*Úgy fut, mint akit üldöznek. Nagy léptekkel, lendületüsen, megállás nélkül. Közben folyamatosan mereng.. végre feltűnik előtte a romos épület, így mégjobban rákapcsol. Zihálva esik neki a kapunak, s bár át kéne mennie a vizsgálaton, két őr siet hozzá, kinyitják a kaput, beengedik, visszazárják a rácsokat, és a karját megfogva befelé támogatják.*
- Üdvözöljük újra itt, Veronica!
- Örülünk, hogy jól van!
*Elmosolyodik, és már megköszönné, de ugatást hall. Alig lépnek be az épület ajtaján, Kim már repül is felé, és azonnal a nyakába ugrik. Nevetve megtartja, és ugrándozik vele egy sort, miközben többször is megöleli.*
- Nekem is hiányoztál, nagyfiú! Örülök hogy jól vagy!
- A nagykutyák már várják.
- Mindenki itt van.
- Köszönöm, innentől menni fog.. fiú, még bírd ki kicsit nélkülem, jó?
*Guggol le a kutyához, aki megnyalja az orrát. Kuncogva viszonozza a puszit, majd felegyenesedik, és a lift felé siet. Türelmetlenül benyomja a kettest, és a kamerával szemezve vár. Ahogy csippan a lift, hogy megérkeztek, már ugrik is ki a keletkezett résen, végigsüvít a folyosón, és lefékez az iroda előtt. Megköszörüli a torkát, kihúzza magát, és bekopog, majd lenyomja a kilincset. A hosszú asztal telis tele van őszülő, félkopasz, vagy kopasz emberekkel, és a legvégén egy böhöm karosszékben ül az apja.*
- Á, 0723, csakhogy befutottál.
- Elnézést kérek a késésért..
*Hajol meg illemtudóan, becsukja az ajtót, és kipirult arccal leül az üresen árválkodó székére. Keresztbe rakja a lábait, és megköszörüli a torkát.*
- Miről maradtam le?
- A főnökúr éppen a helyzetet ecsetelte nekünk.
- Hallatlan..
- Megbocsájthatatlan!
- Tragikus!
- A történelem megismétli önmagát..
*Hangzanak fel sorban, Ronnie összehúzott szemekkel mondana valamit, de apja megelőzi.*
- Először hallgassuk meg Veronicát. Mit tudsz arról a fiúról?
- A főnöke valami Tayki, egy roppant szánalmas idióta, aki azt hiszi magáról hogy vicces..
*Érzi, ahogy elönti a méreg, keze ökölbe szorul, a többiek csak meglepve pislognak és jegyzetelnek. A papír serceg a ceruza alatt. Köhint, és folytatja.*
- Nico....lasnak vélhetőleg az volt a feladata, hogy kiszedjen belőlem információkat, amit továbbít a főnökének. Így kívánta megsemmisíteni a céget.
- Mármint a fiú?
- Nem, Tayki.
- Dehát most mondtad hogy a fiú volt az áruló.
- Mindig kiforgatod a szavaimat!!
*Csap az asztalra, a többi ember csak döbbenten figyeli az apa-lánya vitát. Veronica méregtől kipirult, és a főnök teljesen nyugodt arcát. Az egyik köhint, mire a lány lassan visszaereszkedik a székébe.*
- Megtudhatnánk, hogy miért védi a fiút, kisasszony? Be kellett volna hoznia.
*Szólal fel az egyik. Odanéz rá, majd az asztalt kezdi el fürkészni.*
- Igaz, hogy ellenünk dolgozva épült be.. de idő közben megváltozott. Nem úgy, mint Jack, ő tényleg megbánta a bűneit.
- Elég a két szép szeme hogy máris megbocsájtsd neki a hátbatámadását?
*Apja szavaira felkapja a fejét, és körbenéz a teremben. Mindenki a főnöknek helyesel. Jó, ott a pont, de nem sokáig.*
- Lehet, hogy nem tudta jóvátenni a bűnét, de elfelejtik, hogy megmentette az életem. Ha ő nincs ott, akkor én se lennék itt.
- Így igaz! Ha a fiú nem árul el, nem kerültél volna Tayki kezei közé.
*Apjára nézve mérgesen összeszorítja a fogait, de inkább nem szól vissza. A mellette ülő jegyzeteibe próbál belepillantani, de nem tud túl sokat kivenni a macskakaparásból. Lehajtja a fejét, a főnök körbenéz.*
- Nos uraim, mit kezdjünk a fiúval?
- Ne legyen halálbüntetés.. *suttogja nagyon halkan, apja mégis meghallja, s kíváncsian felé fordul*
- Jacknek is meg kellett halnia, ő mitől lenne különb? Ugyanúgy szeretted mindkettőt, és ugyanúgy átvágott mindkettő, nem?
- Jack át akarta adni az öcsém!
*Pattan fel a székéből, apja elmosolyodik a hevességén, de nem nyugszik le. Két kézzel az asztalra csap.*
- Jack nem mutatott megbánást, Jack egy aljas féreg volt, Jack kihasznált, átvert, hátbatámadt, az volt a legkevesebb hogy én végeztem ki, de Nico teljesen más!
- Ó, szóval neked már Nico?
*Kap a főnök a szaván, mire mérgesen kilép a székből. Az ajtóban álló őrök odasietnek, és sietve lefogják.*
- Nem ismered őt!
- Te is csak két napja..
*Szólal meg félszegen az egyik ember, mire sóhajt egyet. Lehajtja a fejét és ellazul, így az őrök elengedik, s visszaülhet.*
- A lényeg, hogy megmentett. Jóvátette a hibáját, és én tudom, hogy nem rossz ember. Joga van velem dolgozni..
*Szegi fel dacosan az állát, az apja hosszú szemkontaktus után a többiekre néz.*
- Önök mit gondolnak, uraim?
*Feszült és hosszú csend következik, a férfiak összesúgnak, bólogatnak vagy épp jegyzetetcserélnek. Ronnie az ujjait tördelve harapja be az alsó ajkát, s szíve a torkába ugrik, mikor az egyik férfi felszegi a fejét.*
- Az árulók bűntetése halál..
- Nem lehet.. *suttogja halkan, szemeibe könnyek szöknek, ököllel ver az asztalra miközben felugrik.* NEM!
- Ülj vissza.. *csendesíti az apja, de mégegyszer az asztalra ver*
- Elegem van belőletek, ahogy így eldöntitek más sorsát! Nem ismeritek a helyzetet, és őt sem! ÉN voltam ott, ÉN vagyok a társa, csakis ÉN ítélhetem el! Az, aki nem volt vele egy feldőlt autóban, egy székhez kötözve, vagy egy cellába zárva, annak semmi joga sincs ilyen ítéletet hozni! Egész végig azért nyaggatál, apa, hogy szerezzek már magam mellé egy társat... most itt van ő, és nem fogom hagyni, hogy holmi kopaszodó gyülekezet elszakítsa tőlem!
- Nem hagyod, hogy az úr befejezze..
*Vált át szigorúra a főnök némi hallgatás után, a férfi zavartan megköszörüli a torkát.*
- Szóval.. öhm.. az árulók büntetése halál, de ez esetben, és a történetedre való tekintettel, lányom, a fiút felmentjük minden bűn alól, és ha elvállalod, próbaidőre kinevezzük melléd hivatalos társnak.
*Pár pillanatig megmukkani sem tud, aztán sietve megrázza a fejét, majd észbekapva heves bólogatásba fog.*
- Igen! Persze! Hogyne! Vállalom! Elfogadom! Ez csodás!
- Akkor eredj és újságold el a fiúdnak a hírt..
- Még nem a fiúm... *dünnyögi halk közbevágásként, de az apja nem figyel rá, és folytatja*
- ...és azt akarom, hogy a mai beépülős akciótok hibamentesen zajlon! Megértettük egymást?
- Igenis, főnök!
*Szalutál vigyorogva, majd sarkon fordul, és már ki is szalad a tanácsteremből. Az ajtón túl persze vészféket nyom, és visszadugja a fejét.*
- Csókolom, és köszönöm!
*Csapja be maga után az ajtót, és a lifthez sprintel, felszedi Kimet, és már vágtázik is vissza Nico házához.*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
