|
Témaindító hozzászólás
|
2007.09.21. 12:08 - |
| A város közepén levő viszonylag kicsi, de jól felszerelt kórház. Sürgős esetekkel csak ritkán foglalkoznak, mivel kevés sebészorvosuk és műtőjük van. Hangulatos, vidám szobák várnak a betegekre, de látszik azért hogy nem egy klinika.. |
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A válaszra összehúzza szemeit, s oldalra dönti a fejét. A kérdésre elmosolyodik, s Kanaméra néz..ne.. ha még itt lenne. Elnéz a szobája felé és pont akkor csukódik be. Elhúzza a száját, s visszafordul Ronnie felé.*
- Jól vagyunk.. de most szerintem aggódik Kyy miatt..
*Megcsóválja a fejét, s ismét elnéz a szobája felé, majd vissza a lányra.*
|
*Nicora néz, majd elhúzza a száját. Ronnie felé fordul, s mély levegőt vesz. Megrázza a fejét, s a szobája felé indul. Lenyomja a kilincset, s már be is megy. Ha kell valakinek, akkor bent lesz! Becsukja maga után az ajtót, s az ágyhoz soetve lee is fekszik. A plafont bámulva elmereng.*
|
*Ahogy Kaname odajön elvigyorodik, és tovább szárítkozik.*
- Ne aggódj, csak megmutattam neki milyen élesben.. okos srác, de még nem jött rá az alapvető dolgokra. Másodszorra már lélegezni is fog a víz alatt.
*Von vállat, bár ez bizti nagoyn érthető XD. Ahogy Nico is odajön, elmosolyodva néz az öccse után.*
- Mondjuk azt, hogy nagyon jól. Azt hiszem boldog is, és elégedett is.. csak felszakadt az izéja
*Mutat a vállára, majd sóhajt egyet. Az egyik nővér odajön és egy pokrócot terít a vállaira. Elmosolyodva biccent neki, és a párosra néz.*
- Ti is jól vagytok?
|
*Kyo szavaira elmosolyodik, s biccent, megfogja a kezét, s kezetfog vele.*
- Örülök.
*A fiú után néz, majd leül Kaname mellé. Elmosolyodva figyeli, majd sóhajt egyet. ...*
//Másfél órával később//
*Ahogy Ronnieék belépnek feláll, s látja, hogy Kyot elviszik. Kaname mögé lépked, s a vállára teszi a kezét.*
- Ne aggódj, biztos rende jön
*Néz rá bíztatóan, majd Ronneira.*
- Amúgy hogy sikerült?
*Dönti oldalra a fejét, s mély levegőt vesz.*
|
*A kézfogást látva elmosolyodik, s már odamennek Kyoho, mikor elhúzzák tőle. csalódott arcot vágva sóhajt, s leül az egyik székre. Nicora néz, majd elmosolyodik, int neki, hogy üljön le ő is. Beszélgessenek csak.. van idejük.*
//Másfél órával később//
*Felnéz, épp ekkor jön be Ronnie, hátán Kyoval. Összehúzza szemeit, s már pattan is fel, egyszerre ér oda az orvossal. Kyora néz aggódva, majd összehúzott szemekkel Ronniera.*
- Mi történt?!
*Kissl aggódik.. xD A fiúra néz, majd ahogy elviszik lehajtja a fejét.*
- Remélem semmi baja..
*A mellkasához emeli két kezét, majd felnéz egy sóhajjal.*
|
//Másfél órával később//
*Néha oldalra néz az öccsére, de látja hogy elvan. Alszik XD. A kórházba lépnek be pont, amikor öccse nyugtalanul motyog valamit.. meglepve ránéz, és megáll.*
- Kyo... semmi baj.
*Mosolyodik el, bár fogalma sincs, miről álmodhat. Az egyik orvosnak feltűnik, hogy csurom vizesek és Kyo nincs eszméleténél, így odarohan.. na és mázlijukra ki az? Öccse orvosa.*
- Maguk meg mit csináltak odakint?? És mitől vizesek??
- Megtanítottam lőni, hogy csatlakozhasson hozzánk..
*Von vállat természetesen, az orvos aggódva lehúzza a nyakánál a felsőt hogy megnézhesse a sebét. Az átázott kötést látva elszörnyed, és csettint két nővérnek, akik bólintva elsietnek.*
- Felszakadt a sebe, újból össze kell varni! Nagyon remélem hogy nincs belső sérülése..
*Néz mereven Ronniera, aki összehúzza a szemeit, és állja a tekintetet. Ettől az orvos kissé elbizonytalanodik, hisz emlékszik még a fegyveres jelenetre..*
- Nincs semmi baja.. kimerült, csak ennyi. De most legalább olyan boldog, mint egy gyerek.
*Szegi fel az állát, a nővérek hamar megérkeznek a hordággyal, és a műtő felé toljak. Összecsapja a két tenyerét, biccent, és elindul megkeresni Nicoékat, miközben kicsavarja a hajából a vizet.*
|
//A kórházba visszaérve, másfél órával később//
*Engedelmesen lóg nővére vállán, bár nincs eszméleténél, a vállába hasító fájdalomhullámok elsodorták álmai földjére..*
~Gyerekként mindig néztem Ronniet, amikor edz.. nem értettem, hogy hajszolhatja magát azért a cégért. Hogy jelenthet neki annyit egy szervezet, hogy az életét is eldobja érte.. mások fiúzni jártak, ő viszont folyton sárban kúszott és a zuhogó esőben ütlegelte a karate-bábut. Akkoriban hajtott a féltékenység, és jobb akartam lenni nála.. ezért elkezdtem karatezni. De nagyon kicsi voltam.. és túl gyenge. Az oktatóm sosem bíztatott, mindig csak lekorholt ha elrontottam valamit. Ilyenkor apa elvitt tőle, és elmentünk sétálni. Mindig a vállára vett, és csak nevetett, ha kérdeztem tőle valami butaságot. Naphosszat csak sétáltunk, tavasszal volt a legjobb.. nyíltak a virágok, és a szél gyakran letépett egyet-egyet, s felénk fújta. Mindig megpróbáltam elkapni, de ilyenkor apa a magasba emelt, és nevetve azt mondta, hogy még kicsi vagyok.. nem érem el őket.. akkor az hajtott, hogy olyan legyek, mint a nővérem. Erős, kemény, és legfőképp nagy. Mikor elraboltak, és megszöktem, majd elkezdtem a háttérből figyelni mindent, újból az hajtott.. jobb lenni nála.. hisz én vagyok a férfi a családban! De ma rájöttem, hogy sosem lehetek olyan jó, mint ő.. vagy elbukok, vagy még nála is nagyobb leszek! És itt nem az erőre vagy a célzóképességre gondoltam, hanem a lelki és az érettségi nagyságra. Amikor megdícsért, akkor már tudtam.. éreztem magamban, hogy már vagyok olyan nagy, mint ő.. apa, vegyél a válladra most is, és menjünk el sétálni a cseresznyevirágokhoz!! Mostmár elérem őket, apa! Felnőttem, nagy vagyok! Apaa!!!!! APA!!!~
- Apa..
*Rándulnak meg a szemhéjai álmában, összeszorítja a fogait, szemhéja alól még egy könnycsepp is kicsordul, de aztán megnyugszik, és a sötétség elborítja az elméjét.*
|
*Ahogy Nico odajön hozzá, kihúzza magát, a szavait hallva meglepődik (első kép). Elmosolyodik, majd elvigyorodik, végül a kezét nyújtja egy kézfogásra.*
- El tudom nézni, ha te is el tudod nézni az én rossz indításomat.
*Ha kezet fogtak, ha nem, nővérére néz mosolyogva. A szavaira bólint és Kaname felé hajol, de a nővére már cibálja is el. Elkezd kalimpálni (második kép, csak épp hátrafelé) miközben rázza a fejét.*
- Neneneee még nem adtam csókot Kanamének, hogy menjek így példát mutatni mikor még el se búcsúztam és amúgy is mire akarsz te lőni a kórház előtt??
*Végighiszti az egész kórházat, de ahogy távolodnak ez egyre inkább halkul, végül teljesen elhal.*
|
*Elmosolyodva figyeli Nicot, majd az órájára néz. Ahogy Nico odamegy az öccséhez, jelentőségteljes pillantást vet rá, majd elmosolyodik. Ha végeztek, akkor Kyohoz ballag, és a tarkójára teszi a kezét.*
- Akkor ha nem haragszotok, elrabolom a fiatalurat. Nem megyünk messzire, csak ki a kórház elé. Szerintem egy órán belül jövünk.
*Kacsint Kanaméra, és az ajtó felé kezdi húzni Kyot a grabancánál fogva. Ahogy elhalad Nico mellett egy gyors csókot nyom az ajkaira, majd tovább vonszolja az öccsét.*
|
*Nico szavaira oldalra dönti a fejét, s mély levegőt véve kicsit elmosolyodik.*
- Ezt nem kérem tőled.. mindig a bátyám maradsz, aki vigyáz rám
*Mosolyodik el teljesen, s nézi, ahogy Kyohoz megy. Összehúzza a szemeit, s úgy hallgatja a szavakat. Elmosolyodik, s Ronniera néz, majd vissza a párosra.*
~Megjött az esze.. az én bátyám!~
|
*Ahogy Kaname megöleli elmosolyodik, s viszonozza. A kérdsére Ronniera néz, s bólint. Mély levegőt vesz, s Kaname elé lép.*
- Sajnálom.. kissé kiakadtam, pedig már nem kellene megmondanom, hogy mit tegyél.. ezentúl nem teszem. Ígérem
*Teszi a vállára a kezét, majd Kyo felé fordul. Mély levegőt vesz, s elé lépked.*
- Elég rosszul kezdtük.. remélem el tudod nézni, hogy ennyire hülye voltam.. csak nehéz elengedni a húgomat..
*Szájhúzva hátrébb lép, s körbenéz, majd lehajtja a fejét.*
|
*Ahogy Nicoék megérkeznek azonnal felpattan, és zsebre dugja a kezeit. Látja, hogy mindketten jól vannak, így sóhajtva félrenéz. Valóban megfordult a fejében hogy visszamegy a szobájába, de inkább elvetette. Sóhajt, ám amikor a cipőjére egy árnyék kúszik, meglepve felnéz. Nővére szigorú arcát meglátva behúzza a nyakát, ám a szavaira felenged és értelmes arcot vág (kép).*
- Lőni?
*Lassan esik csak le neki a szó jelentése, széles vigyorra húzza az ajkait, és hevesen bólogat.*
- Lőni! Rendben!!
*Vágja rá vidáman, Kanaméra néz, majd Nicora és összehúzza a szemeit, de mosolyog. Arcán eltökéltség csücsül. Nemsokára megmutathatja..*
|
*Az ölelést elmosolyodva viszonozza, és Nico oldalán lépked be. A párost meglátva kiszélesíti mosolyát, Kaname kérdésére oldalra néz.*
- Minden rendben..
*Néz vissza rá mosolyogva, és egy sóhajjal elengedi Nico kezét, hogy öccséhez tudjon lépkedni. Csípőre teszi a kezeit és szigorú szemekkel végigméri, majd bólint.*
- Jól van, meglátjuk hogy alkalmas vagy-e ékkőnek. Elviszlek lőni.
*Kacsint rá és visszaballag Nicohoz. Átkarolja a derekát és a vállára hajtja a fejét.*
|
*Hagyja, hogy megcsókolják, s viszonozza is hevesen. Átöleli a derekát, majd mély levegőt vesz. Elnéz a kijárat felé, s ekkor látja meg Nicot. Felpattan, s lendületből megöleli.*
- Nico!! Annyira aggódtam..
*Öleleti meg, majd elszakadva tőle Kyora néz, s beleül az ölébe. Nem hagyja, hogy elmenjen. Persze reméli, hogy nem fordult meg a fejében.*
- Ugye jól vagytok?
*Néz Ronniera, majd vissza Nicora.*
|
*A kórházhoz érve a lányra néz, majd magához öleli egy pillanatra, s belép az ajtón. Körbenéz, s meglátja Kanameékat. Elhúzza a száját. Gontolatban elszárnyal, majd mély levegőt véve elindul feléjük. Ronniera néz egy pillanatra, majd Kanameékra. Eléjük érve sóhajt egyet, hát, most ő nem tudja, hogyan kezdje..*
|
*Elmosolyodva lenéz a lányra és magához öleli.*
- Örülök, hogy megnyugodtál..
*Simít végig a lány hátán, és elnéz a kórház bejárata felé. Sóhajt egyet.*
~Bárcsak én is éreznék valamit.. Ronnie..~
*Húzza el a száját, de visszatereli a gondolatait Kanaméhoz. Elmosolyodva lenéz rá, és ha hagyja hosszan megcsókolja.*
|
- Most sem vagyok túl jó helyzetben..
*Húzza el a száját, és elengedi a fiút. Sóhajt egyet, a javaslatára bólint. Hagyja, hogy megfogják a kezét. Mély levegőt vesz, és az eget figyelve lépked a fiú mellett. Néha sóhajt egyet, de nem mond semmit.*
|
*A szavakra felnéz, majd maga elé. Mély levegőt vesz. Valami azt súgja neki, hogy minden rendben..*
- Most.. megnyugodtam.. érzem.. *mellkasához emeli a kezeit* ..érzem, hogy jól van..
*Mosolyodik el, majd felnéz Nicora. Átöleli, majd csillogó szemekkel felnéz rá. A fiú mellkasára teszi a kezét, majd finoman simogatni kezdi, s a vállára hajtja a fejét.*
|
*A szavakra meglepődik, miszerint Nicot akarja, de nem őt.. eléggé érdekes megfogalmazás.. xD De amint leharapja az fejét behúzza a nyakát. Ahogy megrángatja összehúzza szemeit. A szavakra elhúzza a száját, s megfogja a lány csujlóját.*
- Mondom. Ilyen vagyok. Vagyis változó a modorom..
*Fordítja félre a fejét, majd visszanéz Ronniera.*
- És ez nem idióta szemszög.. kerülnél az én helyembe.. akkor megtudnád milyen.
*Húzza el a száját, majd lehámozza magáról a lány kezeit. Mélyen a szemeibe néz, majd sóhajt.*
- De igyekezni fogok.. nem ígérek semmit.
*Mély levegőt vesz, s magához öleli egy pillanatra, majd elnéz a kórház felé.*
- Induljunk vissza..
*Vesz egy mély levegőt, s ha Ronnie hagyja, akkor megfogja a kezét, s vele indul vissza. Lehajtja a fejét, s a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Hallgatja a lány dobolását, de inkább nem szól neki hogy már az agya is arra kattog XD. Köhint, ahogy a lány nekidől sóhajt.*
- Elhiszem... nekem se túl jó.. de nem szabad rosszra gondolni.. a nővérem vele van, tehát biztos nincs baj.
*Néz fel a plafonra, és sóhajt*
|
[335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
