|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A simítgatásra lehunyja szemeit, a nyakcsókra felnevet picit. A kérdésre viszont lefagy arcáról a mosoly.*
- Igen.. bármikor megjöhet..
*Húzza el a száját, s elnéz az ajtó felé, majd vissza Kyora. Megvonja vállait, s átkarolva a nyakát megcsókolja hosszam.*
- Lesz ami lesz. Nem érdekel. Csak veled akarok lenni!
*Mosolyodik el, s Kyo szemeibe néz.*
|
*Ahúgy Kaname az ölébe ül mosolyogva végigsimít a derekán, majd felfelé haladva a hátán, a hosszú csókot viszonozza. Becsúsztatja két kezét a lány felsője alá, és úgy simogatja a hátát, közben huncut vigyorral egy csókot nyom a nyakára.*
- Lassan a bátyád is visszaér, nem?
*Dönti oldalra a fejét, és mély levegőt vesz. Hát, ha ezt túlélik.. *
|
*A szavakra elmosolyodik, s sóhajt egyet. Ahogy az ágyra kerül a fiúra néz, a szavaira elvigyorodik.*
- Szégyenlős? Aranyos..
*Dönti oldalra a fejét, s ahogy visszaül mellé elmosolyodik, s átöleli, viszonozza a csókot. Elszakadva tőle körbenéz, s a szendvicséért nyúlva beleharap, megrágja, lenyeli, majd vissza is teszi. Most valahogy nem megy le több falat a torkán. Feláll, mély levegőt vesz, s a nadrágjáért nyúlva felveszi, majd gyorsan visszaül Kyohoz, bele az ölébe. Átkarolja a nyakát, s hosszan megcsókolja.*
|
*A kérdésre töprengve oldalra dönti a fejét, miközben a falatot rágcsálja. Megvonja a vállait.*
- Majd jön valahogy.. ne aggódj, akárhogy is lesz, én melletted vagyok!
*Karolja át egy mosollyal a derekát, megöleli, majd egy sóhajjal leteszi maga mellé az ágyra és felállva nyújtózik egyet.*
- Felöltözök én is.. szégyenlős vagyok
*Vág megint babás arcot, de aztán megkomolyodik és egy mosollyal a nadrágjáért nyúl, belebújik, majd egy sóhajjal visszaül a lány mellé. Ennyi elég is :P magához húzza ha tudja, és hosszan megcsókolja.*
|
*Miközben eteti Kyot eltöpreng.*
- Szerinted hogyan kéne kitálalni?
*Néz a fiúra, majd újabb falatot nyom a szájába. Sóhajt egyet, s oldalra dönti a fejét.*
- De a nővéred egész rendes volt..
*Teszi hozzá, majd elmosolyodik. Átkarolja a fiú nyakát, s hozzábújik.*
|
*A lány szavaira meglepve felkapja a fejét, és töprengve elhúzza a száját.*
- Kiáll mellettünk a barátja előtt..? Hát persze, az én nővérem!
*Vigyorodik el büszkén, átkarolja ő is a lányt és feltápászkodik vele. Lehuppan az ágyra és átkarolja Kaname derekát, a kijelentésre nem mond semmit csak nagyra tátja a száját. Hát akar ő ellenkezni? XD.*
|
*Amint Kyo a lábai előtt hever lenéz rá, az ölelésre elmosolyodik.*
- Ki mondta, hogy el akarok menni?
*Dönti oldalra a fejét, majd mély levegőt vesz.*
- Beszéltem a nővéreddel.. mindent hallott.. de nem dühös. Sőt, kiáll mellettünk Nico előtt.. azt mondta, mindenképp el kellene mondanunk..
*Húzza el a száját, majd lenéz a fiúra. Végigsimít a haján, majd elnéz az ablak felé.*
- Nem tudom hogy lesz.. de most ez nem fontos
*Néz le egy mosollyal Kyora, majd letérdelve elé átöleli, s vele együtt feláll, ha engedi. Az ágy felé húzza, majd leülteti, beleül az ölébe, majd végignéz magukon.*
- Én vagyok ruhafölényben.. hmm.. ezért én etetlek!
*Nyúl a szendvicsért, kibontja, majd a fiú szájához emeli.*
|
*Ahogy Kaname bejön felül az ágyban, és elvigyorodik. Nézi, ahogy az asztalra teszi a cuccokat, ahogy leesik róla a köntös elakad a lélegzete, sietve a dereka köré cibálja a paplant és megpróbál lemászni az ágyról de elveszti az egyensúlyát és leborul rántva magával a párnát is. Nem habozik sokat, kiszabadítja magát a takaró fogságából, négykézláb odamászik Kanaméhoz és szorosan átöleli a derekát. Felpislog rá, és egy széles vigyorra húzza az ajkait.*
- Nem akarlak elengedni..
*Öleli ismét szorosan át a derekát, és elpislog az asztal felé.*
|
*Mosolyogva nézi ahogy Kaname eltűnik az ajtó mögött, majd lefagy az arcáról a mosoly. Sóhajt egyet, és leül az egyik székre. A térdeire dől.*
~Akkor sem hiszem el, hogy Nico annyira kőszívű lenne.. nem! Amíg nem látom a saját szememmel, nekem ugyanaz az édes srác marad..~
*Idézi fel az együtt töltött időket, és elmosolyodva hátradől. Gondolatai elkalandoznak kicsit.*
|
*A szavakra összehúzza szemeit, s félrefordítja a fejét.*
- Te még nem ismered a bátyámat.. nem tudod milyen
*A további szavakra felnéz, majd elmosolyodik.*
~Talán igaza van..~
*Lenyomja a kilincset a könyökével, majd egy mosollyal belép, s becsukja maga után. Mosolyogva lépked arra, amerre Kyo van, majd leteszi a kis asztalra a két szendvicset és a narancslevet. Hagyja a földre esni magáról a fekete köntöst, s Kyo felé fordul.*
|
*Kaname előadására elvigyorodva biccent. Mire az ajtóhoz érnek megeszi a szendvicset, a szalvétát kidobja az ott levő szemetesbe. Kitárja a karjait és vállat von.*
- Tudnia kell, hogy te ezzel nem tetted tönkre az egész életed, tudnia kell hogy ez neked jó volt és hogy te tényleg szereted az öcsém. Ha megérteted vele, hogy Kyo nem ellened van, és hogy nem veszít el azzal, ha élni hagy, akkor minden rendben. És mint mondtam ne aggódj, ott leszek. Jól képzett ügynök vagyok, a felettese, a barátnője, a társa.. tudok hatni rá.
*Számolgat az ujján, majd elvigyorodva Kaname vállára teszi a kezét*
- Amíg te tudod mit akarsz, addig nincs baj.. na, menj csak.
*Vigyorodik el, és hátrébb lép.*
|
*A szavakra meglepetten néz Ronniera, majd sóhajtva maga elé.*
- Köszi.. de nem tudom, hogy képesek leszünk-e rá.. vagy hogy mondjam el neki? *Ronnie elé áll, s előadja magát*
- Bocs, Nico! Lefeküdtem a baránőd öccsével!
*Majd tovább megy.*
- Ezt nem lehet jól kitálalni.. de azért kössz.
*Néz fel a lányra, Kyo ajtajánál megáll, s az ajtóhoz simulva megfordul a lány felé.*
- De ha tudsz valami módszert, meghallgatom..
|
*Figyelmesen hallgatja Kaname szavait, a kérdésére elmosolyodva vállat von.*
- Dühös? Milyen jogon legyek az? Az öcsém nagyfiú, és én sem voltam jobb az ő korában..
*Néz le a földre, de hamar összekapja magát, hisz rájön hogy most másról van szó. Kaname mellett visszaindul a szobához.*
- Ugyan, rosszul gondolod. Nico nem egy szörnyeteg.. tudom, mert szeretem. Biztosan kiakadna, de csak azért mert mindennél jobban szeret és félt téged.. de ezt nem titkolhatjátok el előle, joga van tudni. Viszont amíg rászánjátok magatokat, falazhatok.
*Vonja meg a vállait, és sóhajt.*
- De ha nem mondjátok el az sokkal rosszabb lesz, mintha felvállalnátok. Segítek, ha szükséges.. biztos vagyok benne, hogy Nico meg fogja érteni, csak úgy kell kitálalni. És amúgy is.. csak próbálja meg bántani az öcsémet!
*Vág szigorú arcot de nem bírja sokáig, elvigyorodva behabzsolja a szendvicsét.*
|
*Ahogy Ronnie utána jön, már kezd visszatérni belé régi önmaga. A szavakra azonban ismét elbizonytalanodik. Kifejezéstelen arcal néz a lányra.*
- Nem. Attól nem félek. Csak a bátyám reagálásától.. tudom mire képes.. és nem akarom, hogy meg is tegye. Beleszerettem Kyoba. Erről nem tehetek! És ő is szeret engem.. nekem ennyi elég. A bátyám meg nem érdekel. De mégis megtenne bármit, főleg ezekután.. Kyoval. Vagy valami elfogadható magyarázattal kell elódrukkolnom..
*Húzza el a száját, a büféhez érve beáll a sorba és Ronniera néz.*
- Te nem is vagy dühös? Anniyra nyugodtan látszol.. hatnod kellene Nicora is
*Töpreng el, majd mély levegőt vesz. A sorban végre ő következik, kér két sonkás-szendvicset és egy narancslevet, kifizeti, majd visszaindul a szoba felé.*
|
*A lány válaszára már örömkitörésbe kezdene, de látja rajta, hogy nem egészen ezt a reakciót várják tőle. Hümmögve beleharap a szendvicsébe, és a falatot rágcsálva ballag Kaname után. Komótosan megrágja, lenyeli, és a lányra néz.*
- Félsz a következmények miatt, igaz? Hisz annyira szereted, de nem tudod hogy Nico hogyan fog reagálni.. és belezúgtál minden hogyan, elkapott titeket a vágy, de nem védekeztetek. Rettegsz, vagy kétségbe vagy esve, mert nem tudod hogy megtörtént-e az, amit mindenhol leszűrsz a világban..
*Néz a lány hasára, majd kíváncsian az arcára, és ismét a szendvicsébe harap.*
|
*A szavakat meg sem hallja, de amint befordul elé Ronnie megáll. Lehajtja a fejét (kép). A kérdésekre félre fordítja a fejét.*
- Igen. Jóra gondolsz.
*Kerüli ki a lányt. Hát, az a magabiztos lány hirtelen eltűnt.. a felcsattannós kislánynak most nyoma sincs.*
|
- He? Hogy lehet az öcsém modora mindenhogyan jó, amit nem bán?
*Vág értetlen arcot, de persze csak magának teszi fel ezeket a kérdéseket. A szendvicsébe harap épp, mikor leesik neki.. sietve felzárkózik Kaname mellé, és olyan őrült iramban rág, mint még soha, hogy végre tudjon beszélni..lenyeli, kis híján a torkán akad de ráver a mellkasára így tovább csúszik.*
- Csak nem?? Azt csináltátok amire gondoltam mikor furcsa zajokat hallottam és majdnem fegyvert rántva besiettem??
*Mászik a lány arcába izgatottan csillogó szemekkel.*
|
*Ahogy Ronnie megszólítja gyorsít, s lefordul a sarkon, de így is utoléri. A kérdés első felénél ragad le, s felemeli kezeit.*
- Nem! Izé.. de! De nem.. jajj
*Hajtja le a fejét, majd mély levegőt vesz. Lesüti szemei.*
- Igen.. mindenhogyan. De nem bánom
*Vonja meg vállait, de nem néz Ronniera. Elindul ismét a büfé felé, immár lehajtott fejjel.*
|
*Sóhajtva, és egy hatalmas óriásszendvicset markolva lépked vissza a szobák felé. Ahogy Kaname kilép az ajtón ledöbben, és hirtelen villanyt gyújtanak a fejében.*
~Szóval ez volt az a fura hang, ami miatt inkább a büfébe menekültem.. tudom hogy rossz aki rosszra gondol, de.. így legyen ötösöm a lottón!!! Srááácoook..~
*Kúszik széles vigyor az arcára, de mire észbekap Kaname már messze jár. Sietve feltartja a kezét és végigrohan az egész folyosón.*
- Kaname vááááárj!
*Ha beérte akkor csúszkálva, de befékez mellette, és mosolyog.*
- Na, jó volt? Mármint az öcsém.. Mármint modorban!!
*Teszi hozzá sietve, miközben megrázza a fejét és ismét elvigyorodik.*
|
Kilép az ajtón, majd becsukja. Körbenéz, majd gyorsan elindul a büfé felé. Ha valaki ismerőst lát, akkor megszaporázza lépteit, majd sóhajt egyet.*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
