapja a lányt és feláll vele. Pörög egy kicsit, majd vigyorogva leteszi a földre, átkarolja a derekát és szorosan magához húzva a szemeibe néz.*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
