|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.17. 19:24 - |
| Egy viszonylag egyenes, két sávos autópálya fut keresztül több mérföldön keresztül, ezek szélein vastag korlát lett felhúzva. Ez az út befut a városba, ahol viszont ezer felé kacskaringózik, és több felé oszlik.. |
[40-21] [20-1]
- Ha tovább vitáztok, előbb utóbb úgyis elájul! Én csak felgyorsítottam a folyamatot..
*Rázza meg a fejét védekezőn, és a lány után nézve, duzzogva sóhajt.*
- Én cipekedek.. MINDIG én cipekedek..
*Duzzog tovább, Kyo karját a nyaka köré tekeri, átkarolja a derekát, és egy sóhajjal Ronnie után ballag. Finoman, de lendületesen befekteti a hátsó ülésre, rácsapja a lányra az ajtót majd előre pattan, és a biztonságiövet elfelejtve beindítja a motort, majd gázt ad.*
- Kapaszkodj, beletaposok a gázba!
*Hajt be a városba, és nem törődve azzal, ha piroson kell átmenni, megállás nélkül hajt. Csak gyorsít, de egyszer sem lassít, ha kell kikerül egy kereszteződésen szabályosan áthaladó autót, s ezzel feldönt egy kukát, de nem áll meg.*
|
*Nézi ahogy öccse kidől. Tágra nyílnak a szemei, Clark magyarázkodására pulykavörös lesz az arca, és kitör belőle az ordibálás.*
- Clark!!!! Hogy üthetted le, nem látod hogy így is totálisan kivan?!?!
*Harapja le a fiú fejét, majd morogva mély levegőt vesz, lehunyja a szemeit, és sóhajt egyet. Csak nyugalom.. első az épségéről gondoskodni. Felnéz az útra, és int.*
- Menjünk!
*Előrekocog, de úgy látja tiszta a terep, így kinyitja Clark kocsijának a hátsó ülését, segít betenni az öccsét, majd beül mellé, és a fiú fejét az ölébe húzza.*
|
*Ronnie szavaira dacosan felszegi az állát, ekkor érzi meg a tarkójára mért ütést. Nyög egyet, s hirtelen elsötétül előtte a világ. Összeesik, s azt még érzékeli, hogy valaki elkapja, de többet nem fog fel. Elájul..*
|
*Nézi a jelenetet, hol Ronniera, hol Kyora nézve. Kezdi unni a fiú csökönyösségét, így egy sóhajjal előveszi az egyik fegyverét, a végét a markába veszi, és ha Kyo nem figyel egy jókora ütést sóz vele a tarkójára. Sietve az övébe akasztja a fegyvert, és ha a fiú összeesne, természetesen elkapja.*
- Így ni.. mostmár mehetünk.
*Von vállat, és Ronniera nézve egy ártatlan vigyorral behúzza a nyakát.*
- Bocsi cica, de önszántából sosem jön velünk..
|
*Clark szavaira szúrósan ránéz, majd vissza öccsére aki kitépi magát a kezei közül. Meglepve néz rá, majd lehajtja a fejét. Ökölbe szorítja az egyik kezét.*
- Kórházba kell menned.. megsérültél..
*Nem mond többet, a földet kezdi el pásztázni. Felszakad belőle egy sóhaj.*
~Nem emlékszik rám.. de attól még az öcsém..~
|
- Bocs, de nem
*Vágja rá Ronnie visszakérdezésére színtelen hangon, és oldalra néz Clarkra (kép). Ahogy felsegítik sebei elkezdenek sajogni, de kitépi magát a fogásoktól.*
- Eresszetek el! Nem megyek kórházba.. tovább kell mennem, mielőtt még többen jönnek..
*Néz el a fák felé, s kissé összegörnyed.*
|
*Nézi, ahogy az öltönyös alakok egy szempillantás alatt eltűnnek, s azonnal elröhögi magát.*
- A maffia díszpintyei..
*Nevetve elteszi a fegyvereit, leveszi a szemüvegét, de ahogy elnéz a páros felé a torkán akad a nevetés. Elhúzzott szájjal figyeli a jelenetet, ahogy Veronica feláll azonnal kapcsol, és Kyo másik oldalára lép.*
- Gyere kölyök.. Ronnie, én kocsival vagyok.
*Néz a lányra, majd a Kyo vállán levő lyukat kezdi el nézegetni. Felszisszen.*
- Ez fájhatott... kijött a golyó a másik oldalon. Klafa
*Vigyorodik el, de gyorsan el is komolyodik, és köhint*
|
*Clark betoppanására sóhajt egyet, és amint az ürgék eliszkolnak, leemeli a karját.*
- Késtél..
*Néz fel a fiúra összehúzott szemekkel, majd öccse felé fordul. Egyik kezét még az ép vállára, teszi, és aggódva felméri a vállán levő sebet.*
- Nyugodj meg, már biztonságban vagy..
*Mosolyodik el, ám a fiú kérdésére elkezd zsibbadni minden végtagja, mint akit tarkón vágtak. Hitetlen, nagyra kerekített szemekkel mered a fiú pár pillanatig, majd elkezd nagyokat pislogni.*
- Nem..nem emlékszel rám?
~Lehet hogy amnéziás..vagy..csak.. tudom hogy kicsi volt, amikor elrabolták, de.. ez..~
*Sietve összeszedi magát, talpra áll és megpróbálja felsegíteni a fiút is.*
- Erre most nincs idő, kórházba kell vinnünk!
|
*Megrökönyödve néz fel nővérére, ahogy előtte térdel. A másik srác berobbanására mégjobban meglepődik. Két hapsi az eszméletét veszti, a másik kettő csak meglepődik, hogy már három fegyver szegeződik rájuk. Ám mikor Clark "bú"zik, rémülten eldobják a fegyvereiket, és hanyatt homlok visszamenekülnek a kocsihoz. Ha nem állítják meg őket, fél percen belül már hűlt helyük sincs. Még mindig nagyokat pislog, majd nővérére néz.*
~Nővér..~
*Észbekap, és a vállát fogva, lassan felül.*
- Kössz a segítséget.. ne haragudj, ismerjük egymást?
*Néz Veronicára oldalra döntött fejjel, érzelemmentes arccal. Pedig belül a szíve most hasad ketté..*
|
*Két fegyverrel a kezében, hátulról közelít. Nem szalad, csak kocog, a négy öltönyös mögé érve lendületből tarkón vág kettőt, a maradékokra pedig rászegezi a fegyverét.*
- 0117 szolgálatra jelentkezik.. bocs a késésért, cica, dugó volt
*Vigyorog Ronniera, a földön fekvő srácra néz, majd vissza a másik kettő öltönyösre, és kibiztosítja a fegyverét, majd hirtelen elkomolyodik.*
- Bú!
|
*Hátranéz öccsére, majd vissza az öltönyösökre, kezében nem remeg meg a fegyver. Elmosolyodik a szavakat hallva.*
- Igen, biztos..
|
*Valami mentőötleten töpreng épp, mikor meghallja azt a hangot.. ledöbben.*
~Ez a hang.. Veronica!~
*Kapja oda a fejét, amint meglátja a nővérét. Szinte alig változott.. elmosolyodna, de egy fájdalomhullám ezt nem teszi lehetővé, így nem is szól vissza, amint a földre nyomják. Az öltönyösök igen meglepődnek, a nem várt támadástól a 6ból 2 harcképtelenné válik, a másik négy Veronicára szegezi a fegyverét. Elmosolyodnak*
- Édesem, négy egy ellen, biztos hogy nekünk kéne félni?
|
*A helyszínre érve azonnal lepattan a motorjáról, és átmászva a korláton a fás részben tűnik el. A helyzetet meglátva nagyot dobban a szíve, és bár külsőre nem biztos benne, érzi.. még így is, hogy 4 év eltelt..*
~Ő az.. te vagy az.. Oliver!!~
*Előrántja az egyik fegyvert, majd gondolkozás nélkül kitör a fák közül, s futva megindul a fiú felé.*
- Oliver!
*Kiált rá öccsére, miközben az öltönyösök felé lő. Ha öccséhez ért, akkor a fejénél fogva visszanyomja a földre, s előtte térdelve rászegezi a fegyverét az egyik talpon levő öltönyösre.*
- Ne mozdulj, vagy lövök!
|
- Megvan! Főnök, mozgásképtelenné tettük.
- Azért csak óvatosan, Hunter kölyök, szóval bármikor előrukkolhat valamivel.
- Hé, te..
*Érkezik oda az első, és a fegyverével megbökdösi.*
- Hogy hívnak, kölyök?
- Oliver..
*Mosolyog gúnyosan, mire az egyik férfi összehúzza a szemeit.*
- Nem is hasonlítasz rá!
- Igaz.. akkor Kyo.
- Dehát most mondtad hogy Olivernek hívnak!!
*Na, sikerül összezavarni teljesen a hapsikat XD. Ezért nála a pont. Szájhúzva néz el a kocsik felé.*
- Azt nézzétek!
*Mutat el ép karjával, mire mindenki hátrafordul. Ezt kihasználva szépen elkezd gurulni, bár ezt válla bánja, de összeszorított fogakkal tűr. Amint elég messzire ért térdelésbe, onnan állásba löki magát, bizonytalanul, de kitartóan ácsorog, az öltönyösöknek csak ekkor tűnik fel, hogy kicsit messzebb van.. mind a hat fegyver rá szegeződik.*
|
~A fenébe.. túl sokan vannak~
*Kukucskál ki a bokor ágai közt, amikor egy golyó elsüvít a feje mellett. Összeszorítja a fogait.*
~Lelepleztek!~
*Azonnal talpra ugrik és futásnak ered, de nem az erdőbe befelé, hanem a másik fás rész felé. Felkiált, amint az egyik golyó a bal combjába fúródik, elveszti az egyensúlyát, és a földre zuhan. Kúszva halad még pár centit, majd kiterül, fogait és szemeit egyaránt összeszorítja, de a fájdalom nem múlik.. lassan hasra fordul, két karjával fellöki magát térdelésbe. Látja, hogy a két kocsiból kipattannak az öltönyös fickók, szám szerint minden kocsiból 3, azaz 6. Felállna, de az egyik a vállát célozza be.. felordít, amint a golyó, kiszakad a másik oldalon, jobb vállához kapva zuhan vissza a földre. Szemeibe könnyek szöknek a fájdalomtól, hunyorogva nézi a felé közeledő, elmosódott alakokat. A fűbe markol ép kezével.*
~Ki.. kell.. jutnom.. nem szabad.. hogy..~
*Próbálja húzni magát, nem sok sikerrel, az alakok pedig vészesen közel járnak, amit jelez egy, a feje mellett fűbe csapódó golyó is. Ledermed.*
|
*A szavakra sóhajtva előre néz, majd lehajtja a fejét. A lány halk szavaira hátranéz, de érzi, ahogy a vállába fúródik valami.*
~Mi ez..?~
*Hirtelen ő is összeesik, s harcéptelenné válik... el is alszik.*
|
*Nico szavaira megdöbben, és ahogy elengedi, visszahúzza a kezét. Elkerekedett szemekkel hallgatja a szavakat, majd lehajtja a fejét, és a földet kezdi el fürkészni.*
- Értem.. bárki bármit is mond, a remény hal meg utoljára.
*Erőltet magára egy mosolyt a fiúra nézve, majd oldalra mered. Sóhajt egyet, és már nyitná a száját, de be is csukja. Hirtelen megtorpan, szemei kigúbadnak, karját erőtlenül felemeli, ujjai kinyúlnak a fiú felé.*
- Nico..
*Motyogja kábán, s hirtelen összeesik. A hátából egy szép kis altatótöltet lóg ki, és Nico érezheti, ahogy a vállába is belefúródik egy, ennek hatására pedig elméletileg pár pillanat alatt már húzza is a lóbőrt.*
|
*A szavakra odanéz, de nem neki szólnak, így előre mered. Mély levegőt vesz. A kérdésre Ronniera néz.*
- Még a végén zavarba jövök.. *mosolyodik el, majd válaszol* Hát, családom nincs.. szüleim meghaltak, hugom eltűnt.. de már elég régóta.. igazából azt remélem, hogy egyszer egy ilyen bevetésen megtalálom.. de ez hívó remény..
*Sóhajt fel, s előre néz. Elengedi a lány kezét, s zsebredugja mindkettőt.*
- 12 éves volt, amikor eltűnt.. 5 éve..
*Von vállat, s mély levegőt vesz. Felszegi a fejét, úgy megy tovább.*
|
- Igazad van.
*Bólint és elindul Nico után. Néha Kimre néz, de a kutya van talán a legjobb formában. Miközben a fiú kezét fogva szedi a lábait, hangosan eltöpreng.*
- Azt nem értem, hogy mi volt ez.. csapda? De akkor miért? És hogy lehetett? Remélem nem az lesz, mint 6 éve. Még egy árulót nem viselne el a cég.
*Húzza el a száját, de ki is űzi fejéből a rossz gondolatokat. Kíváncsian Nicora néz.*
- Miért akar egy magadfajta szépfiú ügynökösdit játszani?
*Billenti oldalra a fejét, miközben elmosolyodik.*
|
*A szavakra zavartan körbenéz, majd sóhajt egyet. A kérdésre megrázza a fejét, majd megvonja vállait.*
- Szerintem menjünk a főúton visszafele.. egyszer csak visszaérünk. Bár, elég hosszú az út..
*Hajtja le a fejét, a kocsira néz, majd a lányra.*
- Induljunk! Mert sose érünk vissza!
*Fogja meg a lány kezét, s elindul, majd megszaporázza lépteit.*
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
